2019. május 16., csütörtök

Stefanie Höfler: Velem nem lehet járni


Ismét egy ifjúsági könyv, ami komoly, érzékeny és nagyon aktuális témát helyezett középpontba. Az iskolai zaklatás problémáját, ami nagyon sok diákot érint, kit így, kit úgy, kit ezért, kit azért. Régen sem volt könnyű beilleszkedni egy osztályba, ha egy kicsit is más voltál, mint a többiek, ezen értem azt, hogy kicsit érzékenyebb, kicsit komolyabb, kicsit zárkózottabb, de ma már mégannyira sem egyszerű dolog.

A mai gyerekek sem másak, mint régen, sőt, mintha sokkal hamarabb kirekesztenék maguk közül, aki nem illik bele a kemény magba, aki nem nyomkod drága telefont, aki nem jár a legmenőbb cuccokban, sőt ha szemmel láthatóan, külsejében tér el az átlagostól, akkor menthetetlenül gúnyolódások, szivatások céltáblájává válhat.


Ebben a történetben egy nyolcadikos osztály napjait, életét ismerhetjük meg, azon belül is Niko és Sera napjait, gondolatait olvashatjuk, váltott fejezetekben.  Főszerepben a zaklatás, a kiközösítés, jelen esetben Niko áll a piszkálódások középpontjában, aki látszólag, külső szemlélő szemével nézve jól tűri a mindennapos bántalmazásokat.

Amelyek legtöbbször szóban érkeznek, de rendszeresen feldobják a holmiját az iskola udvarán álló hatalmas fára az osztálytársai, tehát nem ússza meg a zaklatás tettleges formáját sem. 

Sera egyiptomi származású, nagyon szép lány, őt kedvelik az osztálytársai, a többséggel nevet, amikor Nikóval gonoszságokat művelnek. Kívül nevet, belül azonban egyre inkább elgondolkodik rajta, hogy Niko miért hagyja magát, miért nem dühös soha, miért nem bonyolódik verekedésekbe és egyáltalán, hogy tud ilyen nyugodt maradni a mindennapos zaklatások közben. 

Egy osztálykiránduláson azonban az események úgy alakulnak, hogy Sera is részesül a Niko-t érő megaláztatásból és kiközösítésből, majd kettesben élnek át kalandokat, miközben Sera egyre jobban megismeri Nikot. Rájön, hogy a fiúnak nagyon jó a humora, gyönyörű szempillája és megnyugtató hangja van. Megtudja, hogy Niko hogyan viseli el, éli túl nap mint nap a megpróbáltatásokat, és azt is, hogy Niko-nak is vannak barátai és a nagymamájával él.

Azt sejthetjük, hogy kövérségének hátterében a szüleivel fennálló probléma van, amiről sokáig nem tudunk meg semmit.   A fiú kitalált magának egy párhuzamos világot, ahol ő egy bátor, határozott fiú, ahol senki nem csúfolja, ahol nagy tettekre képes. Amikor bántják, ebbe a világba menekül. Sera hatására a két világ között  néha nagyon vékony a fal, néha az álomvilágból átlép a valóságosba, így azt veszik észre, hogy összebarátkoztak, szeretik egymással tölteni az időt.

A könyv nagyon jól körüljárja a témát, Sera életén keresztül azt is megmutatja, hogy attól, hogy valaki szép és népszerű, még ugyanúgy lehetnek belső bizonytalanságai. Sera is keresi a helyét, önmagát, és vívódik az érzéseivel. Együtt egy erős párost alkotnak, akik bátorítják egymást, feszegetik a határaikat, kalandokba bonyolódnak, megmutatják, hogyan törjünk le falakat, hanyagoljuk az előítéleteket és tanuljuk meg először megismerni, majd értékelni a mást, az átlagostól eltérőt. 

A könyv a toleranciára nevel ezen a nagyszerű történeten keresztül, Niko bátorsága és ereje példát adhat másoknak, akik szintén szenvedő alanyai az iskolai zaklatásoknak, történetük nagyon fontos mondanivalóval bír mind a gyerekek, mind szüleik számára. 


Nagyon jó dolog lenne, ha az iskolában is ajánlott olvasmányként szerepelhetnének az ilyen jellegű könyvek, mert talán a zaklatókat is megérintenék, megszólítanák. Talán ők maguk is rádöbbennének a problémáikra, és zaklatás helyett önvizsgálatot tartanának. Vagy ez túl szép álom?

A könyv 2018-ban Németországban elnyerte a DIE ZEIT az Év Ifjúsági- és Gyerekkönyve díját.


Bea


"Kilencvenszázalékos bizonyossággal tudni szoktam, mit gondolnak rólam mások, 
de néha azért jól jönne egy igazságporszívó."

*****

"Egyáltalán nem olyan észbontóan vicces kövérnek lenni, ebben igazad van. 
Épp ellenkezőleg, többnyire eléggé nem vicces, hogy őszinte legyek. 
Csakhogy ez nem jelenti azt, hogy ettől semmi más nem lehet vicces, tudod. 
Hogy akkor már semmit nem találhat az ember viccesnek a világon."

*****
"Valójában egyáltalán nem szeretek annyira enni, mint azt talán sokáig feltételezik, 
ha rám néznek. A legtöbben azt hiszik, hogy aki kövér, az mindig sokat eszik. 
Az én esetemben ez nem igaz."

*****
"Már nem emlékszem, mikor néztem ki utoljára normálisan, és mikortól nem, 
a határ feltehetőleg elmosódik."

*****

"- Szerelmes vagy?- kérdezi most, mert hát persze túl kíváncsi, nem bírja annyiban hagyni.
- Nem tudom.
- Mi, nem tudod? Normális vagy? Azt tudja az ember!
- Honnan, Osman? Honnan tudja, kérlek szépen?
- Miket tudsz kérdezni, tesó! Bizsergés, kínlódás, nyomorúság és boldogság egyszerre, 
látni akarod, de félsz tőle, hogy lásd, ilyesmik, na."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése