2016. január 25., hétfő

Sarah Lotz: A Hármak

Négy repülőgép-katasztrófa.
Három túlélő gyerek.
Egy üzenet, amely örökre megváltoztatja a világot.

Fekete Csütörtök: ezt a napot senki sem felejti el.
Négy utasszállító repülőgép szinte egyszerre zuhan le a világ négy különböző pontján.
Csupán négy túlélő van. Három közülük gyerek, akik szinte sértetlenül megmenekülnek. De egyre furcsábban viselkednek.

A negyedik túlélő egy amerikai háziasszony, aki nem sokkal a tragédia után meghal. Ám előtte fontos üzenetetet küld a telefonjáról a lelkipásztorának.

Az üzenet örökre megváltoztatja az emberek sorsát.

Isteni gondviselés vagy ördögi cselszövés?

Első dolog ami eszembe jutott, ahogy a könyv végére értem: jaj nekem, miért nem foghatom most azonnal a kezembe a második részt? El is olvastam gyorsan a következő rész, a Negyedik nap fülszövegét, de sajnos nem lettem sokkal okosabb, bár nem is tudom mire számítottam... :)

A Hármak nem volt rossz, sőt! Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy bő két nap alatt elolvastam. Nagyon tetszett a történetnek a könyv a könyvben formája, én még nem olvastam ilyen felépítésű könyvet ezelőtt.
A történet a következő: négy repülő a világ különböző pontjain lezuhan, a katasztrófákat csak három kisgyermek éli túl, és mindent összevetve nagyon kicsi az esélye annak, hogy ez véletlen legyen. A világ, az emberek tehetetlenek, a katasztrófák kivizsgálásai sem nyújtanak mindent megmagyarázó és tisztázó eredményeket. A kérdés mi, vagy ki állhat a történések hátterében? Mi lehet a jelentése a haldokló Pamela Davis utolsó, lelkipásztorának hagyott rejtélyes üzenetének?

Miután az első fejezetben végigkísérhettük, ahogyan lezuhan Pamela Davis gépe Japánban, el is kezdődik a könyvben  Elspeth Martins Fekete Csütürtök című könyve, amelyben interjúkon, újságcikkeken és chatbeszélgetéseken keresztül megismerhetjük, hogy milyen hatással volt a világra és az emberek életére a repülők lezuhanása.
Ettől a "könyv a könyvben" formától pedig végig olyan érzésem volt, mintha egy igaz történet elevenedne meg a szemem előtt.
Megismerhettem a repülők lezuhanásának részleteit, beszámolókat olvashattam a becsapódás pillanatáról, belehallgathattam a pilóták lezuhanás közbeni párbeszédébe,  és megismerhettem a három túlélő gyerek gondviselőit és betekinthettem a katasztrófa utáni mindennapjaikba. Láttam a nehézségeket,  amikkel szembe kellett nézniük, az agresszív sajtót, a konspirációs elméletek gyártóit és a vallási fanatikusokat is. Sokszor gondolkodtam azon, hogy én vajon, hogy viselkedtem volna ezekben a helyzetekben, mit gondoltam volna erről az egészről.
A furcsán viselkedő túlélő gyerekekről pedig időnként igazán kitört a frász, Jesstől a kislánytól tartottam a leginkább.
Pamela Davis utolsó üzenete után elnevezett és kialakult vallási kultusz és mozgalom, úgymond szekta is nagyon félelmetes és hatalmas méreteket öltő volt, bár jobban belegondolva ilyenre már a mi világunkban is volt példa.

Ám amellett, hogy nagyon élveztem az olvasást és csak úgy faltam a lapokat annak a reményében, hogy na most végre majd kiderül valami, egy kicsit csalódtam a történet lezárásában illetve csak abban, hogy nemhogy semmiféle lezárást nem kaptam, hanem csak egy még hatalmasabb nagy kérdőjelet. Szóval itt maradtam meghatározatlan időre magamban a nagy kérdéseimmel, amire remélem, amint megjelenik a következő rész,  azért fogok válaszokat kapni. Anyának pedig most az javaslom, hogy várjon az olvasással addig, amíg majd megjelenik a második rész, ne végezze úgy mint én a könyv végén.


U.i.: Azt mondjuk nagyon nem értem, hogy miért virít Stephen King neve ugyanolyan méretben a borítón, mint az íróé. Jó persze értem, hogy miért, csak nem értek vele egyet, mert szerintem enélkül is elég figyelemfelkeltő lenne a borítója, meg úgy maga a könyv is.

(nagyon erős)8-9/10

Zsófi

2 megjegyzés:

  1. Kedves Bea es Zsofi!
    A konyv kapcsan talaltam ra a blogotokra! En sajnos nem vagyok egy nagy konyvfalo, bar egy idoben konyvtarban is dolgoztam! Az elet furcsasaga, hogy most ket gyerek mellett kezdtem el igazan olvasni! Azt gondolna az ember, ilyenkor nincs ideje ra, amikor gyereket nevel, de kozben ez lett az az elfoglaltsag szamomra, ami csak az enyem, ami az en idom! Bar hajnalok hajnalan kell ra idot szakitsak, igy is lelkileg tokeletes!
    En szerdan fejeztem be a konyvet! Az utolso 50 oldalt ugy olvastam, hogy egyreszt nagyon vartam, hogy mi lesz, masreszt nem akartam, hogy vege legyen! Es tudtam, hogy nem lesz "normalis" vege. De ahogy olvastam, engem elvitt a konyv egy olyan lelkiallapotba, hogy ez igy jo! Igazabol maga Elspeth is tobbszor felteszi a kerdest, hogy akkor most mit tegyen! Es o sem kap iagzi valaszokat! Es pont ettol jo! Ettol kapja meg az olvaso a valaszokat, es ettol erzem valamelyest lezartnak! Szerintem fantasztikus a konyv, es ha valoban lesz masodik resz, nagyon varom! :-D
    Es ezentul figyelem a blogotokat, hogy miket ajanlotok, mert most az a kerdojelem, hogy hogyan tovabb, mivel folytassam, mi legyen a kovetkezo tortenet, kirandulas, utazas!
    Koszonom nektek!
    Udv!
    Marti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Márti! Mindig nagyon örülünk, amikor egy hozzaszólást vagy üzenetet kapunk. Köszönjük, hogy megosztottad velünk gondolataidat, nagyon kíváncsi vagyok én is a könyvre, de Zsófi tanácsának megfelelően megvárom a második részt és majd egyszerre olvasom el őket Ha egyszer rákaptál az olvasásra, akkor mindig meg fogod találni, keresni rá az időt. Ahogy mi is tesszük ezt Zsófival. A régebbi bejegyzések között biztos találsz még kedvedre való könyvet, mert nagyon sok fantasztikus, gyönyörű, emlékezetes könyvet olvastunk és írtunk is róla.
      Ha pedig egy jó könyvet olvastál, ne habozz, oszd meg velünk máskor is a véleményed. :)
      Mi is köszönjük, hogy írtál nekünk és hogy olvasod a blogunkat. Legyen szép napod, üdv Bea (és Zsófi) :)

      Törlés