2018. november 30., péntek

Bernhard Schlink: Olga



Egy egyszerű női név: Olga. Mennyi mindent foglal magába ez az egyetlen név. Egy korán elárvult kislányt, egy reménykedő és vágyakkal teli fiatal lányt, egy szerelmes fiatal nőt, és egy bölcs, szeretettel teli életet. Egy egész életen át elkísérhetjük Olgát és mire élete végére érünk, úgy érezzük majd, mintha egy jó barátunkat veszítettük volna el.

A történetet a szerző három részből építette fel, mely három részt Olga személye, szerelme és szeretete köt össze. Az első részben az alig egyéves Olgát ismerjük meg, akit édesanyja gyakran beadott a szomszédasszonyhoz, aki többet látta a szomszédasszonyt, mint a szüleit, és azt is neki köszönhette, hogy egyáltalán megtanult beszélni és megérteni a világot.  Majd megtanította írni és olvasni.


Szüleit elvesztette egy betegségben, és bár szívesen maradt volna a szomszédasszonnyal, a Pomerániában élő apai nagyanyja magához vette. A nagyanyában egy cseppnyi szeretet nem volt a kislány iránt, már a fia döntésével sem értett egyet, amikor Olga Nowakot, Olga édesanyját feleségül vette. Gyorsan át is akarta nevezni a kislányt, de Olga nem hallgatott a Helga névre, nem beszélt és nem reagált, ha Helgának szólították, így maradt Olga, de a nagyanyja szemében ezzel végérvényésen elásta magát. 

Gyerekként ismerkedtek össze Herberttel, aki gazdag családból származott, barátság, majd szerelem szövődött köztük, kapcsolatuk meg is maradt ezen a szinten a társadalmi különbözőségek miatt. A házasság nem volt opció kettőjük között. Ennek ellenére vagy éppen ezért Olga nem adta fel álmait, továbbtanult és tanítónő lett. 

Az első rész Olgáról és Herbertről szól, megismerjük Olga akaraterejét, álmait és kitartását, valamint Herbert nyughatatlanságát. Herbert kalandvágyó felfedező volt, nem tudott sokáig egy helyben maradni, új tájakat, új országokat, új ismereteket akart magába szippantani. Amikor utazásai után visszatért, mindig megnyugvást talált Olga oldalán, a maguk módján nagyon szerették egymást. Mígnem egy napon Herbert nem tért vissza többé, eltűnt az északi sarkvidéken.

A második résznek Olga élete Herbert nélkül címet adnám. Megismerjük a középkorú, majd idősödő Olgát, aki egy betegség következtében néhány éve a hallását is elveszítette. Ez azonban nem szegte kedvét, miután megtanult szájról olvasni, varrónőnek állt. Így ismerte meg az egyik családnál a kis Ferdinandot, akivel megkedvelték és családtagként szerették egymást. A második részt Ferdinánd elbeszélésében hallhatjuk, ezáltal más szemszögből is láthatjuk Olgát.

A harmadik részben nagyon érdekesen alakul a történet, amely Ferdinánd története, és érdekes csavarok kerültek az eseményekbe. Megismerjük Olga leveleit, amelyeket hosszú éveken keresztül írt Herbertnek, és váratlanul lehull a lepel néhány titokról, amelyekről azt sem tudtuk, hogy vannak.

Szerettem ezt a történetet, ezt a nyugodt, elbeszélő stílust, melynek egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége, Olga élete, kitartása példamutató. Látszólag egyszerű regénynek tűnik, de benne van Európa háborúja, átível rajta egy szerelmi történet, kialakul egy igaz barátság és családi drámában sincs hiány. 

Egy keserédes regény, egy erős asszonnyal a középpontban, aki bármennyire is erős és kemény, tele van érzelemmel és szeretettel. Akit sok oldalról megismerhetünk, élete példát mutat, kitartása csodálatra méltó. 

Bea

"Tudni akarom, hogy a végtelenségnek van-e jelentősége számunkra, 
véges emberek számára ebben a véges életben. 
Vagy Isten és a végtelenség ugyanaz?"

*****
"Mint minden gyerek, én is számtalanszor végig tudtam hallgatni ugyanazt a mesét."

*****

"Mi mindent lehetett látni és hallani, ha nem kellett a beszédre figyelni! 
Füvek és virágok, a fák zöld és színes levelei, bogarak, a madarak éneke, 
a szél a fák lombjai között. És ott volt a frissen kivágott, gyantás és a régóta ott fekvő, 
korhadt fák illata, késő nyáron a gombáké és ősszel a rothadó leveleké. "

*****

"Kérdeztem tőle, hogy a lelkek, amelyek így éltek, 
a halál révén egy másik életbe lépnek-e át. 
Megvonta a vállát. A lélekvándorlás képzete arra jó, 
hogy elvegye az ember félelmét a haláltól. 
De az ember nem fél a haláltól, ha megérti az egyenlőség igazságát."

*****

"Abból, amit adnak neked, nem tudod kihozni a legjobbat, ha nem fogadod el."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése