2017. szeptember 8., péntek

Én is elolvastam: Alice Hoffman: Átkozott boszorkák

Ez remélhetőleg egy új rovat címe is lesz: Én is elolvastam. 

Ugyanis nagyon sok könyvvel úgy vagyunk, hogy egyikünk elolvassa, közben végig beszélget róla a másikkal, sőt értékelést is ír, amit ugye szintén elolvas a másikunk, és akkor már úgy érezzük szinte, hogy mi is olvastuk a könyvet, ezért elkerül egy, majd valamikor mindenképpen el szeretném olvasni kupacba. Ilyen mindkettőnknek van, ezért most kitaláltuk ezt a rovatot, remélem működni fog és Zsófi is betartja a megállapodásunkat. :)


Zsófi nyomatékos ajánlására olvastam el ezt a könyvet, bár meglehetősen sokáig várakoztattam. Fogalmam sincs miért, talán azért, mert ha az embernek van egy fejben felállított olvasási terve, akkor attól annyira nem szeret eltérni, mert ő ezt a könyvet nem tervezte most elolvasni. Zsófi értékelését IDE kattintva olvashatjátok el.

No de ígéretet tettem Zsófinak, hogy elolvasom, és eljött az idő, amikor már nem halogathattam tovább. Érdekes, hogy vannak ilyen könyvek, amelyek mindkettőnknek tetszenek és vannak olyanok, amelyek esetében eléggé eltér a véleményünk. Hogy hogy lehet ez, ezen mindig elgondolkodom. 

Olvasás közben megemlítettem Zsófinak, hogy egyik kedvenc könyvem jut róla eszembe, a Szikomorfán születtem (ITT olvashatsz róla), a hangulata miatt, és máris nagyon kedvelem. Miután kiáradoztam magam, Zsófi közölte velem, hogy a molyon eléggé szélsőséges véleményeket lehet olvasni a könyvről, én pedig nagy szemeket meresztettem, és elképzelhetetlennek tartottam, hogy előfordulhat az, hogy valakinek ez a könyv nem tetszik!!!!

A végére érve is így vagyok vele, annyira tetszett, annyira az én kedvemre való volt a könyv, hogy rögtön be is kerül a kedvenceim közé. Nekem ez volt az első könyvem Alice Hoffmantól, de olvasási terv ide, vagy oda, már ki is kölcsönöztem a könyvtárból A tizenharmadik boszorkányt is. :)

Nem tudom, hogy Alice Hoffman stílusa minden könyvében ilyen-e, de ez annyira telibe talált, hogy mindenképpen elolvasom a könyveit. Imádtam ezt a boszorkányos hangulatot, ezt a misztikus, varázslatos érzést, ami végig uralkodott rajtam olvasás közben. Szerettem a női szereplőket, egytől-egyig, a néniket, a lányokat, és az ő lányaikat. 

A köztük lévő szeretetet, az összetartást és összetartozást, no és azokat a szerelmeket, amelyek elbűvölték hőseinket. 

Annyira tetszett a könyv, hogy most már értem Zsófit, hogy miért nem kíváncsi a filmre. Egy csodálatos, bűbájos, kerek, egész történet, amely tökéletesen elvarázsol, megelevenedik előtted, és semmi szükséged nincs a filmre.  Talán majd egyszer. :)


Na még egy utolsó áradozó bekezdés.:) Imádtam a  stílusát, imádtam a témáját és a történetét, imádtam a  szereplőket és imádtam a humorát. Végeztem. :) Köszi, Zsófi! 

10/10

Bea

4 megjegyzés:

  1. Mindig félve kattintok rá másoknál az Alice Hoffmanos bejegyzésekre, mert az elolvasásuk után dől el, hogy továbbra is követem-e az adott bloggert, vagy sem. Hoffman számomra meghatározó - mind az olvasási szokásaimban, az írásban (nála jöttem rá, hogy én is ebben, az Amadea által kigondolt háztáji mágia stílusában, a mágikus realizmus egy könnyedebb zsánerében szeretnék majd írni), és az életben is. Imádom ezt a könyvet, és A tizenharmadik boszi tökéletes választás volt, mert az is majdnem ugyanilyen hangulatú.
    Nem minden könyve ilyen, van, amiben ez a varázslat csak homályosan jelenik meg, de én nagyon szeretem, ahogyan ír a emberekről és az érzelmekről. Angolul is olvastam már tőle többet is, és elmondhatom, hogy úgy is érthető, sőt, még jobb, mint magyarul :))
    Amúgy én speciel a filmet is szeretem, azt láttam először gyerekkoromban. Az inkább fantasy beütésű, de szerethető és izgalmas. A színészek meg szinte tökéletesek :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor remélem nem csalódtál, amikor elolvastad az értékelésemet, mert én Alice Hoffman rajongó lettem. :) Én is kíváncsi vagyok a filmre, Zsófi azt mondja, hogy ő nem, de azért szerintem nem lesz nehéz dolgom rábeszélni. :) Minden könyvét sorra kerítem, az tuti. Bea

      Törlés
  2. Sziasztok! Mindig úgy megörülök, mikor egy blogon meglátom, hogy valaki a kedvenceimről ír, főleg ha tetszik is neki. Én a filmmel kezdtem, még gyerekkoromban, a mai napig az egyik kedvencem, már nagyon sokszor láttam. Csak évekkel később akadt kezembe a könyv. Azért javaslom, hogy nézzétek meg, mert egészen más, de hasonlóan jó a hangulata. Az is boszorkányos, megvannak a családi kötelékek, de persze (ahogy az lenni szokott) sztori tekintetében eltér a könyvtől. Szóval én jó szívvel ajánlom, mert nagyon szimpatikus világ, és a könyvtől függetlenül lehet imádni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Én nem is értem, hogy hogy nem lehet ezt a könyvet szeretni!! Egyszerűen varázslatos. :D Hamarosan megnézzük a filmet is, mert most már meglehetősen kíváncsiak vagyunk, és akkor majd megpróbálunk a könyvtől elvonatkoztatni. ;)
      Bea

      Törlés