2020. szeptember 28., hétfő

Stacey Halls: Familiárisok

A pendle-dombi boszorkányok

Azzal kezdem, amivel  csak nagyon-nagyon ritkán. Mégpedig, hogy mennyire szép már ez a könyv! Gyönyörű a külső borítója és a könyvet kinyitva a belső borító is csodálatos, rókás-növényes, mindkettő a gyengém, úgyhogy ennek a könyvnek a kinézete teljesen lenyűgözött.

Mivel azonban egy könyvnek mégiscsak a tartalma, a mondanivalója a lényeg, arról elmondhatom, hogy egy nagyon hatásos, ígéretes kezdés, ugyanis ez egy sorozat első része, amelyben két erős nőt ismerhetünk meg.

Bár igazából csak az egyikőjüket igazán, Fleetwood Shuttlewort-ot, a 17 éves feleséget, aki ilyen fiatalon már a negyedik terhességét éli meg, az előző három nem végződött jól, Fleetwood nem tudta megajándékozni eddig gyermekkel a férjét. 

Az 1600-as években járunk és ez az utolsó mondat jól példázza azt, ahogyan ebben a korban a nőket kezelték, ahol a helyük volt a társadalomban. Tulajdonképpen csak kirakatszerepük volt és az volt a lényeg, hogy gyereket szüljenek, biztosítsák az utódlást.

Fleetwoodra gondolok most elsősorban, aki Gawthorpe Hall úrnője, elrendezett házasságban él Richarddal, akire akár fényes politikai karrier is várhat. Fleetwood miközben negyedik alkalommal várandós, egy olyan levelet talál a birtok könyvelési iratai között, ami alapjaiban rengeti meg a bizalmát a férjében. Az elrendezettség ellenére házasságuk a kor viszonyaihoz képest megfelelőnek, már-már jónak tűnik. De ez csak a látszat. 

A levél megtalálása után találkozik egy fiatal bábával, a szegény sorsú Alice Gray személyében, akihez valami megmagyarázhatatlan módon ragaszkodni kezd és erősen érzi, hogy ha Alice végig mellette marad és segít neki, akkor a gyermeke épségben megszületik és ő, Fleetwood is egészséges és sértetlen marad. 

Ez az alaptörténet, amelyhez erősen kapcsolódnak boszorkányüldözések, amelybe Fleetwood meglehetősen belebonyolódik Alice miatt, és olyan dolgokat tesz meg, ami nem jellemző egy úrinőre azokban az időkben. 

Megismerjük a társadalmi osztályok közötti különbségeket, azt, hogy a szegénységben élő nőkre mennyire könnyen rásütik a boszorkányság bélyegét, milyen könnyen és gyorsan elítélik, csak hogy a királynak trófeaként megmutathassák, hogy milyen hű alattvalóként szolgálják őket. 

Remek első rész, mint ahogy már írtam, és bár sokszor gondoltam már arra, hogy milyen jó lenne egy régi korban élni, az már biztos, hogy nem ez a kor lenne az. Amikor a nőknek ennyire jelentéktelen szerepük van, és itt nem arra gondolok, hogy a gyerekszülés jelentéktelen, de amikor csak és kizárólag az a dolguk, és nem társak egy házasságban, nem lehet véleményük, nincs semmiben jelentős szerepük, mindössze annyi a jövőjük, amit elvárnak tőlük, hogy jól menjenek férjhez, hogy mások - férjek, szülők - gazdasági és anyagi helyzete megmaradjon, és mindenki jól járjon, na abban a korban biztos nem szeretnék élni.

Amikor egy kislány elmondása alapján az egész családját börtönbe vetik, mert akkora a szegénység, hogy az a gyermek jobbnak ítélte az életét a fogvatartói, az ellenségei családjában, mint a sajátjában, az egy borzalmas kor. Amikor a szegény embereknek semmi életük nincs, amikor az ital, a gorombaság a férfiak éltető eleme, azt hiszem erre mondják azt, hogy ez a sötét középkor.

Mégis vagy éppen ezért egy furcsa barátság és eltéphetetlen kötelék alakul ki Fleetwood és Alice között, minden babona és tudatlanság ellenére, amely barátságban Fleetwood olyan dolgokat tesz meg úrinőkre nem jellemző módon Alice-ért, ami valószínűleg csak a mesében létezik, és éppen ezért jó ez a történet, mert olyan dolgok is megtörténnek benne, amit elképzelhetetlennek tartunk. 

Nagyon megrendítően és érzékletesen mutatja be a szerző a szegények életét, sorsát és lehetőségeit, elgondolkodtam azon, hogy ezek az emberek mit szerettek egyáltalán az életükben. Volt-e valami jóság, remény, amitől remélhették, hogy valaha jobbra fordul a sorsuk? Mi adott nekik erőt?

Hogy Richardról az ifjú férjről is ejtsek néhány szót. Nem volt egyáltalán szimpatikus, még akkor sem, ha a kor jellemzőit tekintve a jobb férjek közé tartozott, bár ezt kétlem. Nem tartottam megfelelőnek a magyarázatát azt illetően, hogy miért nem volt neki elég Fleetwood, még akkor sem, ha ez abban a korban teljesen természetes és elfogadott volt.


Összegezve a dolgokat, a kor, a társadalmi élet, az emberek - férfiak - gondolkodásmódját nagyon jól érzékeltette Stacey Hall, mert egyáltalán nem tetszett, a hideg rázott tőle. Fleetwoodot sokszor naivnak gondoltam, de valószínűleg még így is túlhaladta a korát az önállóságával és a gondolkodásával. A nők társadalmi helyzete elkeserítő volt, legyenek szegények vagy gazdag családban élők. A  boszorkányságból, a boszorkányüldözésből kaptunk egy kis ízelítőt, egy izgalmas, érdekes történet, kíváncsian várom a folytatást. 

A könyv a női bátorságról, a kitartásról, az elszántságról, a reményről szól, egy olyan korban, amikor nemhogy a nők jogait nem ismerik el, a nőknek sincs sok jelentőségük, könnyen pótolhatók. Egy hangulatos olvasmány egy sötét kor árnyékában, ahol remélem a kitartás, az erő és az értelem utat tör magának.

Bea

A könyvet IDE KATTINTVA megrendelhetitek.


"Nem tudtam, megengedik-e, hogy felolvassam a vándorbíróságon,
olyan esetről sem tudtam, amikor egy nőnek megengedték,
hogy kiálljon és beszéljen, legfeljebb a vádlottak padján.
A gondolattól, hogy megteszem, megroggyant a lábam,
de aután Alice arcára gondoltam, ahogy hunyorgott a fényben,
miután addig a sötétben tartották.
Neki ott kell lennie a tárgyaláson, nekem viszont van választásom."

*****

"Becsüld, ki igaz barátod."

*****

"Szomszédok vádolják meg a szomszédjaikat
- ez az emberiség legmegbízhatóbb jellegzetessége,
és elsősorban emiatt telnek meg a tömlöcök."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése