Már akkor elhatároztam, hogy Gill Hornbyt figyelemmel követem, mert nagyon szerettem a stílusát, a gondolatait és a karaktereit.
És akkor jött az Austen kisasszony, ami a finom szépségű borítójával azonnal levett a lábamról, és Gill Hornby neve jelentette számomra a biztosítékot, hogy valami különleges élményre számíthatok.
Így is lett, nagyon szerettem olvasni a történetet, amelyben a főszerepet Cassandra Austen kapta, de imádott húga, Jane életéről éppen annyira szólt, mint nővéréről és kiterjedt családjukról.
Cassandra Austen 1795 évének első igazi tavaszi napján lett menyasszony, ekkor jegyezte el Tom Fowles tiszteletes, aki szerelmük beteljesítése előtt hosszú útra készült, ugyanis a fiataloknak anyagilag is készen kellett állni a házasságkötésre, ezért a fiatal Tom elfogadott egy igen előnyös ajánlatot, ami egy nem veszélytelen utazással járt.
Cassandra Austent 1840-ben látjuk viszont, amint nem éppen a protokollnak megfelelően, 67 évesen felbukkan a kintbury-i parókián, ahol egykor a vőlegénye és annak családja élt, és ahol Isabella unokahúga édesapja halála után éppen kiüríteni készül a házat. Cassandrának küldetése van. Meg kell találnia szeretett húga levelezését, amit Isabella édesanyjával, Elizabeth Fowle-val folytatott, hogy ne kerülhessen illetéktelen kezekbe.
Ez a két első pillanat, amikor találkozunk Cassandrával, a fiatal lánnyal és a szeretetre méltó idős hölggyel. A történetben az idő váltakozik, hol a múltban, hol a jelenben járunk. Megismerjük az Austen nővérek egymás iránt érzett szeretetét és ragaszkodását, a megtalált levelekből és az általuk kiváltott emlékekből.
Ezek a levelek titkokat tartalmaztak, olyan titkokat, amelyek abban a korban nem juthattak más kezére, de mai szemmel olvasva, semmi egetrengető nem volt ezekben a titkokban, persze a kor akkori normái szerint kellemetlen helyzetbe kerültek volna az Austen hölgyek, és ezt Cassandra nem engedhette, úgy érezte, szeretett húga emlékének tartozik annyival, hogy ezeket a leveleket megszerzi.
Erről szól a kintbury-i tartózkodása, miközben emlékezik, mi pedig visszautazunk vele az időben. Megismerjük a fiatal Jane-t, megtudhatjuk hogyan írta a regényeit, és kik voltak az elsők, akiknek mindig felolvasta az új fejezeteket. Természetesen a családja, a szülei és nővére imádta a történeteit, és mindig biztatták az írásra.
Nagyon szerettem Cassandrát, aki vőlegényének elvesztése után húgával maradt és szeretete akkora volt a családja iránt, hogy még egy váratlan szerelem sem tudta rábírni arra, hogy otthagyja őket. Fantasztikus család voltak Austenék, vidámság, jókedv, kultúra lengte körül őket, még akkor is, amikor már csak Jane és Cassandra éltek a szüleikkel.
Míg Cassandra Kintburyben a levelek olvasásával emlékeket idéz, megpróbálja egyengetni a házat kiürítő Isabella unokahúga jövőjét, ugyanis a kor egyedülálló nőire nehéz sors várt és főleg az anyagi boldogulásuk nem volt egyszerű, nagyrészt függött a fiútestvérei hozzáállásán és gondoskodási hajlandóságán. Cassandra viszont kitalálta, miként lehetne Isabellának és két lánytestvérének a legjobb és ott tartózkodása alatt ezen ügyködött.
Cassandra nagyon elégedett volt férj nélküli életével, egyedülállóságával, boldoggá tette a családja, Jane húga viszont boldogtalannak tűnt, bár nekünk a mai életünkben nehéz megérteni, hogyan tesz valakit boldoggá az, hogy egész életében testvérei gyermekének dajkájaként tartják számon és mások nagylelkűségétől, jóindulatától függ a megélhetése.
A történet lassú folyású és nem az izgalmak miatt szerettem nagyon olvasni. A hangulata volt az, ami megfogott, az Austen lányok intelligenciája és élete, bár a regény fikció, de valós tényeken alapul. A szerző alaposan utánajárt a témának, így megtörtént, valódi események is belekerültek a könyvbe, olvashatunk például arról is, hogy hogyan jelentek meg Jane regényei és halálában is mellette lehetünk.
Jane Austen életének legjelentősebb és legfontosabb személye nővére, Cassandra volt. Társa volt egész életében, a bizalmasa, az első olvasója és kritikusa, a támasza, a titkainak tudója, a lélektársa. Cassandra Jane halála után is azon munkálkodott, hogy mindent megtegyen, hogy Jane-ről semmi bizalmas információ ne szivárogjon ki.
Egy érzelmekben és részletekben gazdag könyv, Miss Austen, Cassandra egy fantasztikus nő, aki követte lelkiismeretét, végrehajtotta a maga elé kitűzött feladatát, aki nem a kornak megfelelő elvárások szerint élt, mégis csodálatra és tiszteletre méltó ember volt.
Csodálatos történet a 19. századi nők helyzetéről, hűségről, szeretetről, szerelemről, gyászról, családról. Veszteségről és győzelemről. Életről és halálról. Küzdelmekről és sikerekről.
Bea
és arra gondolt: legtöbbünkre ezeknek a dolgoknak köszönhetően emlékeznek,
a szeretet apró gesztusai miatt, hiszen egyedül ezek bizonyítják,
hogy valaha mi is éltünk ezen a földön.
A befőttek az éléskamrában, az öltések az imazsámolyon. A tollvonás a papíron."
amikor sokkal boldogabb lehetne a világ, ha ez nem így volna?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése