2019. február 9., szombat

Steiner Kristóf: Lélekbonbon és gasztronómia

Steiner Kristóf egy riportműsorban lett nagyon szimpatikus nem olyan rég. Persze, annak idején ismertem a Viva TV-ből, meg mostanában olvastam itt-ott a vegán receptjeit, de ez a bizonyos beszélgetés kellett ahhoz, hogy kikölcsönözzem néhány könyvét a könyvtárból.

Azt kell mondjam, annyira tetszik az életfelfogása, annyira szerethetően gondolkozik az emberekről és a világról, hogy könyvei elolvasás után szimpátiám csak nőtt iránta.


Lélekbonbon


Ebben a könyvecskében, mint a bonbonos dobozokban vannak Kristóf bonbonjai, történetei. Ez olyan doboz, amiben minden bonbon más ízű. 

De nem tudjuk előre kiválasztani, hogy milyet együnk, a végén derül csak ki, hogy ízlett-e vagy sem.  Vannak közte nagyon jók, jók és kevésbé jók, de még ezeknél is megértem, hogy miért kerültek a könyvbe. Mert Kristófnak az a pillanat, az a történés, vagy éppen gondolat, akkor nagyon fontos volt, még ha nekem nem is jött át annyira.

A személyisége viszont nagyon átjött, és megállapítottam, hogy egy nagyon szerethető, nagyon szerető, nagyon elfogadó ember ő, aki a jót keresi a világban, az emberekben, nagyra értékeli a szabadságot, a pillanatnyi örömöt, a boldogságot, a szeretetet és a szerelmet.

Találunk történeteket gyerekkorából, fiatalkorából, és az izraeli életéről. Olvashatunk  hibáiról, tanulságokról, tanácsokról, nőkről és férfiakról, szerelmekről és barátokról, édesanyjáról, édesapjáról, buddhizmusról, kabbaláról, az örök élet titkáról és pütyipütyiről. 

Szeretett családtagokról, tanárnénikről, kutyákról és állatokról, vegánságról, étkezésről, életörömről és nagyon sok mindenről szólnak ezek a bonbonok. Néha kicsit túl édesek voltak, kicsit túltöltöttek, de alapjában véve nagyon örülök, hogy elolvastam.

A könyv végén lévő interjúk nagyon jók voltak, mégha kicsit ki is lógnak a bonbonok közül. 


Kristóf konyhája

Nem vagyok vegán, de még vegetáriánus sem. De egyre többet gondolok arra, hogy vajon menne-e. 

Alapjában véve nem eszünk sok húst, egy héten egyszer, maximum kétszer kerül húsos étel az asztalra, de azért ott vannak a felvágottak, a virsli, egy kis bacon, egy kis ez-az. Mindenesetre szívesen próbálom ki a vegetáriánus és vegán recepteket, nem csak a húsmentesség miatt, hanem a változatosságuk, könnyebb emészthetőségük miatt is. 

"...a magyar köztudatban valahogy még mindig az él, hogy vegetáriánusként főzni bonyolult, vegánná válni pedig egyenesen extrém. Akkor is, ha az ételeink sokkal hamarabb elkészülnek, könnyebben emészhetők, kimeríthetetlenül változatosak" 


A könyv 2015-ben jelent meg, az eltelt három évben egyre több vegán YouTube csatorna, és blog jelent meg e témában, tehát a helyzet sokat változott. 

Steiner Kristóf könyve nem csupán egy szakácskönyv, nem csak ételeket találunk benne, hanem Kristóf személyiségét, történeteit. Minden recepthez tartozik egy sztori, hol találkozott az étellel először, vagy milyen emlékek fűzik hozzá, milyen körülmények között készítette el először, másodszor, vagy csak úgy általában. Mindeközben pedig olyan humorral írja le recepteket is, hogy már csak olvasni is élvezet volt. Kristóf egy végtelenül kedves és toleráns ember. 

Külsőre is nagyon szép könyv, gyönyörű fotókkal, csodálatos receptekkel. Könyvtárból kölcsönöztem, de éppen most, az értékelés írása közben rendeltem egy saját példányt. Amint megérkezik és elkészítek belőle valamit, visszatérek még rá.

Bea


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése