Oldalak

2017. október 2., hétfő

Szentesi Éva: Kardos Margit disszidál

Mindannyiunknak vannak Kardos Margitok az életében. Mindannyiunknak vannak rossz emlékű kollégiumi kalandjai. Mindannyian rendelkezünk fiatal felnőttkori emlékekkel, olyanokkal, amikor már azt hittük, hogy felnőttek vagyunk, mienk a világ, közben más emberek jó- vagy rosszindulata nagyban befolyásolhatta az életünket, és mi fiatal felnőttként, szinte még gyerekként, nem vettük ezt észre. 

Vannak gyerekkori emlékeink, amelyek vagy megszépültek, vagy tüskeként maradtak bennünk. Szentesi Évának is vannak a fent leírtakból bőven, és ezt meg is írta nekünk. Ezért érezhetjük magunkhoz közel ezt a könyvet, ezért van az, hogy szinte otthon éreztem magam a történeteiben.



Ha nem velem történtek meg az ismerős dolgok, akkor a szomszédommal, a családtagommal, az ismerősömmel, de egytől-egyig ismerős történetek, melyek szívet melengetnek, lelket borzolnak, vagy éppen előhívják erős, amazon énünket, magabiztosságunkat. 

A Kardos Margit disszidál, Szentesi Éva dédnagymamájának története, az Alzheimer-kóros dédnagymama kelt életre a szerző emlékeiben. Kardos Margit erős nőt sugall, akit megpróbált az élet, de eljött az idő, amikor disszidál, elhagyja a saját elméjét, a saját életét, amikor már nem az a nő, aki egykor volt, várja őt egy másik világ. Megható, szívet szorongató történet, pár oldal alapján állítom, hogy egy egész könyvet el tudnék olvasni Kardos Margitról.

A történetek Éva emlékei és fiktív történetek vegyesen, nem is lényeges annyira, melyik a valóság és melyik a fejben született történet. Alapigazságokat közöl rólunk nőkről, nem csak nőknek, hanem férfiaknak is. Megmutatja a női lelkek esendőségét, szeretetre vágyását, azt, hogy mennyi mindent képesek a nők feladni a szerelemért, a szeretetért, azért, hogy társra találjanak és az általuk elképzelt életet élhessék.  Hiszékenységük és naívságuk néha elképesztő.

Ugyanakkor megmutatja az erős női öntudatot, a makacsságot, a női büszkeséget a különböző novellákon keresztül, sőt, nagyon tetszett, hogy néhányszor ugyanazt a történetet a másik oldaláról is megismerhettem. 

Olvashatunk kollégiumi kalandról, pimasz stílusú, túl vakmerő fiatal lányokkal, régi családi történetet egy nagybácsiról, meleg, szeretetteljes családi emlékek elevenednek meg előttünk, munkakeresésről, albérletekről, pletykákról, rosszindulatról, nyaralásokról. 

Megdöbbentő történet családi erőszakról, családi széthúzásokról, a tolerancia hiányáról, éles ellentétként a felső tízezer napjaiba, "problémáiba" is beketintést nyerünk, mintegy egymással szembe állítva ezeket az ellentétes világokat, megmutatva az igazi problémákat. 

Örülök, hogy találkoztam Kardos Margittal, Nórával, Évával és Ilonkával, megérintettek, olykor meghökkentettek, helyenként elgondolkodtattak emlékekről és az élet nagy dolgairól. Még Pokahontasszal is találkoztam, amolyan Szentesi Éva féle módon. 

A könyv egy Péterfy-Novák Éva írást is tartalmaz, amelynek folytatását Szentesi Éva elképzelésében olvashatjuk. 


Nekem nagyon tetszettek Szentesi Éva történetei, nagyon sok mindenért, de legfőképpen talán azért, mert annyira sokszínűek és  változatosak, hogy sosem tudhatjuk az előző novella végénél, hogy mire számítsunk a következőnél. Mint egy csomag különleges cukorka, amelyben mindegyiknek meglepetés az íze és a színe. Szórakoztató és stílusos olvasmány. 


10/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése