2017. december 7., csütörtök

Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Figyelem! Nem titkolok semmit a bejegyzésem végéig, egy erősen rajongó értékelés következik. :) Az Átkozott boszorkák elolvasása után nagyon szomorú voltam, hogy vége lett annak a csodálatos könyvnek, de a molyon barangolva rájöttem, hogy  Alice Hoffman írt még egy boszorkányos könyvet, ez pedig a Tizenharmadik boszorkány.

Gyorsan ki is kölcsönöztem a könyvtárból, és bár igyekeztem nagyon lassan olvasni, minden lapját, minden másodpercét kiélvezni, sajnos még így is nagyon gyorsan végeztem vele. És éppen annyira imádtam, mint az Átkozott boszorkákat! Az arról írt értékeléseinket elolvashatjátok ITT és ITT

Sikerült ismét megteremtenie Alice-nek egy olyan varázslatos, tüneményes világot, olyan helyszínt és hangulatot, hogy már rögtön ültem volna a vonatra, hogy odautazzak a Torta-házba, és csak üljek a kertben a padon, és nézzem Elinort, amint a rózsái között tevékenykedik.

De a varázslat sikerült, láttam Elinort nap, mint nap a kertben, ott ültem és figyeltem Jenny igyekezetét, hogy megfejtse az álmait és végre békesség legyen anya és lánya között.

A tizenharmadik boszorkány Stella volt, Jenny lánya, aki 13. születésnapján egy nagyon különleges és nehéz adományt kapott, melynek legelső megnyilvánulásakor nem kicsi kalamajka kerekedett, ami végigkísérte az egész könyvet.

A Sparrow család asszonyai közül hármójukat ismerjük meg ebben a történetben, Elinort, lányát Jenny-t és az ő lányát, Stellát. Mindhárman rendelkeznek különleges adottsággal, amely a Sparrow család nőtagjainál megszokott dolog és mágikus erővel bír.

A könyv nem csupán róluk szól, hanem a többi boszorkányról, finoman szőve össze a megelőző nemzedékek életét a jelennel, éppen úgy, ahogyan a Torta-ház épült, mindenki hozzátette a maga életét, a saját történetét, hogy a tizenharmadik boszorkány Stella az lehessen, aki. 

Csodálatos könyv volt, tele szeretettel, rejtéllyel, fantasztikus asszonyi sorsokkal, szerelemmel, finom mágiával átszőve, méhek, virágok és a természet simogat, miközben olvasod ezt a könyvet, és érzed, hogy a végén minden rendben lesz. A könyvben is, és a te lelkedben is.


Legendák, álmok, erős nők, varázslat, férfiak és nők, akik végre jó helyen vannak, egész életen át tartó szerelem és barátság, kitartás és bátorság, kék rózsa és barackvirág szirmai, finom sütemények és hit egymásban, elmúlás, hit és megbékélés, ez is mind-mind ez a könyv volt.

Imádtam, kedvenc könyv lett, Alice Hoffman pedig fantasztikusan ír, olvasmányosan, egyszerűen és gyönyörűen. Dicsérjem még? :D 

10/10

Bea

2 megjegyzés:

  1. Olyan sok pozitív véleményt olvastam, hallottam már a könyvről, hogy hihetetlen. Annyiszor elhatároztam emiatt, hogy én ezt a könyvet elolvasom, de mégis amikor ott van előttem a könyvtárban a polcon, valahogy nem nyúlok utána, hanem odébb sétálok. Most megint bánom ezt. :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerencsére a könyvtárban megvár, de azért ne halogasd sokáig, mert megérdemli az olvasást. :)

      Törlés