2019. április 14., vasárnap

A kutyák nem halnak meg... csak átmennek a Szivárványhídon


A Mennyországot a földdel egy híd köti össze, amelyet Szivárványhídnak neveznek.

A híd innenső oldala a lágy zöld fűvel borított dombok, hegyek és völgyek földje. 
Ha egy állat meghal, aki nagyon közel áll valakinek a szívéhez, a halála után a Szivárványhídhoz megy.
Néhányukra, mint Mangóra, még különleges küldetések várnak.




Helló család!

Tíz napja hagytalak ott titeket, és muszáj máris jelentkeznem, mert azt látom, hogy néha döcögősen mennek a dolgaitok nélkülem. Ne haragudjatok, hogy csak eddig voltam veletek, de amikor szóltak idefentről, hogy szükség lenne egy nagyon gyors, kiváló hangú, jó szervezőkészségű egyénre, akkor mindenkinek én jutottam az eszébe.

Kértem egy kis gondolkodási időt, de gyorsan kellett döntenem, mert egy nagyon fontos feladatra kértek fel, így bocs, hogy csak három napot adtam nektek a búcsúra, de sietnem kellett. Tudjátok, amúgy is mindent gyorsan csináltam. Gyorsan futottam, gyorsan ugattam, gyorsan ettem, gyorsan elkaptam a békát és gyorsan turkáltam mindenféle lyukakban. Nem mehettem el máshogy, csakis gyorsan. 

Ne higgyétek, hogy könnyű volt nekem. Láttam, hogy a szívetek majd megszakad, hogy a legfinomabb falatokat hoztátok nekem, hogy titokban sírtatok, olyan jó és könnyű lett volna bekapni azt a tonhalas kutyafinomságot, mmmm, úgy kikaptam volna a kezetekből azt a szalámit, nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne tegyem. Bár igaz, ami igaz, segítségül kaptam valami nyavalyát, hogy ne legyen étvágyam és betegnek lássatok, és mit ne mondjak, tényleg szenvedtem. 


Utáltam, hogy még a víz is kijött belőlem, amit megittam. Naná, ha már nem ehettem, legalább ittam!  Még néhány injekciót is el kellett viselnem a doktortól, brrr. Amikor utolsó nap kibaktattam az udvarra és megálltam a közepén, a fenyőfák alatt, a fülem lebegtette a szél, a szemem becsuktam, akkor gondoltam arra, hogy itt az idő, mennem kell. Nagyon nehéz volt, nem gondoltam, hogy ennyire az lesz, ezért húztam az időt, ahogyan tudtam. 

Apa, bocsáss meg, hogy a te kezedet választottam arra, hogy elinduljak, de erős és megnyugtató volt, és bármilyen kemény vagyok, szükségem volt egy másik hasonszőrűre. Ismerlek már hat éve, tudom, ha kell kemény vagy, ha kell, megmutatod a nagy szívedet, szóval tudtam, számíthatok rád. Mindent úgy alakítottam, hogy csak te légy ott, mert a többiek nem tudom, hogy reagáltak volna. 

Az, hogy nem vártam meg az ultrahangot és a rendelőből kirohanó állatorvosokat, az csak egy kis dráma, egy kis színjáték volt, mert mégsem mehettem el csak úgy, egyszerűen. Tudom, hogy mindig azt mondtátok, Mangó egy Terminátor, aki mindent túlél, és ez így is van. Más kalandok várnak rám, amiket túlélhetek. 


Anya, emlékszel, amikor legelőször a kezedbe nyomtak? Egy sötét, hideg, titokzatos hajnalon volt, amit nem értettetek annyira, de nem ez volt a lényeg, hanem, hogy imádtatok azonnal. Nem is lehetett engem nem imádni, hiszen olyan picurka voltam, hogy vonzottam a szeretetet. Bocsi, hogy párszor az ágyadba pisiltem, valamiért a kölyökkutyák még nem működnek tökéletesen. Köszönöm a sok simogatást, tudom, hogy nagyon szerettél, én is imádtalak. Igen, én voltam az tegnap este, amikor úgy érezted, hogy valami hozzáért a lábadhoz. Néha visszajövök és teszek egy kört közöttetek, hogy lássam, minden rendben van-e.


Bence, kösz haver, hogy gondoskodtál rólam, hogy ha kellett százszor kiengedtél a szobából az udvarra, meg százszor vissza, most már elárulom, szerettelek ugráltatni. Téged is imádtalak, köszi, hogy megtanítottál trükkökre, a gurulásnak nagy hasznát veszem majd a következő küldetésemen. Köszi, puszi, szeretlek.

Titi haver, rád ruházom a terminátorságomat, légy kemény, aki mindent kibír. De már láttam, hogy az vagy, kemények voltak ezek a napok, amiket a megműtött, bekötött lábaddal kibírtál. Húú, de megszaglásztam volna. Szóval neked csak annyit mondok, hogy légy Terminátor, de azért ne nyalogass békákat, mert elviszik a fejedet. Te tudod, miről beszélek.

Zsófi, üdv neked is, mi kemény csajok vagyunk, sok mindent kibírunk. 


És most kérlek adjátok át a kutyacsaládomnak is az üzeneteimet:

Sunny, bocs tesó, hogy annyiszor megharapdáltalak, de muszáj volt valakinek móresre tanítania téged, és ilyenkor a méret nem számít, hiába vagy tízszer akkora, mint én, amikor nem értetted, mi a dörgés, akkor tennem kellett valamit. Légy jó, és ígérem, ha arra járok, lepottyantok neked valami finomat. Abban biztos lehetsz, hogy nem egy bőr cipőfűzőt.

Snickers, te nagybundás kutyapasi, vigyázz a csajokra, és ne rágd a lábad, mert a végén még kapsz egy cipőt. Márpedig attól rosszabb dolog nincs, ha egy kutya cipőt kap! Hidd csak el, sok mindent hallok itt fent. Majd legközelebb mesélek.

Szaffi és Luna, hű wellnestársaim, köszönöm, hogy mindig puha és meleg párnámul szolgáltatok, imádtam köztetek feküdni, nem csinálni semmit, csak hagyni, hogy száguldjanak a gondolataim, békákról, szöcskékről, bogarakról és mindenféle kis lyukakról ábrándozni.


Maja, gyönyörűséges kedves főnökasszony, vigyázz a csapatra, sajnálom, hogy nem segíthetek tovább Sunny rendszabályozásában, de tudom, hogy egyedül is állod a sarat. 

Vigyázz az embercsaládomra is, nyalogasd meg őket helyettem, dörgölj a nadráguk szárára kutyaszőrt, ha pedig sírni látod őket, csak feküdj a lábuk elé, nyomd a buksidat a kezük alá. Jó módszer, bár lehet, hogy még jobban fognak sírni eleinte. De később jobb lesz. 

Kutyául hiányoztok, maradtam volna még veletek, de nagy dolgok várnak itt rám. Néha majd elmesélem. Nem hagylak magatokra, nagyon sokszor veletek vagyok... jól érzitek.... Szeretlek benneteket, jó volt veletek.

Meleg, nyálas kutyapuszi mindenkinek: Mangó






5 megjegyzés: