2016. szeptember 21., szerda

M.O.Walsh: Fényed ki ne hunyjon

A louisianai Baton Rouge-ban a nyári délutánok tikkasztó hőségében nap mint nap összejönnek a szomszédok, hogy együtt főzzenek, hideg sört igyanak és beszélgessenek. Az itt élők figyelnek egymásra. Amikor azonban 1989 nyarán a tizenöt éves Lindy Simpsont a házuktól néhány méternyire megerőszakolják, kiderül, hogy a látszólagos idillnek is megvan a maga sötét oldala.

Az apró, zárt közösségben több gyanúsított is akad. Például a félelmetes Bo Kern, aki a gimnázium után is a szülei nyakán élősködik; a néhány házzal lejjebb lakó Jason Landry; annak nevelőapja Jacques, a kétes hírű pszichiáter; valamint a szemközt élő kamasz fiú, aki a Lindy iránt érzett szenvedélyes, elvakult szerelme miatt kerül fel a lehetséges elkövetők listájára. Sok-sok évvel később ő meséli el, hogy az életet miként változtatja meg örökre a szívfájdalom, a bűn és a szerelem.


Ennek a könyvnek sikerült alaposan meglepnie. Azt hittem, hogy egy krimit kapok, amiben  egy fiatal lányt megerőszakolnak, vannak gyanúsítottak és tulajdonképpen annak kiderítéséről szól a történet, hogy ki volt a tettes. Ez a leegyszerűsítés részemről annak köszönhető, hogy az olvasás előtt közvetlenül már nem olvasom el a fülszöveget, csak akkor, amikor kiválasztom a könyvet olvasásra. Így hát erre számítottam és egy teljesen más jellegű történetet kaptam.

Az eseményeket a kamasz fiú szemszögéből követhetjük végig, akinek nem tudjuk meg a nevét. Ő mutatja be nekünk a louisianai Baton Rouge-t, az embereket, a közösséget, az iskolát, ő beszél Lindy megerőszakolásáról. A tragédia megtörténik, a rendőrség nyomoz, bár erről nem tudunk sokat, csak amennyit a kamasz főszereplő, az élet megy tovább. Megtudjuk, hogy a fiú szerelmes Lindybe, megismerjük gyermekkorukat, baráti társaságukat, csínjeiket, napjaikat az iskolában. 

Betekinthetünk családi életükbe, párhuzamosan több családéba is, megismerjük a környékbeli fiúkat, és férfiakat. Hősünk közelről mutatja be a lehetséges gyanúsítottakat, azt sem tagadva le, hogy ő maga az egyik. Azt is megtudjuk, hogyan keveredett ő gyanúba és hogyan a többiek. 

Édesanyjával élnek kettesben, két felnőtt nővére már a saját életét éli, az apja pedig lelépett. Időnként megjelenik, de csak látszatkapcsolat volt ez, vagy azért, mert az apját más dolgok érdekelték, vagy azért, mert nem találták egymással a hangot.

A gyanú egy határozatlan érzés, mégis annyira befészkeli magát az ember fejébe, hogy nehezen lehet onnan kiűzni, elég eltökélten ott marad. Annyira összezavar, hogy már magad sem tudod, mi lehet az igazság, kiben bízz meg. Így volt egy rövid ideig ezzel a fiú édesanyja is, a kétely belülről emésztette, de megtartotta magának. Éppen úgy, ahogyan az én gondolataim is csapongtak ebbe az irányba, többször is eszembe jutott, hogy vajon lehetett-e a fiú.
Akit akár meg is kedvelhetnék, sőt éreztem is iránta szimpátiát, de azzal, hogy nem ismerhettem meg a nevét, szándékosan távol tartotta tőlem az író, nem engedte, hogy erős érzelmi kapocs szövődjön köztem és a fiú között.

Lindyt, Furi Juliet és a többieket is az ő szűrőjén át ismerhetjük meg, egy kamaszfiú szemén át, akiben nagyon erősen munkálkodtak a hormonok, ugyanakkor a kamaszkori gátlások is   ugyanannyira jelen voltak. Ugyanígy a környékbeli zűrös családokat és kapcsolatokat is,  a fiú gondolatait, tetteit, és tetteinek mozgatórugóit.  Részesei lehettünk jó napoknak, rossz élményeknek és tragédiának. A fiú felnőtté válásának, a rejtély megoldódásának. 


Látszólag egy csendes, visszafogott könyv volt, azonban ez megtévesztő, mert végig pörögtek benne az események, zúdultak rám az információk, tettek és következmények, érzések és szenvedélyek. Érzelmekkel, bizonytalanságokkal, élettel teli, felzaklató, megkapó történet. Letehetetlen volt, és nem azért, mert tudnom kellett, mi történt, hanem azért, mert magával ragadott és nem engedett. 

A könyvet köszönöm az Alexandra Kiadónak!

10/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése