2017. március 23., csütörtök

Valuch Tibor: Hétköznapi élet Kádár János korában

Mindennapi történelem

Egy véletlen találkozás volt ez a könyv, de feldobta pár napomat. A Kádár-korszak  1956-ban kezdődött, és 1989-ben ért véget. Közben valamikor én is megszülettem és fiatal felnőtt lett belőlem. Azt gondolhatnánk, hogy akkor biztos jó sokat tudok mesélni erről a korszakról én is. Közben én meg úgy érzem, nem. 

Ebben nőttem fel, akkor ezek a dolgok nekem nem voltak furcsák. Nem volt furcsa az, hogy a nagymamám "titokban" hordott magával a templomba, mert a családban volt egy párttag


Nem volt semmi szokatlan abban, hogy a nagyapám vezényletével és kalákában, összefogással felépítette a házunkat, az akkoriban szokásos 10x10-es kockaházat, és erre még az anyagi lehetőség is megvolt. Nem is tudom, hogyan működött ez akkoriban. Hitelből, vagy az embereknek volt ennyi pénze? 

Ez, így felnőtt fejjel belegondolva, nagyon furcsa. Mármint az, hogy halvány fogalmam sem volt, hogy mennek ezek  a dolgok, hiába voltam akkor kicsi gyerek, azóta felnőttem és csak annyira emlékszem a családi legendáriumból, hogy a nagyapám közreműködésével épült fel. 

A webáruházak őse? :)
Ami a legfontosabb: Protekció nélkül! :D

Nem volt furcsa, hogy kisdobos és úttörő voltam, mert abban nőttem fel, az volt a természetes. Szerettem a Mókus őrs tagja lenni, és lelkesen énekeltem az Itt van május elseje és a Fel vörösök, proletárok dalokat az énekkarban, és imádtam, amikor gyárakba mentünk ünnepségre fellépni, mert mindig megvendégeltek bennünket valamilyen finomsággal. Pogácsával, csokival, üdítővel. 

Örültem, amikor első családi nyaralásunkat egy vállalati üdülőben tölthettük Fonyódligeten, és annak is, amikor két hétig nyaralhattam Csillebércen, amolyan jutalomnyaralásként, és akkor is nagyon boldogok voltunk, amikor megérkezett a Wartburgunk

Nem szerettem ugyan szombaton is iskolába járni, de ez volt és kész. A ruháim sem voltak a legdivatosabbak, de néha átmentünk a romániai magyar ismerőseinkhez és ott tudtunk olyan dolgokat is vásárolni, amik nálunk nem voltak. Az kicsit furcsa volt, hogy ott a felnőttek időnként halkan, szinte suttogva beszélgettek, mintha a falnak is füle lett volna, de nem foglalkoztam különösebben vele.

Persze, ahogy közeledtem ahhoz, hogy felnőtt legyek, már láttam dolgokat és véleményem is lett. Ebben a bejegyzésben azonban nem az én élményeimről és véleményemről kell írnom, hanem a könyvről, mindenesetre ezeket az emlékeket és még sok mást is eszembe juttatott ez a könyv.


Szerintem, egy nagyon jó olvasmány volt, tökéletesen alkalmas arra, hogy nosztalgiázzunk, a gyermekeink pedig érdekesen, szórakoztatóan megismerkedhessenek szüleik, nagyszüleik múltjával. Ebből megszerezhetik azokat az ismereteket is, amelyek nem kerültek szóba a családi beszélgetésekben, mert olyan általánosak és nem gondolhattuk, hogy érdekesek lennének, pedig azok.

Olvashatunk arról, hogy mikor indult be úgy igazán a technikai és civilizációs fejlődés, mikor vált népszerűvé a miniszoknya, státuszszimbólummá a televíziókészülék, mikor kezdtek el a fiatalok hosszú hajat viselni és rockzenét hallgatni. 


Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, nemcsak azért, mert tényleg nagyon érdekes, hanem azért is, mert nagyon gazdagon illusztrált, korabeli fotókkal a mindennapi életről, tárgyakról. A kedvenceim a bélyegek, a korabeli vicces plakátok (Egy pohár tej, tiszta fej:)) voltak. A plakátok csak most tűnnek viccesnek, akkor nem voltak azok. 

Keresni fogom a Hétköznapi élet sorozat többi kötetét is.

10/10

Bea

Fülszöveg: 
A szerző, Valuch Tibor, az 1956-os Intézet munkatársa új könyvében a szakszerű ismeretter jesztés jegyében a Kádár-korszak jellemző vonásainak, élethelyzeteinek, a hétköznapok világának minél teljesebb, lehetőség szerinti olvasmányos bemutatására törekedett. Komoly nehézséget jelentett, hogy a Rákosi- és Kádár-korszak mindennapi életéről eddig még nem készült összefoglaló történeti munka, s az egyes kérdések feldolgozása is csak részlegesen történt meg. Ebből következően a hiányokat a jelen kötet is csak részlegesen pótolhatja. A rövid leírásokból, elemzésekből azonban plasztikusan kiviláglik, hogyan élt, hol lakott, mit evett, hogyan utazott, öltözködött a kor embere, mit gondolt az őt körülvevő világról és miként töltötte a szabadidejét Magyarországon a 20. század második felében, Kádár János korában. 
A könyv 13 fejezetre tagozódik, ezeken belül általában négy-öt témakör szerepel. Az egyes fejezetek - a számos illusztráció és korabeli szemelvény segítségével - színes képet rajzolnak többek között a korszak környezetéről, építkezéseiről, lakáskultúrájáról, élelmiszer fogyasztásáról, divatjáról, vásárlási szokásairól, közlekedéséről, családi és munkahelyi világáról, szórakozási lehetőségeiről, ünnepeiről és még sok minden egyéb témáról.

12 megjegyzés:

  1. Bizony, a régi szép idők. Igaz én a 80-as években születtem, de emlékszem ezekre a dolgokra, amiről írtál. Megkeresztelni sem volt egyszerű akkoriban a gyereket, főleg, ha volt pl. katona stb. a családban. Nekem a takarékbélyeg maradt meg a legjobban, azokat nagyon szerettem gyűjtögetni és persze a nyaralások az üdülőkben, felejthetetlen élmények. Sokan az orosz nyelv kötelező tanulását szokták még emlegetni, mint mumust, bár szerencsére abból már kimaradtam és kisdobos is csak 1 évig voltam, aztán az is megszűnt. Szóval a régi szép idők, köszönöm, hogy picit felidézted. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, a takarékbélyeget én is imádtam. Ragasztgatni is, és évvégén is, amikor ki lehetett váltani és lett belőle pénzem. Az oroszt én imádtam, időnként még ma is megfordul a fejemben, hogy fel kellene eleveníteni, vagy tanulni kellene ismét. A gyerekek mindig jót mosolyognak, amikor az óra előtti jelentést elmondom nekik oroszul. :D:D

      Törlés
  2. Dárágájá Bettike! Knigá pokazalas interesnoj. Kak budet vozmozsnosty, objazatelnyno procstu. Nostalygia bila prijatnaja po povodu etoj knizski. Poka.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Daragoj Brat! Já ócsen rád, vam, sto ti ljubis, sto já napiszál. :D:D Íli sto-to podobnoje. :D
      Bálsoje obljátije, tvaja szisztrá. :D:D

      Törlés
  3. ÓÓÓh... békebeli vidám barakk! MA, most már tudom miért is mondták.
    Wathburgunk volt nekünk is! IE 53-25 ma is emlékszem erre :)
    Táskarádióóóó....szóól a Kívánságműsor 2-5-ig! Ahh.. ezt el kell olvasnom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Wartburgunk rendszámára még én is emlékszem, UO 41-20, így rémlik...:D Olvasd, nagyon jó. :)

      Törlés
  4. Nekem szép kor volt ez, lehet azért mert akkor voltunk fiatalok. Bizony tudtak a fiatalok felvenni hitelt - és ha dolgoztak fizetni is tudták -. Igaz most is tudják a kiváltságosak,vagy a nagyon szerencsések, de a zöme fiatal, ha nem kap szülői segitséget, csak akkor lesz háza, lakása, ha a szülők meghalnak, addig marad az albérlet. Nosztalgiából azért elolvasom!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért leírja az árnyoldalait is, de én azt gyerekként nem láttam, és ahogy látom még te sem biztos. Neked is a szép emlékek maradtak meg. :) Mindenképpen érdemes elolvasni!

      Törlés
  5. Ajkáról ki se fogy az ének... 🤘🤘🤘
    (De miért pont Ajkáról?) 😂😂😂

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem jól emlékszel, mert nem ének, hanem "nóta". Nem?????

      Törlés
  6. E eh juh nyem... Te drága kis bunkócska!! Ajkára nem emlékszem csak a magánzánkára, Zánkán!!

    VálaszTörlés