2017. április 19., szerda

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

Biztos nem én vagyok az egyedüli, aki ennyire felnőtten kezdi el a Harry Potter sorozat olvasását. Igazából már másodszor kezdek bele, mert 6-7 éve elolvastam egyszer az első részt, de aztán valahogy nem következett folytatás, pedig tetszett. 

A fiúk azóta is kitartóan kérdezgetik, hogy mikor olvasom el végig a Harry Pottert, így március közepén azt mondtam, hogy akkor most elkezdem. Ám ahhoz, hogy teljesen képben legyek, újból elolvastam az első részt is, immáron az illusztrált kiadást.

A molyon értékelésem írásakor 15.177-en olvasták el a Harry Potter és a bölcsek köve című első részt, 3597-en fejezték ki a véleményüket csillagozással, 1069 értékelés született róla és 1306-an jelölték kedvencüknek.

A legelső szöveges értékelés 2008. december 1-én került fel a könyvről és 5 csillagos lett.

Mivel nagyon sok ifjúsági és gyerekkönyvet olvasok, ez a könyv is teljesen belefért az olvasmányaim közé, és így lett volna ez akkor is, ha nem teszek ígéretet a fiúknak és nem ennyire közismert könyvről van szó.  A filmeket is végignéztem már, minimum kétszer láttam minden részt az elejétől a végéig, ezeket úgy számoltam, hogy nyugisan, kanapén ülősen néztem végig. Ha hozzászámoljuk azt a rengeteg részletet, amikor csak a szobájukban volt dolgom, ruhákat pakoltam, hajtogattam, vagy csak beszaladtam valamiért, és ott ragadtam 5-10 percekre egy-egy érdekes részlet erejéig, akkor már azt hiszem háromszor is láttam, mert nagyon sokszor, sőt rengeteg alkalommal nézték már meg a fiúk. 

A további részekre viszont most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok, hiszen azokat még nem olvastam, csak láttam, és természetesen már csak a legnagyobb eseményekre emlékszem, nagyon sok részletet elfelejtettem a filmből, így szinte teljesen új lesz számomra a további könyvek cselekménye. 

Na de hogy mégiscsak mondjak erről a legelső részről valamit, először is megállapítottam, hogy az illusztrált résznek van előnye és hátránya is. Az előnye természetesen az illusztráció, amelyek nekem nagyon tetszettek. Voltak oldalak, amelyeket 10-20 percig is képes voltam  bámulni, sőt egy jó párat ki  is választottam magamnak, amelyeket szívesen lerajzolnék majd. A hátránya viszont, hogy nagyon nehéz volt, így ágyban olvasáshoz nem javasolt, mert ha véletlenül elalszol, kaphatsz egy téglányi súlyt a fejedre. :D Így csak asztalnál, vagy biztonságosan ülve tudtam olvasni. 


Ennek ellenére nagyon örülök ennek az illusztrált kiadásnak, már megvettük a második részt is, és éppen ma láttam a harmadiknak is a borítóját. 

Visszatérve a lényeghez, nagyon tetszett nekem a Harry Potter és a bölcsek köve. Nagyon jó lett volna úgy olvasni, hogy semmit sem tudok róla és a filmet sem láttam soha, de természetesen a Harry Potter esetében ez valami varázslat folytán lenne csak lehetséges. :D A  varázslatok, amelyet a gyerekeim kívülről fújnak, a sokféle lény, az iskola, a tantárgyak, az egyszer csak megterülő asztalok, a sok kóborló szellem, a repülő seprűk, Hagrid, a "küldj egy baglyot", mind-mind fantasztikusak, elbűvöltek. 

Most már megértem, hogy miért kellett annyi varázspálcát gyártanom Titusznak, miért szeretett volna magának Zsófi aranycikeszes nyakláncot, miért rendel Titusz éppen most Zsófival az eBay-ról Harry Potter Lego figurákat, miért szorgalmazta Bence annak idején a kiegészítő kötetek (A kviddics évszázadai, Legendás állatok és megfigyelésük, Bogar Bárd meséi) megvásárlását és, hogy miért olvasták el mindhárman (Zsófi, Bence és Titusz) 8-9 éves korukban rekordgyorsasággal az egész sorozatot. 


Most pedig a molyon talált értékelésekből szemezgetnék egy picit, mert azok is fantasztikusak:

"Ezt az egészet felolvastam a férjemnek (akkor még nem volt az)." /cseri, 2008. december 27./

"Régen a suliban néhányan nagyon odavoltak érte, a régi borítós verziót csomószor láttam náluk, de valahogy nem érdekelt igazán, jószerivel azt sem tudtam, hogy mi ez. Aztán egyszer megkaptuk öcsémmel karácsonyra és kiderült, hogy valami teljesen más, mint amire számítottam."   /ppayter, 2009. márcus 19./

"Csak azért elolvasni, mert divat, hülyeség. De ugyanakkora hülyeség nem elolvasni, csak azért, mert mindenki ezt olvassa." /diiiuus, 2009. március 3./

"Ez indított el a lejtőn felfelé. Az olvasás minden szeretetét ennek köszönhetem." /Lina, 2009. február 5./

Szeretem. 
Szeretem. 
Szeretem. 
Már ott tartok, hogy nem számolom az olvasást. Az örök kedvenc. 
Függő vagyok. Bizonyítja a három külömböző kiadású kötet a polcomon. :)
/csokibéka, 2009. július 3./

Ez az alkotás az életem része. Ha alsóban nem nyerjük meg a papírgyűjtési versenyt és nem visznek el moziba az első részre, feltehetőleg soha nem szerettem volna bele Harry életébe (akkoriban alapból elutasítottam mindent, ami fel volt kapva). Potter-mániám szépen kialakult, a könyvekre korlátozódott inkább, meg néhány eltanult kifejezésre, amik néhanapján akaratlanul is kicsúsznak a számon, elvégre sárkányból nem lesz golymók!
/Morn, 2009. június 30./

"Ha egy 10-12 éves gyerek nem szeret olvasni, ezt kell a kezébe adni! :)" /Lindóca, 2009. október 19,/

"Eddig legalább huszonháromszor olvastam. A lapjai már megsárgultak. Ez elég egyértelmű értékelés…" /Frank_Spielmann, 2010, január 22./

"Úgy érzem, mintha hazatértem volna! 
Éljen J. K. Rowling"  /Gabó, 2010. szeptember 10./

"Imádom. Nem akarok felnőni, nem akarok felnőni … de a francba, már ötvenhez közelítek, ez van … akkor is imádom! :D 
Imádom, mert szeretem a meséket, a magukkal ragadó történeteket. 
Mellesleg imádom, mert ez volt az a könyv, melyet annak idején felhasználtam arra, hogy a most huszonéves nagy fiamnak megmutassam az olvasás szépségét. Ő függő lett (velem együtt), és nem csak Potter-függő lett, hanem olvasás-függő is. Azóta már jó néhány könyvet kért el tőlem. 
Imádom, mert a most ötéves apróságom még alig tudott beszélni, de bármelyik Harry Potter könyvet megmutattad neki, pontosan elmondta, hogy melyik az, megmondta a címét. Nem beszélve arról, hogy a legelső leírt szava az volt, hogy „HarryPotter”. :D"
/terembura, 2011. augusztus 22./

"Ezen nőttem fel! Mekkora csalódás volt, amikor 11 éves koromban nem jött meg a levél a Roxfortból… :( Szenzációs könyv!" /lollippi, 2012. szeptember 29./


És ez így megy még nagyon sok oldalon keresztül a molyon. Nem mondom, hogy időnként nem lehet olyan olvasói véleményeket is olvasni, akiknek nem tetszett, nem szippantotta be őket ez a varázslatos világ, de ez még a legjobb könyvekkel is előfordul.

10/10

Bea

8 megjegyzés:

  1. Már én is annyiszor neki szerettem volna kezdeni, de mindig elmaradt valamiért, pedig biztos tud valamit a sorozat, ha ennyien szeretik. Na, de talán most kedvet kapok hozzá, hogy Te sem gyerekcipőben olvastad el. :) Látom van azért némi Potter láz nálatok :) jók a kiegészítők!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kezd hozzá bátran, én is élveztem, hamarosan kezdem is a második részt, hogy ne legyenek nagy kihagyások a részek között. Nálunk HP és Star Wars láz van mindennap. :D Pedig a nagyok már felnőttek, ezek a rajongások nem múlnak.:) Pulcsik, pólók tömkelege, sk. készítésű varázspálcák, horgolt Hedvig, igazi tárgykultusz is van.:D
      Bea

      Törlés
  2. Nálunk éppen Batman és Joker a menő, a "nyuszi" is ilyen legót hozott, bár, mint kiderült, kellett volna mellé superman és supergirl is. :) de lehet megpróbálom rávenni (12 éves), hogy együtt essünk neki a HP-nek is. A Star Wars viszont kimaradt, egyáltalán nem szerette, csak az apja. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Star Wars nálunk apánál és az összes gyereknél menő. A Harry Pottert viszont mi szülők nem olvastuk még, viszont a gyerekek 8-9 éves korukban nekiestek, és azóta is töretlenül nézik a filmeket, újraolvassák a könyveket. Kíváncsi vagyok sikerrel jársz-e, vagy hogy fog nektek tetszeni. :)

      Törlés
    2. én már két részt elolvastam... 🤘

      Törlés
    3. Ó, tényleg? :) Ez nekem kiesett, de megerősítést kaptam az illetékesektől. :)

      Törlés
  3. Arra én is kíváncsi vagyok, mert valahogy még nem szereti a túl hosszú könyveket, inkább rövidebbeket olvasgat, ami féltégla az nem menő :) Nem rám ütött ebből a szempontból. :) Most épp a 800 oldalas Az Aranypinty van nálam soron, szóval én nem félek HP-től sem, majd megírom, hogy mi lett végül HP-vel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Várom! :) Az Aranypinty tényleg hosszú, de bennünket igazi könyvmolyokat a hosszúság nem riaszt meg egyáltalán. :D:D

      Törlés