A Pagony Kiadó Abszolút Könyvek sorozata fantasztikusan jól indult Anna Woltz könyvével. Anna Woltz neve nem volt ismeretlen számomra, három könyvét is olvastam már korábban, melyekről IDE, IDE és IDE KATTINTVA olvashattok.
Mindet nagyon szerettem, már azokban is a kamaszok és a gyerekek voltak a főhősei, akárcsak ebben a könyvben, és olyan témákat érintett, amelyek számukra is elgondolkodtatóak, szórakoztatóak és fontosak.
A kiadó Abszolút Könyvek sorozata olyan könyvek sorát ígéri, mely a 9-12 éves korosztályt célozza meg, nagyon olvasmányos, érdekes, izgalmas, lendületes, fiatalos témákkal, komoly tartalommal.
Így volt ez ebben a történetben is, melynek főhőse Felicia, azaz január elsejétől már csak Fitz, épp csak elmúlt 12 éves, a szülei pedig nemrég váltak el. Ezért dühös az egész világra, legfőképpen egy kihallgatott beszélgetés miatt az édesanyjára.
Első hétvégéjüket töltik az édesapjuknál, amikor az édesapja és a húga biciklibalesetet szenvednek, és Bertának a sérülése miatt azonnal kórházba kell mennie. Természetesen az édesanyjukat is értesítik, és hamarosan az egész család összefut a kórházban, majd a sürgősségi osztályon várakoznak, hogy Berta sérülését rendbehozzák.
A könyv ennek az egy napnak a története, mely a tragikus dolgok ellenére valahol mégiscsak viccesen indul, Fitz ugyanis egy tigrisálarcban kénytelen a kórházba menni, mert az arcával valami történt, ezért nem teljesen szalonképes.
Miközben a vizsgálatokra várnak, Fitz útra kel a kórház folyosóin és egy nap alatt annyi minden történik vele, hogy a nap végére teljesen máshogy látja a világot, tapasztalásai és kalandjai segítenek feldolgozni a vélt és igaz sérelmeit.
Miközben a kórházban kódorog, nagyon izgalmas eseményeknek lesz részese. Felicia orvos szeretne lenni, így igazán érdekes terep számára a kórház, tanulságos tapasztalatokat szerez. Barátokra is akad, Adam és Primula különleges gyerekek, akikkel nem hétköznapi dolgok történnek. A gyerekek észrevétlenül segítenek egymásnak, a nap végére Felicia is úgy gondolja, hogy nem tehet mást, el kell fogadnia szülei válását. Attól még a szülei maradnak és szeretik őket.
Válás és szerelem, betegség és egészség, barátság és szeretet, harag és dac váltják egymást a könyv lapjain, biztos vagyok benne, hogy nem csak nekem szorult el a torkom néhány pillanatnál, hanem a célközönség kiskamasz korosztály sem tudja meghatódás nélkül elolvasni a történetet, de arról is meg vagyok győződve, hogy remekül fognak szórakozni.
Szerettem a könyv komolyságát és humorát, érzékenységét és stílusát, a szereplőket is megkedveltem, nagyszerű élmény volt. Azt gondolom, hogy nem csak a gyerekeknek és fiataloknak érdemes elolvasni, hanem a szülőknek is, mert talán segíthet áthidalni szakadékokat és csöndeket, megbeszélni fontos dolgokat.
Bea
Kedvenc idézetek:
"Sosem csukom be a szemem.
Mindent látni akarok: vért, pókokat, kitörő vulkánokat, csókolózó szülőket, mindegy."
"Nem érdemes félni a csókolózó szülőktől.
Inkább az veszélyes, ha már nem csókolóznak többé."
"Óvatosan Adamra néztem. A haja a szemébe lógott, az arca merev volt.
Az jutott eszembe, hogy hetedik előtt a gyerekek biztos elvégeznek egy tanfolyamot,
ahol megtanítják, hogy kell felvenni a magasról-tojok-a-világra tekintetet."
"Néha tényleg szeretnék egy napig megint huszonöt éves lenni."
"Talán az a legrosszabb az egészben, hogy mindannyian úgy teszünk, mintha.
Mintha minden örökké tartana. Mintha minden szerelem örökké tartana.
Pedig így csak rosszabb lesz utána. Mert egy idő után túl sok lesz a hazugságból,
és amit hinni fogunk, annak semmi köze nem lesz a valósághoz."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése