2017. május 15., hétfő

Susan Kreller: Égig érő szerelem

Adrian és Stella. Egyik nagyon magas, a másik egy kicsit selypít. Mióta az eszüket tudják, barátok. A legjobb barátok. Stellát nem zavarja, hogy Adrian ennyire magas, ezért is hívja Egykilencvennek. Hogy elvegye a tény komolyságát, fontosságát, hogy ne foglalkozzanak vele a suliban sem, és Adrian szereti, hogy Stella így szólítja. 

Egymás szomszédjában laknak, házukat egy közös terasz köti össze, Adrian és Stella itt nőtt fel ezen a teraszon, a teraszon álló rozsdás hintaágyon, ahol nagyon sok mesét olvasott nekik Stella nagymamája, Misses Elderly, akit nem mindig így hívtak, de egy naptól kezdve igen. 

Stella szerette Adriannak összegyűjteni a világ legmagasabb dolgait és mindig megörvendeztetni velük, hogy a fiú lássa, rajta kívül rengeteg magas dolog van, és hiába nő még mindig, sosem lesz például 447 méter magas, mint a világ legmagasabb kilátója, ami Sanghajban van. 

Adrian azért szívesen lenne egyhetven, és örülne, ha nem lennének mindig rövidek a pizsamái, és nem kellene mindig a körmét rágnia, lenne sok barátja, bár Stella maradna közülük mindig a legeslegjobb.

Az az este sem különbözött egy darabig a többitől, amíg észre nem vették, hogy a szemközti házba éjnek idején költözik be egy család. Ez csak azért volt érdekes azon kívül, hogy éjszaka történt, hogy ez a Három Halott Háza volt, mely első pillantásra teljesen ártalmatlan háznak tűnt, de hat év alatt három ember halt meg benne.  Igaz, mindenféle erőszaktól mentesen haltak meg, de mégsem lehet véletlen, a házon átok ült, nem is vette meg hosszú évekig senki. 

Aztán jön ez az éjszaka, és a család nemcsak a bútorokat cipeli be, hanem egy halottat is hordágyon. Adrian és Stella úgy érzi, hogy ennek a dolognak utána kell járni, ki kell deríteniük mi folyik itt.

És Adrian élete összeomlik. A szemközti házba egy Dato nevű fiú is beköltözik és Stella beleszeret. Itt kezdődik Adrian vesszőfutása, szenvedése, küzdelme a szerelmi bánattal. Ami csak azért meglepő és érthetetlen számára, mert azt sem tudta, hogy szerelmes Stellába. 

Részesei lehetünk Adrian szenvedésének és azoknak a változásoknak, amelyeket ez a nem várt és ismeretlen érzés okoz benne, szinte elveszíti gyökereit, elveszíti saját magát és miközben próbálja megérteni mi történik vele, nem mindig a jó dolgokat választja, ezáltal kifordul önmagából. Stella mindeközben megismeri Daton kívül az egész szomszéd családot is, és szomorú történetüket is. 

Végül Adrian is a szomszéd családban találja meg a megoldást, kapja meg az útmutatást, hogyan tovább. 


Nem egy szokványos történet, egy erős barátság, egy viszonzatlan szerelem, egyáltalán nem tökéletes főhösökkel, valamint egy szomorú társadalmi témával, amelyet a szomszéd családban tapasztalhatunk.

Keserédes, szívet melengető történet, szomorúsággal és örömmel, szeretettel, együttérzéssel, toleranciával a főszerepben. Nagyon átütően jelenítette meg Adrian érzelmeit, a lelkében és szívében dúló viharokat, a családdal való kapcsolatát és összeomlását. Tetszett, szerettem, finom, érzékeny, szinte légies történet volt, impresszionista stílusban.

10/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése