2017. január 20., péntek

Kimondhatatlanul

Szerzők: Pierdomenico Baccalario, Alessandro Baronciani, Lodovica Cima, Sara Colaone, Antonio Ferrara, Silvana Gandolfi, Beatrice Masini, Luisa Mattia, Antonella Ossorio, Guido Sgardoli, Fabrizio Silei és Paola Zannoner

12 író kapott 12 szót érzelmekről. Érzelmekről, melyek mindannyiunkban ott vannak. Nem mondhatták ki a kapott szót. Mert van, amit kimondhatatlanul nehéz kimondani. Írniuk kellett róluk. Született 10 novella és 2 képregény.

A fülszöveg gépelése közben jöttem rá, hogy az a bizonyos szó, az az érzelem tényleg nem hangzott el konkrétan egyik novellában sem, mégis teljesen ott volt az írásban, én is éreztem a szereplőkkel együtt. Nagyon érdekes játéknak tartanám azt, hogy először a novellát olvasnánk el és utána kitalálnánk a bennük megbúvó érzelmeket, és ezekből kiszűrnénk a legfőbbet, amely a címadó érzés lehetne. Vajon kitalálnánk-e? Vagy néhányan már annyira együtt élünk mi magunk is néhány megírt érzelemmel, hogy észre sem vesszük, hogy ott rejtőzik bennünk és formálja a mindennapjainkat? 

Felnőttként olvasva is nagyon tetszett ez a könyv, de azt gondolom, hogy a novellák egytől egyik alkalmasak lennének kötelező olvasmánynak kiskamaszok és középiskolás fiatalok részére. Segítségükkel talán nagyon sok problémát meg lehetne beszélni, miközben a szereplők tetteit és gondolatait vennék nagyító alá, a fiatalok talán sok mindenre ráismernének a saját életükből, a saját érzéseikből és talán még arra is rájönnének, hogyan lehetne úrrá lenni egy-egy kínzó gondolaton, nehézségen. 

Azt nem írom, hogy arra is rájönnének, hogy nem is olyan nagy dolog, mert igenis nagy dolog és komolyan kell venni, mert abban az időszakban a fiatalnak talán élete legnagyobb problémáját okozza az a bizonyos érzelem, amely eluralkodik rajta, amelynek megoldásában esetleg még segítségre is szorul.

Éppen ezért a fiatalokon kívül, ajánlom a szülőknek is, időnként nagyon elgondolkodtató történeteket olvashatunk, felidézhetjük saját - soha el nem múló, haha - fiatalságunkat is, eszünkbe jutnak majd saját hasonló érzelmeink, az első (vagy második) szerelem, az elnyomhatatlan vágy valami - vagy valaki - után  (húú, én ezt le sem merem írni, Anyukám talán tudna erről beszélni, hogy az eszelős vágyam következtében, milyen követelőző voltam időnként, itt természetes valami utáni vágyról beszélek:)), a szégyen, mert valaki megalázott annyira, hogy egy életre beléd ivódott,  a félénkség, amit mindig próbáltál magadban elnyomni, több-kevesebb sikerrel. A fájdalom című képregény elolvasása után végiggondolhatod, hogy neked mi volt életed legnagyobb fizikai fájdalma, ami azért mindig párosul egy kis lelki fájdalommal is, vagy az Öröm című képregény elgondolkodtat, hogy milyen öröm ért, ami hirtelen jött, mint valami megvilágosodás és boldog lettél tőle.

Nagyon érzelemdús történeteket olvashattam, mindegyik nagyon tetszett, volt azonban egy-két különösen nagy kedvencem,  a félelem megjelenítése,  Andreas a 14 éves földrengést átélt fiú történetében nagyon erős hatást tett rám, a bátorság megtalálása pedig a törpe növésű, fantasztikusan zongorázó Michel személyében igencsak megdolgoztatott, mindamellett, hogy kiváló, mozgalmas történet volt, imádtam, akár egy egész regényt el tudtam volna Michel életéről olvasni. 

A bűn novellája nagyon emberi, a beskatulyázás hatása és következményei két fiatal életére elszomorító volt, ugyanakkor a végére felszabadító, a féltékenység története pedig bebizonyította, hogy ez egy sötét érzelem és nem sok jót szül, ha ezzel az érzéssel vagyunk kénytelenek együtt élni.

Nagyon érdekes szempontokból láthatjuk a könyvben megörökített 12 érzést, a vágyat, a szégyent, a félénkséget, a fájdalmat, a szerelmet, a kétségbeesést, a félelmet, az örömöt, a bátorságot, a bűnt, a féltékenységet és a gyűlöletet az emberi életekben megjelenni, belekúszni a mindennapokba, látni azoknak a hatását, és a fiatalokat, akiknek az életét alakítják, változtatják, javítják vagy éppen nehezítik ezek a - tulajdonképpen - csöppet sem különleges,  hétköznapi érzések meglehetősen elgondolkodtató volt.


A novellák és képregények szerzői Olaszországban mindannyian ismert írók, illusztrátorok, ifjúsági és felnőtt regények szerzői, van köztük tanárnő, egyetemi professzor, fordító, blogger és még egy állatorvos is.  Olvassátok el ezt a fiatalos, eredeti hangú novellaválogatást, nekem nagyon jó olvasmányélmény volt.

A könyvet köszönöm a Betűtészta Kiadónak!

10/10

Bea

2 megjegyzés:

  1. Jajjj, gondolom mire utaltál! A ronda szürke szabadidőruha? Mert nekem ez jutott eszembe és ismét könnyek gurultak le az arcomon. /De hol van az már? Milyen régen volt, már csak emlék!/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem a szabadidőruha, arra nem is emlékszem. :D Megjegyzem, attól, hogy neked nem tetszett, nem biztos, hogy ronda vokt, csak nálunk is voltak generációs véleménykülönbségek. :D:D Egy szürke nadrágra gondoltam, amit tekintet nélkül mindenre kikövetektem magamnak. :) Mentségemre szóljon, hogy szerettem is és nagyon sokáig hordtam is. :)

      Törlés