 |
| Fotó: Bulla Bea |
Nemrég olvastam Mörk Leonóra Ködkirálynő című könyvét, IDE KATTINTVA elolvashatjátok az értékelésemet. A regény születéséről, az írásról, önmagáról kérdezem az írónőt mai Blogfaggató rovatunkban.
Nagyon közel éreztem magamhoz a könyv főhősét, sok hasonló gondolattal és problémával, mint én. Szerinted mennyire általánosak, tipikusak a női problémák 40 vagy akár 50 éven túl? Gondolok itt szülői kapcsolatokra, útkeresésre, az idő múlására.
A korábbi regényeim főszereplőinek általában harmincas, egyedülálló, esetleg elvált nőket választottam, mert őket könnyű mozgatni, róluk lehet a legjobban elképzelni, hogy egyik napról a másikra hátat fordítanak a régi életüknek, külföldre költöznek, szerelembe esnek. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy miközben a cikkeimben folyton azt hangsúlyozom, hogy a kortalanság korát éljük, és az életkor nem számjegy, hanem hozzáállás kérdése, még sosem írtam a hozzám korban sokkal közelebb álló negyvenes-ötvenes nőkről. Így született meg a Ködkirálynő hősnője, Érsek Kriszta, aki a cselekmény során ünnepli meg az 50. születésnapját. Nagyon kényelmesen éreztem magam az ő bőrébe bújva, egyfelől azért, mert így támaszkodhattam a saját élményeimre, nem kellett folyton utánaszámolnom, vajon az illető harmincas lány láthatta-e ezt tévéműsort, hallhatta-e azt a zenét, ismerheti-e amazt a híres régi színészt. Másfelől pedig azért, mert így Krisztának adhattam mindazt a tapasztalatot, amit túl a negyvenen-ötvenen mindannyian nap mint nap átélünk: például hogy egyszerre kell menedzselnünk a gyerekeinket és a szüleinket, vagy hogy a reklámok számára mi csak mint hüvelyplasztika- meg klimaxtea-fogyasztóként jövünk számba.
 |
| Fotó: Bulla Bea |
Ezzel senkinek nem könnyű megbarátkoznia, de az ifjúságkultusz nyomása egyértelműen a nőkön nagyobb.
A könyv olvasása közben megfogalmazódott bennem az a kérdés, hogy személyesen tapasztaltad-e a mérgező szülők jelenséget, de a Köszönetnyilvánításban meg is kaptam a választ, miszerint nem. Milyen volt a kapcsolatod a szüleiddel gyerekként, tiniként és most felnőttként?
Nekem óriási szerencsém volt és van a szüleimmel, ahogyan a saját gyerekemmel is, igazán komoly konfliktusba egyikükkel sem keveredtem soha. Viszont amióta megírtam a Ködkirálynőben a narcisztikus, a lányára féltékeny, manipulatív és elnyomó anyuka figuráját, még sokkal hajmeresztőbb történeteket hallok olvasóktól. Bár a Kriszta anyukájától hallott mondatok – önző vagy, hálátlan vagy, majd sírsz utánam, ha már nem leszek! – mind a való életből erednek, sosem hittem volna, hogy a valóságban ennyi hatalmaskodó, elnyomó, zsarnoki szülő keresíti meg akár évtizedeken át a már felnőtt gyereke életét is.
Milyen egy jó/ideális szülő-gyerek kapcsolat véleményed szerint?
Engem is úgy neveltek, és mi is úgy neveltük a lányunkat, hogy biztos lehessen benne, mindig, minden helyzetben mögötte állunk és számíthat ránk. Ez nem azt jelenti, hogy a tetteinek nincs következménye, és nem kell vállalnia értük a felelősséget, de tudhatja, hogy nem hagyjuk magára. Ahogyan Vekerdy Tamás szokta mondani, egy gyereknek biztosnak kell lennie abban, hogy bármi történjék is, a szülei az ő pártján állnak.
A könyv történetében fontos szerepet játszik egy legendás, öreg fa, a Zarándoktölgy. Valóban létezik, vagy a történet kedvéért keltetted életre?
A sok száz éves tölgyfa eredetije, a Koldustölgy a valóban létezik, Türingiában a Hainich Nemzeti Park jelképe. Én azért adtam neki egy kicsit más nevet, mert a Zarándoktölgy elnevezés jobban tetszett, és mert a cselekmény kedvéért valamivel odébb mozgattam a térképen.
 |
| A szerző saját fotója |
A történet könyv a könyvben, két nő életén keresztül ismerjük meg a 200 évvel ezelőtt élt nők helyzetét és sorsát, a fiatal mesemondó lelkészlány Charlotte, és a mai negyvenes-ötvenesekét, az ötvenedik évét a történetben betöltő Kriszta életének rövid epizódján keresztül. Mi inspirálta a történetet, hogyan született meg?
Két évvel ezelőtt nyáron egy időre beköltöztem egy kolostorba a Türingiai-erdő közepén, hogy ott szép csendben, nyugalomban írhassam azt a regényemet, amiből A porcelánlány lett. Az eredetileg a 12. században a ciszterci rend által épített kolostort néhány éve teljesen felújították, és most egyfajta spirituális menedékként szolgál mindazoknak, akik egy időre ki akarnak vonulni a világból. Már ahogy megérkeztem, tudtam, hogy ide vissza fogok térni egy könyvemmel, így lett ez a kolostor a Ködkirálynő egyik meghatározó helyszíne.
Charlotte teljesen kitalált személy?
Teljesen, bár olyan jól sikerült, hogy voltak, akik rákerestek a Wikipédián. 😊 De valóban alkottak német írónők Goethe korában, és valóban ugyanolyan nehezített körülmények között, mint Charlotte, gyakran álnéven, férfinéven, névtelenül vagy csak a monogramjuk mögé bújva. És az is igaz, hogy mostanában kezdi el felfedezni és a világgal megismertetni őket a feminista irodalomtörténet-írás.
Szerinted sok középkorú nőnek volna szüksége egy kolostorbeli elvonulásra és tudnának hasznosan, hatékonyan élni a lehetőséggel? Akár a munkájuk miatt, akár a magánéletük rendbetétele miatt vonulnának el. Vagy már annyira az internet bűvöletében élünk, hogy nem tudnánk mit kezdeni magunkkal?
Úgy vélem, az nemtől függetlenül mindenkinek jót tesz, ha egy időre kiléphet a mindennapjaiból, és egyedül, zavartalanul figyelhet csak önmagára. Akinek erre igénye van, az meg is fogja találni a megfelelő helyszínt.
 |
| Fotó: Bulla Bea |
Szerinted a negyvenes-ötvenes nők már félnek egy új kapcsolattól? Szívesen feladják megszokott életüket egy szerelemért? Ennyi idősen jöhet még nagy, mindent elsöprő szerelem?
Bizonyára gyógyíthatatlanul romantikus vagyok, de úgy képzelem, a szerelem bármelyik életkorban rátalálhat az emberre.
Hiszel abban, hogy a mesék gyógyítanak, hogy egy-egy jó pillanatban érkezett mese akár az egész életedre hatással lehet?
Igen, nemcsak a mesék, hanem bármelyik igazán jó könyv, amelyikről az adott pillanatban úgy érezzük, mintha egyenesen nekünk írták volna.
Kislánykorom óta a Grimm-mesék a kedvenceim, a mai napig rendszeresen előveszem őket. A legjobban Az erdei házikó címűt szerettem, mert vonzott a benne leírt titokzatos erdő, és mert úgy éreztem, a szénégető idősebb lányaival ellentétben én egészen biztosan nem hagynám éhezni a kemencepadkán szunyókáló állatokat, ily módon megváltanám a királyfit a gonosz varázslattól. Nagyon tetszett a gondolat, hogy nem a férfi szabadítja meg a nőt, hanem a lány a fiút. Ugyanezért szerettem A Hókirálynőt is, noha Andersen meséitől gyerekként szörnyen féltem.
Ahogyan Finy Petra kolléganőm fogalmazott egyszer, mi, akik főállásban dolgozunk valahol, afféle zugírók vagyunk, lopott pillanatokban írunk: éjszaka, a hétvégén, a szabadságunk alatt. Nekem nagyon meg kell szerveznem előre, mikor lesz hosszabb összefüggő időm arra, hogy az aktuális regényemmel foglalkozzam, de már azt is nagyon élvezem, amikor fejben készülök rá.
 |
| A szerző saját fotója |
Hallgatsz-e zenét írás közben, vagy inkább a csend a barátod? Ha igen, milyen zene a leginspirálóbb számodra?
Írni kizárólag csendben és nyugalomban tudok, illetve mostanában felfedeztem a YouTube-on madárdal- meg tengerzúgás-videókat, azok még a csendnél is jobb hátteret szolgáltatnak az íráshoz. Zenét akkor szoktam hallgatni, ha a történethez szükséges, és akkor azt a zenét, ami az adott jelenetben szól: Bachot, Wagnert, Mozartot.
Mit olvasol éppen most? Szoktál több könyvet olvasni egyszerrre? E-book vagy nyomtatott könyv? Vannak kedvenc íróid, könyveid?
Általában angolul olvasok regényeket, most éppen Sophie Hannah The Mystery of Three Quarters című krimijét. Ő az a hölgy, akit az Agatha Christie örökösök megbíztak, hogy folytassa a Poirot-történeteket, közülük ez már a harmadik. Azért nekem az eredetiek jobban tetszettek. 😊 Valódi, papírra nyomtatott könyveket szoktam olvasni, illetve végszükség esetén, ha mondjuk nyaraláskor elfogynak a magammal vitt könyvek, Kindle-t. Éppen eleget ülök ahhoz különféle képernyők előtt, hogy ne akarjam még a szabadidőmben is valamilyen kütyüvel fárasztani a szememet. Amúgy a hangulatomtól függően gyakran veszek elő klasszikusokat, a Brontë nővérek vagy Jókai regényeit számtalanszor olvastam már, de megunhatatlan kedvencem az északnémet költő-író, Theodor Storm. Oly sok városlakóhoz hasonlóan krónikus természethiány-szindrómában szenvedek, ezért igyekszem minél többet kint lenni a természetben, ahol csak a szél zúg meg a madarak csicseregnek. A másik, számomra egyértelműen kikapcsolódást jelentő elfoglaltság az utazás.
Hogyne lenne! Már hosszabb ideje gondolkodom rajta, és lassan elkezdtek életre kelni a központi szereplők. Ez a történet a több, részben egzotikus helyszínen játszódik majd, és fontos szerephez jut benne Beethoven zenéje.
Nagyon köszönöm Mörk Leonórának, hogy válaszolt a kérdéseimre, ajánlom, hogy olvassátok el a Ködkirálynőt és keressétek a szerző többi könyvét is, mint ahogyan én is fogom, hiszen nekem is első olvasásom volt ez a könyv tőle. A porcelánlány, A Hellinger-Madonna, a Lány igazgyöngyökkel, mind felkerült a várólistámra.
- Bea -
 |
| Fotó: Diner Tamás |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése