2017. július 5., szerda

Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

Fredrik Backman három előzőleg olvasott könyve után én már minden könyvére vevő vagyok. Ennek a könyvnek már valahogy a címe is azt sugallja, hogy nem lesz könnyű olvasmány.

A könyv rövid ugyan, ám jelen esetben ez nem is baj. Nem azért, mintha nem olvasnék bármilyen hosszúságú könyvet a kedvenc szerzőmtől, hanem azért, mert ez a könyv felidézi elvesztett szeretteinket, felszaggatja a rég eltemetett fájdalmainkat, előhozza azokat a meg nem tett, elmulasztott dolgokat, amelyeket most már megtennénk és máshogy csinálnánk. 


A történet egy nagypapa és unokája búcsúja egymástól. Nagyapó már nagyon öreg, a dolgok már nem tiszták és élesek a fejében, van, hogy elfelejt fontos dolgokat. De nagyapó boldog, mert ott van neki kisunokája, Noah, aki eszébe juttatja, amiket elfelejtett. Minden egyes alkalommal. Türelemmel és hatalmas szeretettel.

Nagyapó már menne is az ő feleségéhez, nagyanyóhoz, akit már elvesztett Noah, akitől nem tudott rendesen elbúcsúzni, ezért Nagyapó úgy érzi, ő nem hagyhatja úgy itt az ő drága kisunokáját, hogy nem búcsúzott el tőle.

A könyv eseményei álomszerűen zajlanak, nem mindig tudjuk, hogy mi zajlik nagyapó fejében, és mi a valóság. Annyira felzaklató ez a szeretet és tisztelet, amit az idős ember és a gyerek érez egymás iránt, az egyik tanítja a másikat, közös játékaik, vicceik és emlékeik vannak, amit egyikőjük sem fog soha elfelejteni. 

Felzaklató, mert óhatatlanul eszébe juttatja az embernek elveszített szeretteit, akik már nagyanyóval járják az égi utakat, onnan figyelik lépteinket és mosolyognak, amikor öröm ér bennünket, és segítenek elviselni, ha bánatunk van. Legalábbis, jó ezt hinni.

Nagyapó és nagyanyó párbeszédeit olvasva eszünkbe jut, hogy vajon mi elengedtük-e már őket, természetes-e, hogy az emlékek nem csak örömöt és boldogságot okoznak, hanem fájnak is. Jól bánunk-e az idővel? Szeretteinknek elmondjuk-e amit lehet, amíg még nem késő? 

Az elmúlásról, az elengedésről, az emlékekről, a szeretetről szól Fredrik Backman könyve, aki megmutatja nekünk olvasóknak, hogy ő hogyan értette meg, miként dolgozta fel.  A segítségével talán mi is megértjük, hogy akit egyszer szerettünk, azt mindig szeretni fogjuk, akár látjuk őt, akár nem. Bennünk jelenik meg, családtagjainkban láthatjuk őket, emlékeink segítségével érezhetjük szeretetüket. 


Amilyen kicsi ez a könyv, annyira megrázó, mert mindannyiunknak vannak ki nem mondott szavai, meg nem tett cselekedetei amelyek a könyv által felidéződnek. Ezeket engedjük el, és emlékezzünk csak a szeretetre. Mint Noah, nagyapó és nagyanyó. 

És tudjátok mi a furcsa? Hogy időnként mégis mosolyogtam.

10/10

Bea

A könyvet IDE KATTINTVA tudjátok megvásárolni.

6 megjegyzés:

  1. Ez a bejegyzés most nagyon meghozta a kedvem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek örülök. :) A többi könyvét olvastad már?

      Törlés
    2. Egyet, az Ovésat :) Még múlthónapban, és bár nem kerültem annyira a varázsa alá, de tetszett :)

      Törlés
    3. Azért ajánlom a másik két könyvét is, hátha azok jobban elvarázsolnak. :)

      Törlés
  2. Szia!
    Kicsit megkönnyeztem az összefoglalódat, nagyon szépen összeraktad, hogy mit is várjunk a könyvtől.
    Amúgy pont a napokban szemeztem a könyvesboltban vele, de így már biztos, hogy el fogom olvasni.
    További jó olvasást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Jaj, én is megkönnyeztem, amikor írtam, nagyon a könyv hatása alá kerültem. Más, mint a többi könyve, de nagyon Backman. Kíváncsi vagyok, hogy mit gondolsz majd róla.
      Bea

      Törlés