2019. augusztus 7., szerda

Kimberley Freeman: Csillagok az óceán felett


Szeretem Kimberley Freeman könyveit, de ez egy kicsit sem jelenti azt, hogy könnyű dolga van nálam és egyenes út vezet odáig, hogy tetszik a regénye. Talán éppen ezért kritikusabban olvasom, mert már feltette a lécet egy bizonyos magasságra, és mindig azt várom természetesen tőle, hogy ugorja meg, és ne kelljen csalódnom.

Nem akarom sokáig húzni az idegeiteket, el is árulom, hogy a Csillagok az óceán felett simán megugrotta ezt a lécet. Azt szeretem Freeman könyveiben, hogy kellőképpen kalandosak, fordulatosak, és annyira izgalmasak, olvasmányosak, hogy egy idő után lehetetlen letenni őket. 


Így voltam ezzel a könyvvel is, főleg miután minden történetszálat megismertem. Az egyik esemény a jelenben történik, Victoria Ausztráliából utazik Bristolba, hogy balesetet szenvedett történelemprofesszor édesanyját ápolja, illetve felügyelje, mert az asszonyról az is kiderül, hogy gondok vannak a memóriájával, elfelejt dolgokat, ezáltal eltéved és nem biztos, hogy mindig hazatalál. Tori az anyja irodájában próbál éppen rendet tenni, amikor egy régi levelet talál.

Gyermekemnek, akit nem tudtam megtartani... - így kezdődött a levél. Ezután pedig 1874-ben találjuk magunkat és megismerjük a 19 éves Agnest, aki éppen elhagyni készül Perdita Hallt, az intézetet, ahol egész életét töltötte. Csecsemőként került Forest kapitány intézetébe, megtanult varrni, mosni, házimunkát végezni és eljött az ideje, hogy elinduljon a nagyvilágba, a saját életét élni.

Igen ám, de mielőtt hozzákezdene felnőtt életéhez, eltökélt szándéka kideríteni, hogy ki az édesanyja, miért került intézetbe. Az intézetben talál egy apró nyomot, melyen elindulhat származása nyomában, és nagy reményeket fűz a titok felderítéséhez. Sejtése szerint édesanyja egy nemes hölgy, de Agnes nem pénzhez, vagyonhoz és ranghoz akar jutni, mindössze szeretné megtalálni, és ezért minden el is követ. 

Társalkodónőnek áll feltételezett édesanyja testvéréhez, hogy megtudja anyja címét, hajóra száll, barátokat és ellenségeket szerez, hihetetlen kalandokban van része, amikor már azt gondoljuk, hogy na most már biztos véget érnek izgalmas megpróbáltatásai, akkor jön valami, ami túlszárnyalja az előzőeket, én pedig csak olvastam és olvastam, nem tudtam letenni a könyvet.

Egy igazán szórakoztató regény a Csillagok az óceán felett, mert miközben olvasod, teljesen kikapcsolsz, elfelejtkezel a gondjaidról, követed a főhős Agnest képtelennél képtelenebb utazásain és kalandjain át. Közben pedig elgondolkozhatsz azon, hogy mennyi erőt és bátorságot adott Agnesnek az a vágya, hogy megismerje azt a nőt, aki világra hozta, holott nem sok mindent tudott róla, és amit tudott, azok sem tüntették fel túl jó színben.

Közben van még egy szála a történetnek, amelyben megismerhetünk egy fiatal lányt és egy fiatal ácsot, akik között szerelem szövődik, de társadalmilag nem illenek össze, és más akadályai is vannak annak, hogy szerelmük beteljesedjen.

Ennek a történetnek a felkutatásán dolgozott Camber professzor asszony, Victoria édesanyja, amikor a baleset érte, és emlékezetkiesései miatt egyre nehezebben élte a mindennapjait. 


A könyv azt mutatja meg, mire lehet képes egy ember, annak érdekében, hogy megismerje, megtalálja gyökereit, mint ahogyan Agnes Londontól, Párizson át egészen Ausztráliáig követte anyja nyomait, nem ismerve félelmet és eszébe sem jutott, hogy feladja. Erős, határozott jellemét nagyon szerettem, kicsit sem találtam soknak a könyv közel 450 oldalát, sőt nagyon gyorsan elolvastam. 

Kimberley Freeman könyvei lenyűgözőek, a történetei központjában erős nők állnak, akik a hibáikat is vállalják és tanulnak belőle, rettenthetetlenek, mégis tele vannak szeretettel és érzelmekkel. A szerző nagyon jól kapcsolta össze a történet szálait, magával ragadó történet. 

- Bea -



Mindenki tudja, hogy a gyermekeknek szükségük van a szüleikre, 
de a szülőknek is szükségük van a gyermekeikre, nem igaz?


*****
A férfiak tévesen tartják gyöngének a nőket. Bennünk felkorbácsolt óceánok ereje lakozik.

*****

…mindannyian azokból a problémákból és örömökből állunk össze, 
amik értek bennünket életünk során.


*****


1 megjegyzés: