2020. október 22., csütörtök

Nagy Boldizsár (szerk.): Meseország mindenkié


Bejegyzésem írását azzal kezdhetném, hogy miért nehezebb bejegyzést írni erről a könyvről, mint egy bármilyen másik mesekönyvről, de akkor sokan azt hihetnék, hogy a könyvben felmerült témák miatt gondolom ezt. 

Pedig nem azért, hanem csupán azért, mert ledarálásra került. Ezáltal hatalmas médiafigyelmet kapott, napokig erről beszélt az egész ország, saját családtagjaim is megkérdezték, hogy én fogom-e olvasni a könyvet és kíváncsian várják a véleményemet. 

Sokkal egyszerűbb lenne véleményt írni erről a könyvről úgy, ha csak egy mesekönyvként hozzám került volna. Ha csak a gyönyörű illusztrációk és a meseátdolgozások ténye keltette volna fel a figyelmemet és úgy olvashattam volna el. Nem tudva milyen meséket tartalmaz, és milyen szereplők a hősei ezeknek a meséknek.

Most már azonban óhatatlanul úgy érzem, hogy az emberek elvárják, hogy a könyvet elolvasók és véleményüket leírók kitérjenek arra a bizonyos dologra, ami felrobbantotta a könyvvilágot és hatalmas ellentéteket szült kis társadalmunkban, azaz valóban melegpropaganda-e a könyv, valóban túlzás gyerekeinknek ilyesmit elolvasni, tényleg káros hatással lehet a gyermekek fejlődésére?

Bár nekem a gyermekeim már nem kicsik, de minden további nélkül elolvastam volna nekik ezeket a meséket már néhány évvel ezelőtt is. Kivétel nélkül az összes mesét. Annak ellenére, hogy nem minden mese tetszett száz százalékosan, és nem azért, mert mondjuk a melegségről szólt, hanem azért, amiért bármelyik más mesekönyvben sem tetszik minden mese. Nem tetszik a stílusa, nem tetszik a szóhasználata, itt-ott zavaros, de attól még a gyerekeimnek lehet a kedvence, és ezt csak akkor tudom meg, ha elolvasom nekik. 

"...és nem azért, mert a melegségről szólt." - ez a mondat amúgy nem is állja meg a helyét, mert egyik történet sem szólt a melegségről. A mesék arról szóltak, amiről szoktak, királylányokról, királyfiakról, vándorlásokról, boldogságkeresésről, családról, szegénységről, gazdagságról, gonoszságról, irigységről, árvaságról, szomorúságról, boldogságról. 

Egyik sem taglalta sem a melegséget, a nemváltoztatás lépéseit sem tudtuk meg belőle, sőt hálószobákba sem kukkanthattunk be. Képzeljétek el, ez a könyv tényleg meséket tartalmaz. 

Olvashatunk mesehősökről, akik hol a sárkánnyal küzdöttek meg, hol a külvilággal, hol pedig magukkal, a saját érzéseikkel,  A mese azért mese, mert abban a gyerek lehet bárki, aki csak szeretne. Megküzdhet viharokkal és boszorkányokkal, de el is fogadhatja a őket, ha rájön, hogy a boszorkányok jók is lehetnek.

Mese egy kövér lányról, aki megtalálta a saját értékeit, a saját életét, a szeretetet. Egy kisfiúról, akit bár eldobtak, de megtaláltak azok a szülők, akik mindennél jobban vágytak gyermekre és a mese nagyon jól érzékelteti, hogy mennyire a szeretet számít, a szívből jövő szeretet. 

Olyan mesehősök vannak ebben a könyvben, akik eltérnek az átlagostól valamiben, olyan gyerekek, de felnőttek is magukra ismerhetnek, akiket valamiért csúfoltak, akiket kivetett magából az iskolai és akár családi közösség, azért mert ducibbak voltak, azért mert más érdekelte őket, mint a nagy átlagot,  vagy azért, mert fiú létére a lányos játékokat szerette, vagy fordítva.

Bántalmazottak, akik családon belül tapasztalják meg az erőszakot, idősek, akik úgy érzik, hogy már terhére vannak a családjuknak. Én azt mondom inkább, hogy egy csoda ez a könyv, hiszen ilyen témákról mesékben eddig nem olvashattunk. A gyerekek nem hülyék, mindent látnak, mindent hallanak. Miért ne lehetne ezeket a témákat mese formájában, mese segítségével megbeszélni velük, ha igénylik. De az is lehet, hogy meghallgatják a mesét, és a gyerekek természetességével tudomást sem vesznek arról, hogy az egyik mese végén a két királyfi tetszik meg egymásnak. Játszanak tovább, mint bármelyik más mese végén. Hiszen ez csak egy mese a sok közül, a későbbiekben viszont teljesen természetesnek tekinthetik azt, hogy az emberek  hogyan élnek, kit szeretnek.

Nem lesz belőle homofób, rasszista, mert a mesékkel szívta magába az elfogadást, a toleranciát, a mások, a másság tiszteletét. 

A közös ezekben a mesékben, hogy a történetek végére a mesehősök egytől egyig önmaguk lehettek és nem tartottak semmiféle külső ítélettől, bátran vállalták önmagukat, és boldogan éltek. 

Sajnos mi még nem tartunk itt, de én azt javaslom azoknak, akik nem szimpatizálnak ezzel a könyvvel és a könyv meséivel, egyszerűen csak lépjenek tovább, és olvassanak olyan könyveket, ami érdekli őket. Már amennyiben szoktak olvasni egyáltalán. 

Bölecz Lilla illusztrációi csodaszépek, színei és változatossága méltón képviselik ezeket a meséket. 

Nagyon sok helyen olvastam már arról, hogy kinek mi a kedvenc könyve és mégsem lett belőle ez vagy az. Utalva ezzel arra, hogy a gyerekek nem lesznek egy mesétől melegek és nemet sem akarnak majd a mesék hatására változtatni.

Akkor én is leírom: első kedvenc olvasmányom A két Lotti volt, mégsem szerettem volna ikerpár lenni, a Micimackót is nagyon szeretem, mégsem lettem se Zsebibaba, se Tigris, se Micimackó, bár helyenként, mikor sokat ebédelek, felfedezhető bennem Micimackó, és néha Szamárra is hasonlítok, mikor  éppen búslakodom és nem túl jó színben látom a dolgokat. Szeretem a krimiket, thrillereket, de nem öltem még meg egyetlen embert sem, pszichopata sem lettem. A romantikus regényeket is szeretem, de mégis inkább a saját boldogságomat keresem, és nem szeretnék Scarlett O' Hara lenni és férjemben sem keresem Rhett Butlert. Na jó, bevallom, az időutazó felesége talán lennék, és néha visszautaznék az időben, hogy találkozhassam elveszített szereteimmel és újraéljek olyan pillanatokat, amelyekre már nem annyira emlékszem. És sorolhatnám még tovább...

A könyvek hatnak ránk, formálnak, néha segítenek az életünk bizonyos helyzeteiben, de más emberré nem tudnak bennünket varázsolni, mint amilyenek vagyunk, mint akik vagyunk.

Bea

"Mindenki megérdemli, hogy magához hűen éljen."

*****

"Semmi sem lehetetlen!
És csak az igazán nagyok elég nagyok ahhoz, hogy kicsik legyenek..."

*****

"A nagyság nem azt mutatja, milyen magas és erős valaki."

***** 

"- Úgy vagyok jó, ahogy vagyok! Éppen így, három füllel!
Én vagyok a legboldogabb nyúl a világon!"

*****

"No de még valami. Remélem, ti sem bánkódtok a tükörképetek miatt.
Szeplős a fületek? Világít az orrotok? Vagy a ti teknőtök is megrepedt?
Ne is törődjetek vele! Ez csak azt jelenti, hogy ti is különlegesek vagytok.
Úgy higgyétek, hogy ezt én mondom, Berci Bácsi, Zafír-erdő legbölcsebb állata."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése