2020. március 21., szombat

Kápráztató


„A művészet éppoly szükséglete az embernek, mint az evés-ivás.” 
(F. M. Dosztojevszkij)

Szeretettel üdvözöllek benneteket az új rovatomban, melynek hosszas gondolkodás előzte meg a nevét. Nem állítom, hogy a legjobb név vagy cím, ami lehetne, viszont azok közül, amik eszembe jutottak, ez volt a legjobb. Bízom benne, hogy majd a megszokással ismerőssé, barátságossá, szerethetővé válik, mint a Könyvutca, hiszen ez az elnevezés is nagyon furcsán hangzott az első időkben. 

Kápráztató egy művészeti tér, egy galéria, ahol szépségeket találhattok majd. Olyan szépségeket, amelyek engem kápráztattak el elsőként, de remélem benneteket is el fognak. Lesz itt gyönyörködnivaló a szemnek, a léleknek, a szívnek, lesznek képek, versek, rövid írások, novellák. Még olyan dolgok is előfordulhatnak, amikről most nem tudok, de időközben rábukkanok.


A Kápráztató rovat első részében Szabó Anitát, illetve egy szépséges versét mutattam be nektek, a verssel együtt elhozva oldaláról az azt kísérő illusztrációt is, egy csodaszép festményt, mely Patai Szabó Katalin alkotása. 





Úgy megfogott az a női arc, hogy megnéztem Katalin oldalát és csak ámultam és bámultam,  annyira gyönyörű képeket találtam nála. Ezekből a gyönyörűségekből válogattam, bár megjegyzem, nagyon nehéz volt kiválasztani ezeket a képeket, annyi szebbnél szebb festmény közül.





Miközben Katalin mesél kicsit magáról, nézzétek meg ti is ezeket a csodálatos alkotásokat, melyek minden időben elkápráztatnak bennünket, de azt hiszem, hogy az ilyen nehéz napokban, mint amilyeneket most élünk, még nagyobb szükségünk van a művészetre, arra, hogy legyen valami, ami ki tud szakítani bennünket a mindennapi szorongásainkból, félelmeinkből, gondjainkból. Katalin képei ilyenek.







"Mit is mondhatnék magamról, azon túl, amit a képeim elárulnak rólam? Békés megyében, Kondoroson születtem. A rajzolás és festés iránti imádatomhoz, édesanyám rajztanárnő barátnője segített hozzá.









Én már abban a korban vagyok, hogy ismerem magamat. Pörgős vagyok, imádom a kreativitást, a humort, az értékes embereket, a zenét a jó filmeket és a verseket, amik sokszor adnak ihletet képeimhez.






Régi vágyam volt, hogy egyszer majd tenger mellett éljek. 15 évvel ezelőtt ez teljesült, Dél-Angliában, Portsmouth-ban egy csodálatos kikötővárosban van az otthonom és a munkahelyem. Angol baráti segítséggel sikerült elhelyezkednem a város legnagyobb fiú-iskolájában, az Art Department-képzőművészeti-szakra.







Egy számomra ismeretlen, csodálatos világ nyílt meg ekkor. Tagja vagyok a Portsmouth&Hampshire Art Societynek, ahol a városi és megyei festők alkotnak. Alkotásaim legtöbbször a női lélekről szólnak, azok színei és rezdülései állnak hozzám legközelebb.


Nagyon szépen köszönöm a meghívást a Könyvutca blognak, annak tulajdonosának Beátának. Örülök, hogy néhány percet - soraim és képeim által - itt tölthettem,vendégként."




Én is köszönöm, kedves Katalin, hogy szívesen jöttél vendégségbe és gyönyörködhettünk ezekben a szépséges alkotásokban.

Remélem, benneteket is elkápráztattak ezek a különös érzékenységet és finomságot sugárzó képek. Patai Szabó Katalin facebook oldalán még több fantasztikus festményt csodálhattok meg.

Bea

9 megjegyzés: