2018. november 14., szerda

Igaz Dóra: Egy fiú a csapatból

Beszéljünk róla! Tabutémák. 

Akár ezek közül a címek közül is választhatnánk egy sorozatcímet, ha hasonlóan érzékeny és elhallgatott témákat szeretnénk megpendíteni, mint Igaz Dóra Egy fiú a csapatból című könyvében. 

"Kevés vagy ehhez, mint Hitlerben a jóindulat" - hangzik el Dani osztályában a mondat, amikor az egyik fiúnak nem sikerül valami. A szokásos röhögés, az óra megy tovább. Dani és Zsombi a legjobb barátok, együtt töltik az óraközi szüneteket, és ha szerencséjük van, akkor a szülők azt is megengedik, hogy átmenjenek egymáshoz. 



Zsombiéknál jó lenni, az anyukája mindig friss pogácsát hagy nekik az asztalon, Zsombi idős papája pedig nem sok vizet zavar, nem ellenőrizgeti őket, azt csinálnak a szobában, amit akarnak. Ha a fiúk nem együtt voltak, akkor ment a csetelés, az osztály csetszobájában minden fontos és nem fontos dolog szóba került. 

Amikor Dani a csetelésről telefonra váltott és elsütötte a Hitler-féle mondatot, az apukája megdermedt és kikapta a kezéből a telefont. Balhé azonban mégsem lett. Inkább nagy-nagy csend. Lefekvés után amikor meghallotta a szüleit, amint haláltáborról és egy bizonyos dédpapáról beszélgettek, akkor érezte, hogy itt valami elhallgatott, nagy titok lappang, amiről a szülei nem akarnak beszélni vele, mert kicsinek tartják még hozzá.

Danit azonban nem hagyja nyugodni a szó, interneten keresgél. Amit talál azzal nem nagyon tud mit kezdeni. Egyedül nem képes felfogni az olvasottakat, azokat a hihetetlen szörnyű dolgokat, amiket a haláltáborokról talál.  Minél többet gondolkodik rajta, annál erősebb késztetést érez arra, hogy beszéljen a  szüleivel, akik azonban nem érzik Danit elég érettnek a témára, de annyit sikerül megtudnia, hogy ő is zsidó. 
Amikor pedig kimarad az iskolai focicsapatból, amit katolikus hittanon állítottak össze, elszigeteltnek és kiközösítettnek érzi magát, pedig semmi szándékos nem volt ebben a szervezésben. 

A történetben jelentős szerepet játszik Zsombi nagypapája, aki mesél a fiúknak egy másik csapatról, egy 1944-ben meglévő csapatról, amiben ugyanolyanok voltak a fiúk, mint ma. Ugyanúgy szerettek focizni, nem szerettek tanulni és csínyeket követtek el. Beszélt a sárga  csillagokról, amiket a kabátra kellett varrni, beszélt kegyetlenségekről és haláltáborokról. 

Fontos könyv ez és fontos téma. A családokban a beszélgetés sem mindennapi dolog, a szokásos, mi volt a suliban, mi volt az ebéd, milyen jegyet kaptál kérdéseket nem nevezném beszélgetésnek, csak kötelező köröknek. Ha pedig már a hétköznapi történéseket és érzéseket, örömöket és bánatokat sem tudjuk szeretettel és odafigyeléssel megközelíteni, akkor egy ilyen érzékeny témát, mint a zsidóság sorsa, a holokauszt szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik csak úgy elmesélni. (Természetesen tisztelet a kivételnek.)

Manapság egy kiskamasz gyereknél már a szimpla felvilágosítás is nehézséget okoz a szülőknek, mert előfordulhat, hogy mire a szülő kiböki, amit szeretne, a gyerek szemberöhögi, mert már megszerezte ezeket az információkat az internetről. Ha pedig ez a dolog ilyen nehéz, akkor hogyan lehet egyáltalán szóba hozni a holokausztot.

Azt gondolom, hogy éppen egy ilyen könyv segítségével. Akár közösen olvasva, akár a gyerek kezébe adva és végig beszélgetve róla. Nem csak szülőknek ajánlom ezt a könyvet, hanem pedagógusoknak  is, akár ajánlott olvasmányként használva egy osztályban, és utána jöhet a beszélgetés. 

Hogy a gyerekek megfelelő és értő segítséggel, támogatással értesüljenek erről a súlyos és megrázó témáról, hogy megértsék, tanuljanak, és empátiával forduljanak egymás felé gyermekként és majd felnőttként is.  


A gyerekek nyitottak bármilyen témára, ha a felnőttek megértik ezt és nem csecsemőként kezelik őket, és ők is képesek valóban felnőttként ezeket a súlyos megbeszélnivalókat a helyén kezelni és a gyerekek értelmi és érzelmi szintjéhez igazítani, akkor nem szabad hallgatni. 

Dolgoznunk kell a tabutémák felszámolásán, mégpedig azzal, hogy beszélünk róluk.

Bea

"Az anyákba az "én tudom jobban" üzemmód kódolva van, 
állapította meg Dani már régebben."

*****

"Vannak érzések, amiken nem olyan könnyű túllépni, 
bármennyire is vágyik rá az ember."

*****

"Ha a végét ismeri is a történetnek, nem mindegy, hogyan jutnak el odáig. 
Jó lenne, ha felbukkanna végre a jó. Minden normális sztoriban vannak hősök. 
Ha elbuknak is a harcban, a végsőkig küzdenek, és így mindig ott a remény, 
hogy nem a sötét oldal győzedelmeskedik. 
Az sokkal ijesztőbb, ha nincs senki, aki szembe merne szállni a gonosszal."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése