oldalak

2018. május 18., péntek

David Walliams: Az éjféli banda

Ez a második olvasásom a szerzőtől, és már előző könyvénél is megállapítottam, hogy David Walliamsot méltán hasonlítják Roald Dahl-hoz, egyik kedvenc írómhoz. 

És mivel Roald Dahl nagy kedvencem, David Walliams pedig nagyon hasonló stílusban ír, ezért most már David is helyet kapott a kedvenceim között.

Történeteire nem jellemző a komolyság, jókat szórakozhat rajta gyerek és felnőtt egyaránt. Mindamellett, hogy komoly témákat pendít meg a könyveiben, amivel azt bizonyítja, hogy igenis komolyan veszi  fiatal olvasótáborát, érettnek tartja őket arra, hogy  megértsék és elgondolkozzanak az általa felvetett dolgokon.

Ennek a regényének a helyszíne a 44 emeletes LORD FUNT KÓRHÁZ. Annak is a legfelső emeleten lévő gyermekosztálya, ahol egy utálatos FŐNŐVÉR uralkodik és zsarnokoskodik a gyerekek felett, ugyanis NEM SZERETI ŐKET!!! Ebbe a kórházba kerül be Tom, akinek egy jókora púp nőtt a fején, melyet egy krikettlabda okozott. 

TOM egy fiúinternátusban lakott, ahová gazdag szülei dugták be, és soha nem látogatták, a fiú utazott el hozzájuk nagy ritkán. Nem csoda, hogy jól érezte magát a kórházban, a gyermekkórteremben pedig hamarosan barátokra talált. 

David Walliams teljesen mókássá és helyenként meghatóvá varázsolta ezt a történetet, amelyben gonosz főnővér, furcsa takarítónő, vicces ételosztó hölgy és a világ legcsúnyább PORTÁSa szerepel. No és az Éjféli Banda.

Az ÉJFÉLI BANDA egy titokzatos csoport, mely a kórházban tevékenykedett. Többet nem árulhatok el róluk, mert nagyon-nagyon titkosak és imádtam őket. Imádtam a könyv groteszk humorát, a könyv cselekményét, David Walliams nem ismer lehetetlent, viszont nagyon jól ismeri a gyermeki képzeletet, könyveiben, így ebben is, bármi előfordulhat. 

Igazán VICCES fordulatok, határtalan képzelet, utálatos karakterek, akik a végén természetesen pórul járnak, szeretnivaló szereplők, akiknek a sorsa teljesen jóra fordul és ÉRZELMES fordulatok, amelyeken meghatódhatunk, izgulhatunk, majd megkönnyebbülhetünk. 

A történet egyszerű, de annál nagyszerűbb, ilyen könyveket el tudok képzelni  "kötelező" irodalomnak is. Amelyet tényleg élvezhetnek a gyerekek, valóban annak a korosztálynak szól, akik nagyrészt szerepelnek benne, és finoman, szelíden adagolja a komoly, elgondolkodtató témákat, ami  később is fel-felbukkanhat a gyerekek gondolataiban.


Garantáltan JÓ SZÓRAKOZÁS egy David Walliams könyv, egy pillanatig ne habozzatok, ha egy igazán jó gyermekkönyvet kerestek. 

10/10

Bea

A nagy szökés című könyvéről írt értékelésemet elolvashatjátok IDE KATTINTVA.


" - Nem jöhetsz. Ugyanis szupertitkos, hogy hová megyünk - közölte Amber.
  - De mitől szupertitkos? - érdeklődött Tom. 
  - Attól, hogy van egy titkos bandánk- felelte Robin.
  - Bármit is rinyál itten, nehogy eláruljátok neki aztat, hogy Éjféli banda a neve! - fakadt ki  
    George.
  - Éjféli banda?! - kiáltott fel Tom."

"Attól, hogy a betegek csak pirítóst vagy kukoricapelyhet kérhetnek, még hihetik azt, hogy bármit ehetnek, amit csak szeretnének. Legalább elfelejtik, hogy egy vacak, öreg kórházban vannak, amit réges-rég le kellett volna bontani, és azt képzelik, hogy a Ritz Szállóban nyaralnak!"

"Nővér! NŐVÉR! - kiabált az orvos, akin látszott, hogy mindjárt elájul.
  Meese nővér rohant be a szobába, akivel Tom már találkozott aznap, amikor bekerült a 
  kórházba.
 - Mi a baj, doktor úr?
 - Vészhelyzet! Ezen a fiún azonnal el kell végeznünk a vizsgálatokat! Egy percet sem 
    késlekedhetünk!
 - Pontosan melyik vizsgálatot?
 - Mindegyiket! Ami csak eszébe jut! MOST! MOST AZONNAL! - hadarta Luppers. - Hozzon 
   két hordágyat!
 - De miért kettőt? - érdeklődött Meese.
- Mert menten elájulok."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése