2017. január 25., szerda

Mészöly Ágnes: Ez egy ilyen nap

Reggel felkelnek, iskolába mennek, délután hazamennek, játszanak a gépen, este lefekszenek. Azt gondolnánk, minden tízéves gyerekkel pontosan ugyanazok a dolgok történnek minden nap. 

Csakhogy ebben a könyvben tizenkét olyan gyerek meséli el egy napját, akik különben sosem találkoznának. 

Van, aki egy tanyán, lovak között él, és van, aki egy város lakótelepén. Van, aki saját medencében úszkál, van, akinél nincs villany. 

Mészöly Ágnes értő, cseppet sem kioktató, érzékenyítő gyerekkönyve valós szereplőkkel tíz éven felülieknek, Paulovkin Boglárka vagány illusztrációival.



Hasonló érzés volt ez a könyv, mint amikor egy esti séta alkalmával bekukkantunk egy-egy ablakon, meglátunk néhány rövid pillanatot egy család mindennapi életéből, egy szobabelsőt, egy vidám konyhát,  amelyek tanúskodhatnak bensőségességről, jókedvről, vagy éppen magányosságról.

A könyvbeli történetek különböző életekbe engedtek nekünk bepillantást, a gyerekek szemszögéből olvashattuk ezeket. Igaz, csak egy-egy napot, ami akár rövidnek is tűnhetett volna, de az érzés, miszerint szívesebben olvastuk volna tovább csak azt jelezheti, hogy jók voltak ezek a történetek, ezek a bepillantások, hiszen érdekelne bennünket akár tovább is.

Ami viszont egy újabb és még újabb nap elmesélése után már lassan unalmas is lehetne, mert ha jól belegondolunk, az embernek a napjai úgy nagy általánosságban ugyanúgy telnek. Persze meglátja a szépet és jót és kedvenc időtöltéseit végzi szabadidejében, de egy 10-11 éves gyerek hétköznapjai leginkább azzal telnek, hogy iskolába jár. 

Nekem nagyon tetszettek ezek a napi beszámolók és örültem, amikor szépséggel, jósággal és megértéssel találkoztam. 
A legtöbb gyerek utálja a menzakaját a történetek szerint és szereti a matematikát? Vajon tényleg így van? Ez az egy furcsa dolog volt a könyvben, bár lehet nálunk csak szerencséje volt a nagyoknak az iszonyat jó menzával, Titi ezt már nem mondhatja el. A matekot viszont különösebben egyikőjük sem szereti. Bencén néha nehéz kiigazodni. :) Kicsit eltértem a könyvtől, de ez csak azt jelenti, hogy számomra nagyon gondolatébresztő volt. :D Titusznak is ajánlom majd figyelmébe, szerintem tetszeni fog neki.

Azóta már el is olvasta, és úgy hozta át a könyvet hozzám, hogy "nem mondod, hogy ennyi volt?" Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy ez mit is jelenthet nála, de már rögtön mondta is, hogy nagyon tetszett neki. Egyáltalán nem kevesellte azt az egy napot, amit a gyerekek életében végigkövethetett, hanem inkább a történetek, a gyerekek, a napok sokszínűségét és érdekességét ecsetelte, még egy halvány ígéretet is kaptam, hogy majd talán ő is leírja egy napját. ;)

10/10

Bea

Most pedig következzen Titusz, akit annyira megihletett a könyv, hogy nem csak egy napját írta le, hanem a véleményét is a könyvről. Titusz 11 éves, ötödik osztályos, az írását változtatások nélkül hagyom. :) Nagyon büszke vagyok rá, hogy a nyomdokainkba lépett. :D

Mészöly Ágnes - Ez egy ilyen nap

Tetszett ez a könyv, mert néhány gyerek átlag napját meséli el. Voltak benne vicces részek, de voltak olyan részek is, ahol azt gondoltam hogy pont ilyenek történnek velem is. Voltak olyan könyvek, amik nagyon tetszettek, de ez kivételesen jó volt. Volt benne olyan gyerek, aki imádta a Legót (mint én), volt olyan akit soha nem hagytak békén az osztálytársai (engem se szoktak mindig békén hagyni), volt olyan aki nem Magyarországon lakott, hanem Svédországban.                                                         
Azt azért megfigyeltem hogy egy pár gyereknek, van ilyen iskola utáni foglalkozása, például zeneiskola, nyelviskola meg ilyenek.   Egy csomó gyerek szerint a menzás kaja is tök pocsék. Voltak benne fura nevek is, de elmondtam Bencének is egy párat, és ő azt mondta, hogy azok csak becézések. 

Igazából az iskola tisztára unalmas a valóvilágban, azonban itt úgy írták le, hogy ha tényleg ilyen lenne, akkor szívesen járnék iskolába. Általában a gyerekek szeretik a szüneteket de én nem. Mondjuk, lehet azért, mert nálunk csak egy focipálya van, a könyvben meg volt olyan hely, ahol volt csúszda, mászóka meg ilyenek.                                                                                                         

Azoknak ajánlanám ezt a könyvet akik nem szerették, vagy nem szeretik az iskolát. Először nem akartam elolvasni, de amikor meg láttam hogy ott van egy Lego Kylo Ren a borítón, kikaptam anya kezéből és elvittem az ágyamba.Egyszóval nagyon tetszett. Most pedig elmesélem az egyik napom.

10/10

  
                                   
 AZ ÉN NAPOM 

- Ébresztő! - Zsófi szokás szerint ébreszt engem. Kinyitom a szemem, elég nehéz de megteszem. Aztán lemászok az ágyról. Zsófi elment munkába készülődni. Én meg látom hogy nincs kikészítve a a ruhám, oda megyek a szekrényhez és kiveszek egy nadrágot, egy pulcsit, meg egy pólót. Felöltözök, felveszem az órám és táskám és kimegyek a konyhába. Kifelé menet látom, hogy anya még alszik. Kint megnézem mennyi az idő. Látom hogy még van tíz perc fél nyolcig. Addig elgondolkodom azon hogy vigyek-e egy könyvet az iskolába, mert amíg becsengetnek mindig unatkozni szoktam. Eldöntöm hogy viszek egyet, de aztán  nem tudom eldönteni hogy mit vigyek. Azokat a Geronimo Stiltonokat amiket még nem olvastam sokszor, nemrég olvastam el. Így hát inkább nem viszek semmit. 

Látom hogy fél nyolc van, ezért megyek és felveszem a cipőm meg a kabátom. Aztán köszönök Zsófinak és elmegyek. Útközben egyszer csak valaki rám köszön. Látom hogy Máté, az osztálytársam biciklizik el mellettem. Visszaköszönök neki és megyek tovább. Végül beérek az iskolába, bemegyek az osztályba és leülök. Eléggé unatkozom ilyenkor, mert alig lehet valamivel elfoglalni magunkat. Összesen öten vagyunk még csak, aztán  elkezdenek gyülekezni a többiek. Mikor már mindenki itt van, elég nagy lett a hangzavar, aztán becsengettek. 

Természetismeret óra lesz. A hetesek elkezdik felírni a táblára azokat akik beszélnek és akik nem ülnek a helyükön. Végül bejön a tanár. Elmondja mindenkinek, hogy ki hanyas lesz félévkor. Én szerencsére négyes leszek. Aztán két gyerek felel hogy a félévije jobb legyen. Aztán csinálunk egy pár feladatot és ki is csengetnek. Az első szünetben csak az aulába megyünk. Az egész szünetet végig unatkozom. Végre becsengetnek. Matek lesz. Bejön a tanár, és elmondja ő is a féléviket. Matekból is négyes leszek. Aztán amikor elmondta a jegyeket, elmagyarázza hogyan kell a törteket úgy összeadni hogy nem egyforma a nevező. Nem túl nehéz, csinálunk pár feladatot aztán kicsengetenek. 

Tízórai szünet jön. Én nem itt szoktam enni, anya mindig csinál kaját és azt viszem el. Ma is csinált, csak ma elvittem azt sonkás sajtos kiflit is, amit tegnap vettek. Megeszem a kiflit és belekezdek a szendvicsembe, de a felét se eszem meg, annyira jól laktam. Becsengetnek. Történelem lesz, ugyanaz tanítja a törit mint aki a matekot. Elmondja a féléviket, én megint négyes leszek. Aztán kiosztják a dolgozatokat, ötös. Éljen! Én meg itt izgultam hogy hanyas lesz. Végül leírjuk a mai anyagot, és ki is csengetnek. 

Most már kimegyünk. A fiúk oda mennek csúszkálni a jégre. Én megint csak unatkozom, unatkozom, unatkozom. Becsengetnek. Német lesz. Bejön a tanár és ő is elmondja a féléviket. Négyes leszek (már megint). Aztán csinálunk még pár feladatot és kicsengetnek. Most is unatkozom, de csak addig amíg be nem csengetnek. Tesi lesz. Ma nem lesz a tesitanár. Ilyenkor az irodalom, és a matektanár tartja az órát. De ma csak az irodalomtanár tartja. Kirúgóval kezdünk. Ilyenkor általában direkt kirúgatom magam. Most is így van. Felülök a színpadra, és várom hogy mindenkit kirúgjanak. Mikor mindenkit kirúgnak még egyet játszunk. Most is kirúgatom magam. Aztán kidobózunk. Ilyenkor nem szoktam kidobatni magam, inkább csak úgy elvagyok. Kidobnak, felülök a színpadra. Végül mikor kidobnak mindenkit, még egyet játszunk. Most hamar kidobnak. A tanár mondta hogy akit kidobnak, mehet öltözni. Így hát megyek is. Felöltözök, és kimegyek az öltözőből. A tanár mondja hogy mehetünk. Megyek felveszem a táskám és megyek haza. 

Hazaérek, és köszönök anyának. Aztán leülök Legózni. Legózok egy fél órát, aztán jön apa és Bence próbálni. Én meg kimegyek a konyhába, és elkezdem írni EZT az értékelést. Elég nehezen megy, de sikerül írnom valamennyit. De aztán feladom. És bemegyek a szobába. Legózok egy kicsit. Aztán anya és apa elmennek Zsófiért. Én meg leülök tovább írni EZT az értékelést. Most sikerül írnom egy kicsit, de több idő megy el azzal, hogy nézegetem a Könyvutcát. Próbálok rájönni hogy anya és Zsófi hogy tudnak mindig ennyit írni. Aztán írok egy kicsit még. Közben megjönnek anyáék. Én meg eldöntöm hogy holnap megírom EZT az értékelést. Szerencsére péntek van, így nem kell házit írnom. Aztán megyünk nézünk még egy kis Star Wars Lázadókat. A második résznél azonban nem bírom tovább, elalszok.

Titusz (becenevén Titi)

Ha tetszett megnézheted az Instagramomat is. Keresd Legotitusz néven. Sziasztok!


Instagram: LegoTitusz

6 megjegyzés:

  1. Az értékelés alapján én is szivesen elolvasnám a könyvet. Titusz egy napját elolvasva mosolyogtam, de a végén mégis elgondolkodtató az ő iskolai élete és napjai. Azt a következtetést vontam le, hogy nem egy összetartó osztály és talán a tanárok sem figyelnek mindig a gyerekekre, vagyis az ő kis lelkivilágukra. A Titusz írása azonban - ahhoz képest, hogy nehezen indult - nagyon édes, aranyos, szinte profi! TITI tudom, hogy te is sokat olvasol, írjál többször is, mert szivesen olvasnám. Most is nagy örömet szereztél vele széppé tetted a napomat, ami most sajnos unalmas és ködös. Puszi. Gratulálok!

    VálaszTörlés
  2. Hát ezezezez! Egyszer megeszem Titit! :)

    VálaszTörlés
  3. Mivel én Titit Tutizom, ezért nyugodt szívvel mondhatom, hogy Tuti ez nagyon Tuti lett!! Komolyan kedvet kaptam egy következő rész Utitomihoz. Nagyon ügyes írás Tuti!! Csak így tovább!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, a nevében. Ő már régen legózik, tanul és olvas. Ebben a sorrendben. :) B.

      Törlés