2017. május 18., csütörtök

Bihari Viktória: Tékasztorik és egyéb vikuságok

Bihari Viktóriáról a moly.hu-n hallottam először, aztán megkerestem a blogját, megtetszett a stílusa, még akkor is, ha nagyon távol áll az enyémtől, vagy lehet, hogy éppen ezért, nagyon-nagyon jókat nevettem az éjszaka közepén egy-két blogbejegyzésén. Ekkor döntöttem el, hogy elolvasom a könyvét is.

Jó döntés volt, remek kikapcsolódás  a könyv, garantált nevetgéléssel és nagy felismerésekkel. Mindannyian ismerjük a könyvben felsorolt figurákat, embertípusokat, hétköznapi és nem hétköznapi problémákat, és a szerzőnek köszönhetően egy fordított tükrön át szemlélhetjük az egészet.

Bihari Viktória kiapadhatatlan és eredeti humora
nagyon szórakoztatóvá tette a könyvet, amely nem egy összefüggő történet. Annyiban azonban mégis, hogy a szerző minden történetben ott van és megmutatja nekünk vikuságait.

A Tékasztorik nagyon tetszettek, nagyon sok fazont felismertem, mindegy, hogy hol dolgoztam éppen, álljon itt ez az örök igazság, amivel nagyon sokszor találkoztam és teljesen egyetértek:

"Ha anyád nem tanított meg köszönni/viselkedni, akkor ebben a pár percben én sem foglak tudni."

És ez csak egy a Tékáspóló-tervezet feliratai közül. :D :D

Remek humorral, jó megfigyelőkészséggel leírt történetek, amelyek - bár a szerző bevallása szerint helyenként ki lettek kissé színezve - teljesen elképzelhetőek, hihetőek, hiszen mindannyian találkoztunk már a tanácstalannal, a naívval, a szőkével, a lányokat futtatóval, vagy éppen a lányokkal, a bevállalóssal, az úriemberrel, akik olyan dolgokat produkáltak már nekünk, hogy azt mondtuk, hogy ilyen nincs is. De van! Ezt Viku is elmeséli nekünk. :)

Tetszettek a Tékán kívüli történetek is, a Fater-sztorikon nagyon jókat nevettem. A társkereső akció során felmerült levelezések is viccesek voltak, még akkor is, ha színezve lettek, bár éppen el tudom képzelni, hogy itt nem nagyon kellett színezgetni. 

Hatalmas arcok és fazonok voltak a könyvben, vicces jelenetek és esetek, ez az a fajta  könyv, amely jókedvre derít.

Ironikus, szarkasztikus humorral, nagy adag, irigylésre méltó vagánysággal, akár még önbizalmat is meríthetünk Viku történeteiből. Nekem néha szünetet kellett tartanom a könyvben, mégpedig azért, mert annyira tömény és sok volt a humor, hogy ahhoz, hogy mindenen nevetni tudjak, le kellett lassítanom.  


Egy nagyon dinamikus, nagyon jókedvű,  nagyon könnyed könyv volt, örülök, hogy elolvastam, még akkor is, ha Viku szabadszájúsága tőlem távol áll. Imádtam, mennyire tudott nevetni önmagán is, és persze nevettem másokon is.  Mindannyiunkban ott van a kisördög, na. 

Jó szívvel ajánlom ezt a könyvet, rossz kedvünk nem lesz tőle, az tuti. 

8/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése