Anti Saar 2013-ban ezért a kötetért megkapta az Észt Gyerekirodalmi Központtól az év legkülönlegesebb gyerekkönyvének járó díjat. Most olvasom a könyv fülszövegét, és tényleg!!! Janikovszky Éva stílusú szövegek és poénok - ezek miatt volt annyira ismerős ez a könyv.
Villu tolmácsolásban ismerhetjük meg ennek a családnak az életét, gyerekszájtörténeteken keresztül kapunk betekintést a mindennapjaikba, az ünnepnapjaikba, családi ünnepekbe és egyéb más eseményeikbe.
Stílusából adódóan vicces és aranyos könyv, sok mindenki a gyermekére vagy a családjára ismerhet a sorok között, és nagyon mókás kívülről látni, hogy mások is hasonló gondokkal küszködnek és ugyanolyan feladatokkal birkóznak meg, és netán hasonló dolgoknak örülnek, mint mi.
Villu családja: Apa, Anya és kistestvére Janek. Nagymamák és nagypapák is vannak, de ők távolabb laknak, így csak hallomásból ismerjük meg őket. Villu nem szűkszavú, sokat megtudhatunk a családjáról, pl. arról, hogyan költöztek másik lakásba, honnan származik az apukája és az anyukája, vagy hogy míg Villu futni tud nagyon gyorsan, addig a nagymamája kötni, és hogy a kályhának is neve van náluk, Jánosnak hívják.
Villu nem hallgat el semmit, naívan őszinte, mint a gyerekek, így azt is megtudhatjuk, hogy Apa nem tud egyedül enni, a főzéshez pedig nem használ leírásokat, és saját belátása szerint használja fel a hozzávalókat az ételekhez, de nem is olvas evés közben újságot. Mint ahogyan evés közben Villu nem énekel, Anya nem hintázik a széken, Janek pedig nem kakál be.
A családdal tarthatunk reggelire, vacsorára, elkísérhetjük őket, vagyis Villut óvodába, de otthon is maradhatunk velük és meghallgathatjuk milyen történeteket mesélnek esténként és milyen rémtörténetekkel ijesztgetik egymást. Megismerhetjük Anya és Apa Párizsban töltött évfordulójának vicces történetét, melyben a kisgyerekes családosok magukra ismerhetnek. Olvashatunk veszekedésről, és elveszésről, fociról és vendégvárásról.
Vidáman olvashatjuk Villu viccesen, közvetlenül és nagy átéléssel leírt megfigyeléseit a családjáról, akár esti meseként is a gyermekeinknek. Biztos vagyok benne, hogy nagyon ismerősek lesznek a helyzetek, éppen ezért jót mosolyoghatunk, és feleleveníthetjük olvasás közben a saját történeteinket.
Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt élvezetes és szórakoztató olvasmány, hiszen átlagos hétköznapokat és ünnepi eseményeket örökít meg, gyerekszemmel nézve és vidám gyerekgondolatokkal kifejezve. A könyvet Patat Bence fordította, IDE KATTINTVA elolvashattok egy vele készített interjút.
Bea
"Másodsorban Apának gyakran szakálla is van. De nem mindig.
Apa szakálla olyan, mint a légy a lekváros buktán:
Apa szakálla olyan, mint a légy a lekváros buktán:
Apa levágja a szakállát, de a szakáll mindig visszajön.
A szakáll Apa állából nő ki, és nem tudom, mennyi van még belőle."
*****
"Másnapra Anya meg Apa elunta a fényképek kipingálását:
a felnőtteknek nagyon hamar elfogy a türelmük!"
*****
"Ó, bárcsak ilyen lenne az életben is: ha esik az eső, rajzolsz magadnak egy esernyőt.
Ha szánkózni akarsz, havat rajzolsz a fűre ....
Vagy ha egy kishúgot vagy kisöcsit szeretnél, vedd elő a filctollat és rajzolj magadnak.
Nővért vagy bátyot szeretnél? Nem gond: rajzolj nagyobbat.
Klassz belegondolni, nem? Mindent megkaphatnál, ami csak a szíved vágya!"
*****
"A könnyeinken át ugyanis nem látunk jól!"
*****
"Milyen jó, ha van anyukánk és apukánk, akik segítenek, ha baj van!
És milyen jó, ha van otthonunk, benne pedig egy vécé!
Mert néha egy kis dologból is nagy baj lehet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése