2017. március 24., péntek

Kertész Erzsi: Panthera

A hógömb fogságában

Nagyon szerettem gyerekkoromban azokat a történeteket olvasni, amiben valaki nagyon pici, vagy éppen nagyon nagy. Nagy kedvencem volt Erich Kästner Emberkéje, aki mindössze 5 cm volt és egy gyufásdobozban lakott, de éppen ennyire szerettem Móricz Zsigmond Iciri-piciri meséjét, Nils Holgersont és Babszem Jankót. De szerettem Roald Dahl barátságos óriását is és a népmesék óriásait is mindig nagyon szívesen képzeltem el. Többször láttam már a Drágám, a kölykök összementek című filmet is, azt gondolom, hogy ebből már látszik, hogy valamiért különös rajongás fűz a szélsőséges méretű hősökhöz.



Kertész Erzsi Átméretezője ezért egyértelműen kedvencem lett. De nemcsak az Átméretező miatt tetszett ez a könyv annyira. Teljesen kerek egész volt, egy kétsíkon futó történet, amely történt a hógömbön belül és a hógömbön kívül.

Gekkó, Vince, Hétfejű Helga, Virág, Noémi és Kismukk osztálytársak és jelentkeznek egy hegymászó szakkörbe, ami furcsán indul és még furcsábban folytatódik. A gyerekeknek - nem önszántukból - meg kell mászniuk a Pantherát, a titokzatos hegyet, amit még senkinek sem sikerült meghódítani. Nekik viszont nincs más választásuk. Mindenféle izgalmas kalandot élnek át, amit Kismukk feljegyez egy füzetbe, lefotózza és lerajzolja az érdekesnek gondolt látnivalókat. A csapat eleinte nem nevezhető csapatnak, de a közösen átélt megpróbáltatások, sikerek és kudarcok összekovácsolják őket. 

Közben egyik társuk Noémi, véletlenül kimarad a csapatból, de nem a kalandokból. Neki is éppen olyan izgalmas, ha nem izgalmasabb kalandban lesz része, mint a hegymászó csapatnak, és olyan dolgokat tesz meg, amit nem is gondolt magáról.

Rozika, a leleményes portás néni nagyon eredeti szereplő és legalább ennyire vicces is.  A hegyen lévő csapat megismerkedik egy igazán különleges figurával, Mihállyal, a Recepcióssal. Fantasztikus módon Mihály és Rozika összetalálkoznak. Nagyon mosolygós pillanatokat köszönhetünk nekik.

Ugyanakkor bőven volt részem izgalmakban is, a hegymászó oktató, Meredek Johnny és a barátnője , Lavínia, Lavínia kutyája Nemereszt, akarom mondani Everest és egy Gubó nevezetű fickó közreműködésének köszönhetően. 

Fordulatos, izgalmas, vicces, eredeti történet, amelyben az Átméretezőnek is nagy szerepe van, no és a csendkavicsnak, amiért tulajdonképpen az egész kaland, ez a nagy hűhó . 

A minap említettem egyik bejegyzésemben, hogy középiskolai kötelező olvasmánynak javasolnám az ott értékelt könyvet. Most ismét elmondhatom ugyanezt, a Pantherát általános iskola alsó tagozatában javasolnám a kötelező olvasmányok közé.


Barátságról, közösségről, csapatépítésről, egymás elfogadásáról, a közös élmények, kalandok összekovácsoló erejéről, no meg bátorságról.

A szerzőtől már olvastam a Nem mese és a Göröngyös Úti Iskola című könyveket, a címekre kattintva el is olvashatjátok az értékelésemet róluk..

10/10

Bea

Fülszöveg:
Adva van
- egy titokzatos, párduc alakú hegy (a Panthera)
- egy csapat gyerek (Gekkó, Vince, Hétfejű Helga, Virág, Noémi, na és persze Kismukk, aki 
   az egész  történetet feljegyzi az utókornak)
- egy kezdetektől fogva gyanús hegymászó (Meredek Johnny), egy barátnő (Lavínia), egy 
   kutya (Everest)
- egy talpaesett portás néni (Rozika)
- és egy igen furcsa szerkezet, ami bárkit és bármit tetszőleges méretűvé tesz
   (az Átméretező).
Az egész csak egy hegymászó szakkörnek indult....
De hogy mi lett belőle, az kiderül Kertész Erzsi letehetetlen és vicces kalandregényéből.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése