2017. március 27., hétfő

Carrie Fisher: A hercegnő naplója

Ha az ember lánya egy Star Wars rajongó apával és két, szintén Star Wars rajongó öccsel van körülvéve, akkor előbb utóbb ő maga is Star Wars rajongóvá válik. Hát, velem is pontosan ez történt.
Bevallom, az elején még voltak hiányosságaim az univerzummal kapcsolatban, nem értettem, hogy az a negyedik, ötödik és hatodik rész hogy készülhetett el sok-sok évvel korábban, mint az első, második és harmadik, de szerencsére mindig volt valaki, aki válaszolt az idegesítő kérdéseimre, így most már azt hiszem, hogy egy Star Wars fanatikussal is eredményes eszmecseréket tudnék lefolytatni (hisz mindennap ezt teszem ;)).


Egy híres embernek önéletrajzot írnia szerintem meglehetősen bátor dolog, persze csak abban az esetben, ha ezt őszintén teszi. Az emberek már így is szinte élete minden apró történéséről tudnak, erre ők még szélesebb betekintést engednek a magánéletükbe.
Én meg ugye, elég kíváncsi természettel vagyok megáldva, szeretek bekukkantani a színfalak mögé, ezért imádok életrajzokat, önéletrajzokat olvasni.

Carrie Fisher magánéletéről nem sokat tudtam eddig, csak egy-két cikket olvastam róla, tudtam, hogy a lánya szintén színésznő, az édesanyja híres filmcsillag, s hogy egy ideig a híres zenész, Paul Simon felesége volt.
Amikor pedig megjelent az önéletrajza külföldön, cikkek sokaságának volt főtémája a Harrison Forddal való afférja, a Star Wars filmek forgatása alatt. Hát, mit ne mondjak, nagyon kíváncsi lettem, és nagyon megörültem, amikor szembetalálkoztam a magyar megjelenés hírével.
Aztán amikor először találkoztam a halálhírével, el sem tudtam hinni, mindenki Leia hercegnőt búcsúztatta, pedig így, a könyvét elolvasva megtudhatjuk, hogy sokkal több volt egy ikonikus filmsorozat hercegnőjénél, egy különleges és bátor nő volt, aki nem félt beismerni a gyengeségeit.

A Leia Organa és a csibész csempész Han Solo kapcsolata a filmtörténet egyik legikonikusabb románca. Hisz mi lehetne annál romantikusabb, amikor egy vad, félelmet, kötöttséget nem ismerő férfit végül sikerül egy nőnek megszelídítenie.

A valóság, a 19 éves Carrie története azonban, közel sem volt ilyen romantikus. A fiatal lány gyerekkora nem volt túl idillinek mondható, a szülők válását megélni egy gyereknek sem túl könnyű. Édesanyja nyomán, Carrie korán bekerült az előadók világába, már tizenévesen részt vett anyja énekes műsoraiban, és nem sokkal később már szereplőválogatásokra járt. Miközben legbelül még csak egy fiatal, önértékelési gondokkal küzdő lány volt, aki nem  igazán érezte jól magát a bőrében.

Aztán szerepet kapott egy filmben, amiről még senki sem gondolta akkor, hogy filmtörténeti szenzáció lesz. Aztán Carrie szerelmes lett, belekeveredett egy lélekölő kapcsolatba, s e kapcsolat alatt születtek azok az írások is, amelyek megtalálása miatt, Carrie Fisher elkezdte írni e könyvet. A padlódeszka alól előkerült az 1974 körüli, a Star Wars forgatása alatt íródott naplóbejegyzések, amelyek alapján egy elkeseredett és kétségbeesett fiatal lányt ismerhetünk meg, aki tudja, hogy az érzéseit nem fogják viszonozni. Kiábrándító volt e kapcsolat másik tagját Carrie szemén keresztül megismerni, kíváncsi lennék Harrison Ford emlékeire is ebből az időszakból.
Carrie Fishertől pedig nagyon bátor dolog, hogy ilyen őszintén mert írni életének e részletéről is.


A könyv nagy része a színésznő életének az előbb említett szakaszáról szólt, de betekinthettünk abba is, hogy élte meg azt, hogy személye a rajongók szemében egybeolvadt az általa megformált Leia hercegnővel. Szívesen olvastam volna még például az édesanyjával való kapcsolatáról, vagy a forgatókönyvírói munkásságáról is, de örülök, hogy bepillantást engedett az életébe, egy nagyon különleges nőt ismerhettem meg a személyében.

10/10

Zsófi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése