2017. július 14., péntek

Tasmina Perry: Ház a Naplemente-tónál

Nyár, napsütés, szerelem, gyönyörű környezet.

Amíg nem olvastam el a könyvet egészen a végéig, az fogalmazódott meg bennem, hogy egy könnyed, nyári olvasmány a gazdagok, a csillogás világából, amely gyönyörű helyeken játszódik, egy múltban kezdődő szerelem, amely újraéledt a jelenben, de az is lehet, hogy soha el nem múlt...

Ez mind igaz is, de ez a történet súlyos titkokat, szörnyű eseményeket is rejt magában, amire csak a könyv legvégén derül fény.

Jim Johnson sikeres a munkájában, kapcsolatai is sikeresek, azt leszámítva, hogy még egyik barátnője mellett sem kívánt elköteleződni. Hamarosan kiderül, hogy egy régi szerelem nem hagyja nyugodni, a múltban történt valami, ami nem engedi, hogy lezárja magában ezt a kapcsolatot és csak egy szép emlékként maradjon meg emlékezetében.

Egy udvarház felújítása kapcsán ismét kapcsolatba kerül fiatalkori szerelmével, kikerülhetetlen, hogy ők ketten ismét találkozzanak. Jennifer Wyatt is szívesen találkozik Jimmel, bár vele kapcsolatban sokáig még nem látunk tisztán.

Nagyjából ennyi is a történet fő vonala, ami az eseményeket illeti. Újraélhetjük Jimmel és Jenniferrel azt a húsz évvel ezelőtti néhány nyári hónapot, tanúi lehetünk szerelmük kibontakozásának, erős elhatározásuknak, és egyszercsak húsz évvel később találjuk magunkat ugyanezen szereplők között. 

Van valami titok, rejtély, ami miatt nem áll össze egésszé a történet. Ahhoz, hogy megértsük, hogy ennek a két embernek miért alakult teljesen máshogy az élete, mint ahogyan a húsz évvel ezelőtti dolgokból kiindulva várható lett volna, teljesen végig kell olvasnunk a könyvet, melynek a legvégén egy olyan fordulat is várt, amire nem számítottam, nem vártam a múltbéli dolgok ilyenféle alakulását.

A könyv fiatalságról és álmokról szól, arról, hogy az ember élete nem mindig úgy alakul, ahogyan tervezte, de a remény mindig megmaradhat, hogy a dolgok változnak, és ha nem adtuk fel az álmainkat, merünk tenni is érte, akkor még minden máshogy történhet. A titkok nagyon sokszor teljesen tévútra terelhetik az ember életét, de egyedül nagyon nehéz eldönteni, mi a helyes. Mivel teszünk rosszabbat, ha elmondjuk a titkot, vagy ha megtartjuk magunknak.

Jim és Jennifer a titkoknak és a társadalmi különbözőségüknek voltak az áldozatai, ezért éltek egy teljesen más életet, mint amit elterveztek, de vannak olyan érzések, amelyeket nem lehet a szőnyeg alá söpörni, újra és újra utat törnek maguknak. 


Az értékelésem elején leírtakra visszautalva, mégis azt mondom, hogy a titkok és a félresikerült életek ellenére ez egy könnyed, nyári olvasmány, amibe könnyen bele tudja magát élni az ember, pláne, ha egy vízparton szürcsölgeti a koktélját és egy nyaralós naplementében még az is elhiszi, hogy mindig van második esély, aki nem annyira optimista. 

8/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése