2020. április 14., kedd

Már megint ez a kandúr és vele egy egész osztály

Ez a két könyv a nyolc éven felüli korosztálynak szól az ajánlások szerint, és én is úgy gondolom, hogy ez az a korosztály, amely megfelelően tudja  érteni és értékelni ezeket a történeteket. Mindkettő kikapcsol és remekül szórakoztat.

Anette Herzog: Már megint ez a kandúr

Na, sikerült elvennem ettől a nőszemélytől a billentyűzetet, különben még azt hiszi, hogy azt írhat rólam, amit csak akar. Én egy nagyon különleges, okos és szép macska vagyok, Arisztotelész a nevem. Gyönyörű zöld szemem, csodálatosan hosszú bajszom és nagyon kellemes, mély doromboló hangom van. Kandúr vagyok, ez fontos. Ja, és Anna a gazdám.


Ez a könyv arról szól, hogyan éltem túl azt az időszakot, amikor Anna nagymamája beköltözött hozzánk és itt lakott velünk. Nem volt ám könnyű a túlélés, mert a nagyi nem szereti a macskákat. Ezért nem mászhattam az ölébe, pedig azt gondoltam, hogy majd szépen dorombolok neki, miközben ő a fülemet vakargatja, de képzeljétek el, még a konyhából is kizavartak!

Pedig én mindent elkövettem, hogy megszeressen, szorosan a lábához dörgölőztem, de ő meg rálépett a farkamra, bemutattam a függönyön való lógás szupertrükkömet, majd beledugtam az orrom a mézessütemények közé, pedig nem szeretem az édeset. De nagyi nem kedvelt meg, hiába erőlködtem. 
Na de elég legyen ennyi, azt hiszitek, elmesélem nektek az egész történetet? Olvassátok el a könyvemet, ha érdekel benneteket. Vannak, akik azt mondják, hogy vicces, de szerintem egy macskán, pláne egy okos, szép kandúron nevetni egyáltalán nem vicces, de szépségemet és okosságomat megcsodálhatjátok benne. Na, miauuuu! 


Anette Herzog könyvéről szerettem volna értékelést írni, mert nagyon élveztem, igazán szórakoztató és vicces történet volt, de nem tehetek róla, ez a kandúr, akit Arisztotelésznek hívnak (nomen est omen) beleokoskodott, így tőlem most ennyire futotta. ;) 
Bea

Ulrike Rylance: Kirándul az osztály 
Bors Bori 6.

Első találkozásom Bors Borival, aki ebben a kötetben az osztályával egy mobilmentes osztálykiránduláson vesz részt Feketekő várában. Nem elég, hogy mobilt nem lehet vinni, de kutyákat sem, és ráadásul még a bések is velük mennek. 

Nem ígérkezik túl érdekesnek a dolog, de Bori és Flóra úgy gondolta, hogy mindenképpen magukkal kell vinni a nyomozókutyáikat Dzsásztint és Mollit. Mert Flóra és Bori egy összeszokott nyomozópáros, akik ott is nyomoznak, ahol nincsen mit, mert abban az esetben keresnek maguknak nyomoznivalót. 

A könyv vicces, rejtélyes, fordulatos és mégegyszer vicces. Nagyon jól szórakoztam, és külön tetszett a könyv naplóregény stílusa, a rengeteg illusztráció, rajz, sokféle betűtípus és megjelenítés pedig végig fenntartja a figyelmet, az illusztrációk is hozzájárulnak a történet humorához.

Az unalmasnak vélt osztálykirándulás igazán fordulatos és kalandos eseménnyé válik, amihez hozzájárulnak a Feketekő várában felbukkant rejtélyes dolgok, Igor, a dühös várkertész, Fekete néni, akiről kiderül, hogy nem kísértet, az egérinvázió az ebédlőben és még számos kísérteties pillanat. 

Anna, Flóra, Dzsásztin és Molli persze kalamajkába keveredik a nyomozás során, de minden jó, ha jó a vége, ez a könyv is nagyon jó, ajánlom nektek Bors Borit. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése