2019. szeptember 3., kedd

Ezentúl lesz banán!


Novellák a rendszerváltásról

Kíváncsian vettem kezembe ezt a könyvet, melynek szerzői a rendszerváltás és az ahhoz közeli idők során szerzett emlékeikről írtak, akik a 80-as 90-es években gyerekek, kamaszok, fiatalok voltak és saját személyes élményük alapján tudnak mesélni arról, hogy milyen volt 1989.

Mint a novellagyűjteményekre jellemző, ahány író, annyi stílus, vannak, akiknek konktrétabb emlékeik és élményeik maradtak, és vannak, akik még kicsi gyerekek voltak a rendszerváltáskor, ők inkább benyomásokról, érzésekről és környezetükről írtak.


Fiatalként akkoriban is éreztük, hogy nagy dolgok történtek, mert megszűntek az orosz laktanyák, eltűntek a katonák, izgalommal és nagyon odafigyelve hallgattuk suttogva beszélgető szüleinket, amikor meglátogattuk romániai magyar ismerőseinket, majd néhány évvel később borzongva néztük a tévében az újra és újra leadott kivégzést, melyben véget ért Ceacescu, a román diktátor uralma, de csak így utólag, felnőve, felnőttként tudatosodott bennünk, hogy milyen történelmi időknek, milyen nagy jelentőségű dolgoknak voltunk élő tanúi, részesei, hogy ezek a dolgok velünk (is) történtek.

Sőt, én néhány évvel a fal leomlása előtt jártam Berlinben, középiskolai építőtábor keretében, és ha a falat nem is láttam, de ott voltam, ez utólag sokkal nagyobb jelentőségű dolognak tűnik, mint akkoriban ezt felfogtam, felfogtuk.

Mi voltunk kisdobosok, mi voltunk úttörők, sőt a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szervezet) is működött még a mi időnkben, még voltunk május 1-én felvonuláson, Lenin képe és a Szovjetunió címere lógott az osztálytermünk falán, énekeltük énekórán a szovjet himnuszt - oroszul!! -, zengtük a dalt üde mámoros ajkkal, énekeltük a Hej, te bunkócska, te drága dalt. Ezt tanították, ezt kellett énekelnünk, és így utólag minden nagyon furcsa, mint ahogyan most sem lehetünk biztosak abban, hogy 50-60 év múlva, hogyan fogjuk látni a mai éveket, mi az, ami nagy jelentőséget kap majd.

Mert azt tudjuk, hogy most hogyan látjuk, és mit érzünk és fejben mindenki elképzeli, hogy mit kellene tenni, mit kellene máshogy csinálni, de majd csak sok-sok év múlva tudjuk napjainkat, a most zajló eseményeket olyan történelemként személni, mint 2019-ben a rendszerváltást.

Hogy visszatérjek a könyvre, voltak történetek, amelyek közel álltak hozzám, és voltak, amelyek nem annyira, de ez egy több író által írt kötetnél természetes. Olvashatunk ellenállásról, disszidálásról,  a berlini fal lebontásáról, Trabantokról, ndk-s turistákról, számomra ismerős dolgokról, megélt pillanatokról, amelyek egyrészt nosztalgikus emlékekeket idéztek fel bennem, másrészt pedig a felismerést, hogy a történelem sokszor ismétli önmagát, és mindig szükség lenne olyan változásokra, amik a kisembereknek is jók, nem csak 89-ben, hanem 2019-ben is, de ez már politika, úgyhogy inkább hagyjuk.

Amire még nagyon kíváncsi lennék, mit gondolnak azok a fiatalok, akiknek ez már tényleg "csak" történelem, csak a szüleiktől hallottak ezekről az eseményekről, egyrészt 89-ről, másrészt pedig mit mond nekik egy ilyen könyv, mennyire tudják átérezni az akkori eseményeket. Én szeretem a szüleim, nagyszüleim történelmi történeteit, sőt, sajnálom, hogy nem kérdeztem őket többet, nem gyűjtöttem be minél több történetet, mert azok talán még érdekesebbek, mint amit én meg- és átéltem.

Szükség van ilyen könyvekre, amelyek segítenek megőrizni a múlt eseményeit, ezáltal van, akinek visszaemlékezni, felidézni segít, és vannak, akiket teljesen új ismeretekkel, érzésekkel, benyomásokkal ismertet meg.

Az alábbi szerzők írásait találjuk a könyvben: Lackfi János, Vörös István, Kiss Noémi, Mészöly Ágnes, Laboda Kornél, Győri Hanna, Gerőcs Péter, Bendl Vera, Gévai Csilla, Mán-Várhegyi Réka, Karafiáth Orsolya, Molnár T. Eszter, Magyari Péter, Kiss Judit Ágnes, Szabó Borbála.

- Bea -



"A fal ledöntésének eufóriája vett erőt rajtunk, és világosan éreztem, 
hogy csodálatos ez a zene, ami mögött nyilvánvaló módon valami csodálatos ügy állhat, 
és az emberek is csodálatosak, mert apám velük tart, és nem egyedül!" 
Bendl Vera: Apám, én meg a rendszerváltás


*****

"Nekem mégis hiányérzetem van. Nem, nem a szocializmus hiányzik. 
Inkább az az ugrálós pillanat, mikor az egész ország lába a levegőben volt. 
Mert akkor mi magunk voltunk a változás, együtt cselezve ki egy pillanatra a gravitációt."
Gévai Csilla: Komolyan mondom

*****
"Látszólag nagyapám lottószelvényével szaladtam el a postára, 
de valójában fotókat készítettem a szomszédos villanytelepről
 a nyakamban lazán lógó Szmena 8-as fényképezőgéppel."
Lackfi János: Kémregény a pincében

*****
"Igen, Boldizsár tudta, hogy az anyja imádja őt, ő is imádta az anyját, 
de ez tökéletes akadálynak bizonyult kölcsönös megértésük útjában. 
Most is szeretetteljesen fölkacagott, kis butám, 
biztos Péter bácsiék miatt gondolsz a disszidálásra, 
de az régen volt, ma már nem szokás ilyesmit csinálni. 
Ez a hely itt különben is Magyarország. 
Anya, tudom."
Vörös István: Péntek Boldizsár disszidálni készül

*****

"De hogy egy átlagos kedd este egy kocsmányi ember tátott szájjal bámulja, 
ahogy a képernyőn valakik valamilyen betonfalat kalapálnak, 
annak nem sok értelme van."
Mészöly Ágnes: A Budapest-München-Berlin tengely

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése