2016. szeptember 14., szerda

Mester Györgyi: A hatodik

Novellák


"'Novellával ébredni' - talán furcsa, pedig ez nálam pontosan így működik. .... Szeretném leszögezni, én alapvetően nem tartom magam "igazi" írónak, inkább csak egy amatőrnek. Ennek ellenére úgy gondolom, bennem is afféle üzenetkényszer dolgozik, hogy írásban elmondjam, mi a véleményem bizonyos dolgokról, mi érintett meg közelről, vagy mi az, ami valószínűleg nem csak engem, hanem másokat is érdekel. Természetesen ezzel nem megváltoztatni, vagy jobbá tenni szeretném az embereket, csak szórakoztatni egy kicsit, s időnként, ha lehet, némi tanulsággal megspékelni a mondandómat. ...Rövid prózáim többsége nem klasszikus értelemben vett novella. Ez talán abból is adódhat, hogy nem tanultam novellát írni. ...Látok, hallok valami apró, villanásnyi dolgot, ami megragad, és e valós mag köré kerítek egy kitalált történetet."


Amint látjuk Mester Györgyi nem tartja magát igazi írónak. Mégis olyan szórakoztatóak az írásai, mintha egy igazi író írta volna őket. Mitől is igazi valaki? Nem szeretném és nem is tudom ezt megítélni, mindenesetre nekem ez a novellagyűjtemény igazi volt. 

Megérintett, szórakoztatott, meghatott, szívesen olvastam, jól éreztem magam közben. Sőt, olyan érzésem volt, mintha otthon lennék a történetekben, hétköznapiak voltak, ismerősek. Szinte pillanatok voltak, éppen csak felvillantak és már ment is tovább az élet.  De azokba a pillanatokba sok minden belefért. 

Virágos hétköznapok, amely egy szívet melengető írás volt, A tákolmány, ami egy átlagos bútorösszeszerelésnek indult, de olyan - szó szerint - fantasztikus vége volt, hogy csak pislogtam. Az otthon, édes otthon története is biztos előfordult már legalább egyszer minden háztartásban. 

Az Otthontalanul fejezet hajléktalansorsai nagyon megrázóak, megindítóak voltak, és sajnos meglehetősen életszagúak. Az emberek közönyössége és embersége egyaránt jellemző a mai világra.

Olvastam még a nagy háborúról, boldog és boldogtalan életekről, eseményekről. Életről és halálról. Az anyaságról  megható történeteket, melyek - főszereplője  legyen ember vagy állat - az anyai érzelmekről, az anyai ragaszkodásról, szeretetről szóltak, ezek a történetek különösen megérintettek.

A szerző nagyon sokféle történetet tár elénk, a változatosság, sokszínűség jellemzi az egész kötetet. Egy-két thrillerbe hajló esetet is kapunk,  úgy gondolom, ezeknek a rövid elbeszéléseknek a megírásához kiváló megfigyelőképesség és hasonlóan kiváló fantázia szükséges, mert az események néha igazán meglepő fordulatot vesznek. 

Megismerhetünk egyszerű, hétköznapi embereket,  gengsztereket,  szerelmeseket és szerelmet keresőket. Házasokat és magányosokat. Az öreg bábkészítő mestert, ami egy mesésen szép novella volt. Mircit, Durcit és Mackó tanár urat nagyon kedves mesékben láthatjuk, mert Mester Györgyi a kötet végére még egy pár mesével is meglepett bennünket. 


Tetszett a szelídség, az egyszerűség, a finom, szolíd humor, ami belengte a novellákat, a sokszínűség, a változatosság. A történetek rövidsége nagyon alkalmassá teszi arra is a könyvet, hogy bárhová magunkkal vigyük,  ha várakoznunk kell, ha utazunk vagy egyszerűen csak rövidebb terjedelmű írásokat olvasgatnánk, akkor bátran előszedhetjük és megmártózhatunk egy-egy pillanatban, majd gyorsan át is ugorhatunk egy másikba. 

A könyvet köszönöm az Ad Librum Kiadónak!

10/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése