2015. május 19., kedd

Sarah Addison Allen: A barackfa titka

Ha nincsenek nagy elvárásaid, ha egy olyan helyen olvasol (pl. pályaudvaron, vonaton, zsibongó emberekkel teli parkban) ahol nem tudsz annyira alaposan figyelni, de valamivel el akarod ütni az időt, akkor ajánlom ezt a könyvet. Ha azonban valami komolyra vágysz, mély érzésekkel, valami, ami meghat és megérint, akkor nem mondom azt, hogy ezt mindenképpen olvasd el.

Olvastam az írótól már két könyvet (Édes élet, A csodálatos Waverley-kert), de ez a könyve nem nagyon közelíti meg azokat. A történettel nincsen bajom, bár egy kicsit kidolgozatlannak tűnik, nem elég alapos, nincs benne elég érzelem. A szereplők is szimpatikusak voltak úgy nagyjából, de az ő életükben is maradt kidolgozatlan, megmagyarázatlan történés. Talán ezért is volt, hogy nem tudtam beleélni magam a történetbe, és érzelmileg nem érintett meg komolyan a könyv. Kicsit olyan érzésem volt, mint amikor egy „Kötelezők röviden” című olvasmányt olvas az ember, amiben nagy vonalakban le van írva minden, de nincs meg a könyvolvasás élménye.

És most következik a kákán is a csomó :). Meg kellett néznem, hogy mi is a káka pontosan, ha már előszeretettel keresem rajta a csomót: a káka egy nagyon sima felületű vízinövény :)) Szóval az a bizonyos csomócska, ami valószínűleg a fordításból ered, az egyik férfi főszereplő Colin, többször is, (rendszeresen?) a gallérjába tűzi a napszemüvegét. Az el tudom képzelni, és nyilván erről is van szó, hogy beleakasztja az inge, pólója kivágásába elöl a mellkasánál, de hogy a gallérjára tűzi?? Ki is próbáltam :), de elég hülyén nézett ki :)))

Még volt egy-két ilyen hiba, de ha írok róla, akkor már a történetből is elárulok dolgokat, azt meg nem akarom, mert azt azért nem mondom, hogy soha semmilyen körülmények között ne olvasd el, és azt a kevés titkot, ami benne van, (valójában a könyv fülszövegében is:)), nem akarom teljesen felfedni. 

6,5/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése