2020. szeptember 24., csütörtök

Gyerekeknek

Annyi  jó mesekönyv található mostanában a könyvesboltok polcain, hogy egyrészt éppen ezért nagyon nehéz választani a sok közül, de  ugyanezért könnyű is találni gyermekeinknek jó olvasmányokat. Ebben a bejegyzésben hármat mutatok, de nagyon sok gyerekkönyv vár még olvasásra, hamarosan jövök még hasonló bejegyzésekkel.


Mick Inkpen: Kippi játékosdoboza

2-5 éves gyerekeknek szóló rövid könyvecskékből áll a Kippi főszereplésével készült sorozat. Kippi egy édes kis kutyus, ebben a részben a játékosdobozáról olvashatunk.

Ez a téma igazán közel állhat a gyerekek szívéhez, hiszen szinte mindenkinek vannak kinccsel teli játékosdobozai, amiknek a kirámolása pillanatok alatt megtörténik, de visszafelé már csak nagyobb nehézségek árán megy a dolog.

Ebben a történetben is ez történik, Kippi kirámol a dobozából, mert valaki kirágta a sarkát, közben pedig megszámolja a játékait. Ő azonban vissza is pakol és újból számol. Valami nem stimmel, a számok nem egyeznek, ezért újból pakol. Ki-be, ki-be, egészen addig, amíg meg nem oldódik a rejtély.

A végén fény derül a számok és a dobozba rágott lyuk titkára is. Bájos és szerethető, semmi különös nem történik benne, csak ami mindennap megtörténik a kicsikkel, ezért teljesen magukénak érezhetik ezeket az egyszerű történeteket.

Bár a kiadó ajánlása 2-5 év közötti gyerekeknek szól, jó gyakorlás lehet olvasni tanuló gyerekeknek is. Rövid, kedves, vicces könyvecske, aranyos illusztrációkkal.


Mick Inkpen: Kippi álmos

Ebben a részben Kippi egyszerre viselkedik úgy, mint egy kisgyerek, aki nem találja a megfelelő alvási pozícióját és helyét, pedig a szeme már szinte csukva van, és mint egy csintalan kiskutya, aki csak kapargatja az alvóhelyét és össze-vissza fészkelődik benne, de aludni még véletlenül sem akar.

Kippi tehát nem találja a kosarában a helyét, ezért most a változatosság kedvéért abból hajigál ki mindent, de sehogy sem kényelmes, nem tud elaludni, ezért kimegy az udvarra. Ott találkozik az udvar lakóival, kacsákkal, madarakkal, mókusokkal, bárányokkal, békával, nyulakkal és borzzal és mindenki alvóhelyét szemrevételezi, kipróbálja, de egyik sem az igazi. 

Ezek után hazatért és békésen elaludt a nyuszijával és a takarójával. Itt is egy teljesen egyszerű történetet olvashatunk, mégis nagyon ismerős lesz a gyerekeknek és tetszeni fog nekik, hiszen ők is éppen így szokták húzni az időt elalvás előtt, mindent kitalálnak, mindent kipróbálnak, míg végre sikerül elaludniuk. 

Az én gyerekeim imádták az olyan meséket, amikben ismétlődtek a dolgok, amikor a főhős megy sorba és mindenkitől ugyanazt kérdezi, és válaszokat kap és a végén levonhatja a maga kis tanulságait. Újra és újra végig kellett menni, el kellett olvasni ezeket az ismétlődő jeleneteket, mint amit például Kippi is végigjár. Ez a rész is  bájos és cuki, más állatok is megjelennek, ami plusz bónusz ebben a mesében. 


Vörös István: Loni és a kísértetek

Egy különös hangulatú, szokatlan témájú történet, izgalmas, látványos illusztrációkkal, mely hangulatában nagyon jól illeszkedik a könyv cselekményéhez. Kasza Julianna csodás rajzai kísérik végig a történetet. 

A mese tulajdonképpen két kislány megismerkedésének és barátságának története, ami lehetne teljesen átlagos is, de ez annyiban különbözik a megszokottól, hogy az egyik kislány nem átlagos kislány, hanem egy kísértet. Levélkének hívják és 500 éves, de ettől ő még egy kislánykísértet. 

Levélke egy belvárosi házban lakik, közel a Dunához, a házat 400. születésnapjára kapta, ami tulajdonképpen csak a negyedik születésnapnak számít, de ez csak az egyik furcsaság, amit a kísértetekről megtudhatunk ebből a könyvből. Loni ugyanebben a házban lakik, talán ezért nem meglepő, hogy egyszer csak találkoznak.

A két lány barátsága úgy mutat példát, hogy egyáltalán nem érezzük benne a szándékosságot, egyszerűen csak szórakoztató, ahogyan közelednek egymáshoz, barátkoznak egymással, elfogadnak általuk teljesen ismeretlen és szokatlan dolgokat. Az embervilág és kísértetvilág különbözőségeire mindketten nyitottak és örömmel  fedezik fel egymás életét. 

Nyitottságra és elfogadásra mutat példát ez a történet, arra, hogy ne féljünk attól, amit nem ismerünk, de közben végig a szórakoztatáson van a hangsúly, a lányokkal tarthatunk vicces és izgalmas kalandjaikon. Érdekes szemszögből tudhatjuk meg, hogy milyen embernek lenni, mit csinálnak az emberek nap, mint nap, ami egy másik világban lakó kislánynak furcsa és szokatlan lehet, milyen főzni, milyen enni, milyen iskolába járni.

Amint láthatjuk, egyáltalán nem egy kísértethistóriát, egy rémtörténetet kapunk, hanem egy szórakoztató, vidám mesét, melyben mi is megtudhatjuk, hogy bár teljesen más világban élnek a lányok, vannak dolgok, amik mindenhol ugyanúgy működnek. 

Külön tetszett, hogy a szülők is bevonódnak a cselekménybe, egyelőre Loni szülei találkoznak Levélkével, de bízom benne, hogy a folytatásban - mert bizony, következő része is lesz a mesének - Levélke szülei is megismerhetik Lonit. 

Bea

A könyveket megrendelhetitek IDE KATTINTVA.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése