2017. június 27., kedd

Sarah Crossan: Egy

Hűűűű!!!! Keresem a szavakat, amivel elkezdhetném az értékelést erről a nagyszerű, szépséges és minden érzelmet felvonultató könyvről. És akkor már mindent el is árultam az elején: nagyon tetszett ez a könyv.

Több minden is közrejátszik ebben, a ritka téma, hiszen egy sziámi ikerpárról szól; a könyv stílusa, ami egy úgynevezett szabadvers formájú regény.
Nem hagyományos versre kell itt gondolni, mert a szabadvers nem tartalmaz rímeket, egyszerűen csak verszakokra van tagolva, de ugyanolyan próza, mintha egy regényt olvasnánk.



Éppen emiatt azonban nagyon gyorsan lehetett vele haladni, és ez az édes-bús különös történet meg is érdemelte ezt a különleges kifejezési formát. 

A könyv főszereplői Grace és Tippi, a deréktől lefelé összenőtt ikerpár, akiknek az orvosok megszületésükkor két évet sem adtak, de történetünk idején 16 és fél évesek, és mivel szüleik nem bírják fizetni tovább a magántanáraikat, iskolába kell menniük. Emberek, hasonló korú fiatalok közé. 

Természetesen sokkhatásként éri őket a dolog, de ők is tudják, hogy rendszeres orvosi kezeléseik szüleik nagyon sok pénzét felemésztik, ezért beletörődően veszik tudomásul, mi vár rájuk, hogy cirkuszi látványosságként fogják őket a gimiben számontartani, hogy nem lesznek barátaik, mert mindenki undorodik tőlük. 

A történetet Grace elbeszélésében ismerhetjük meg, bevezet bennünket csodálatos és fájdalmas világukba. Csodálatos, mert olyan szimbiózisban élnek, annyi szeretettel viseltetnek egymás iránt, amit csak ők tapasztalhatnak meg, ketten vannak ugyan, de egyek ők, együtt ébrednek, együtt fekszenek, együtt mozognak, együtt sütnek-főznek, szinte egy ütemre dobog a szívük. 

Ugyanakkor fájdalmas is, mert soha nem tapasztalhatják meg, hogy milyen egyedül lenni, milyen egyedül egy szép ruhát felpróbálni, milyen szerelmesnek lenni és milyen barátokat találni. Vagy talán a középiskola új utakat nyit meg előttük? Van esélyük valami normálisra?

Érzelmek skáláján haladunk végig ebben a könyvben, a testvéri szeretettől, a szülői szereteten, a barátságon át egészen a szerelemig. Vajon van-e olyan pillanat a lányok életében, amikor azt szeretnék, ha nem egyek lennének, hanem kettők, teljesen külön élhetnének, külön utakon járhatnának? 

Grace nagyon érzékeny fiatal lány, olyan természetesetesen, magától értetődően vezet be bennünket az életükbe, a nehézségeikbe, az örömeikbe, hogy nem maradhatunk irántuk közömbösek, érezzük azt a nagyon erős szeretet, ami összeköti őket. És bár össze vannak nőve, két külön egyéniség, külön gondolatokkal, külön álmokkal, más kedvencekkel.

A könyv a lányokon kívül is kemény problémákat vonultat fel, olvashatunk alkoholizmusról, anorexiáról, beilleszkedésről, családi megpróbáltatásokról.


És hogy az érzelmeinket igazán megtépázza a könyv, történik valami, amit nem lehet jól megoldani, megrázó, szívszorító és elgondolkodtató ez az esemény, papírzsebkendőket készítsetek a kezetek ügyébe.

Nagyon szép történet, komoly mondanivalóval, erős érzelmekkel.  Mindebben valószínűleg nagy szerepe volt Szabó T. Anna fordításának is.

10/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése