2016. szeptember 30., péntek

Guillaume Musso: Az angyal hív

New York, Kennedy repülőtér. A zsúfolt csarnokban egymásnak ütközik egy férfi és egy nő. Némi vita után mindketten folytatják útjukat. Madeline és Jonathan korábban soha nem találkozott, és soha nem kellett volna viszontlátniuk egymást. De a holmijukat összeszedve véletlenül elcserélik a mobiljaikat. 
Mire észreveszik tévedésüket, már 10 ezer kilométer választja el őket egymástól: a nőnek virágboltja van Párizsban, a férfi egy San Franciscói éttermet vezet. Kíváncsiságuknak engedve mindketten átnézik  a másik telefonjának tartalmát. Kettős indiszkréció és egy nagy felfedezés: életüket összeköti egy titok, amelyről azt hitték, hogy örökre sikerül eltemetniük.

Guillaume Musso-t kedvenc íróim között tartom számon. Szeretem azt a finomságot, amivel ír, amivel a szereplőit megközelíti, nem harsányan, egyszerre, hanem szép lassan, óvatosan bemutatva őket. 

Regényeiben mindig van valami misztikus, valami sorsszerű. Így van ez ebben a könyvében is. Valami megtörténik, mert meg kellett történnie. Látszólag véletlen, mi olvasók legalábbis azt gondoljuk, hogy az, de Musso ekkor már tudja, hogy nem véletlenül cseréli össze két főszereplőnk a mobilját, ez a sors akarata. A sors irányította őket egymás közelébe, ő intézte úgy, hogy összeütközzenek és az elrepült, leejtett telefonok nem a megfelelő személyekhez kerüljenek vissza.

Először furcsának tartottam, hogy ez a két, egymásnak ismeretlen ember egyből kutakodni kezdett a másik telefonjában, de azt gondoltam utána, hogy ne legyek már ilyen képmutató, hiszen valószínűleg én is azt csinálnám. Úgy meg pláne, ha a tulajdonosa tőlem 10 ezer kilométerre éli az életét az én telefonommal. Bizony én is belenéznék, és ha érdekes dolgokat találnék, spekulálni kezdenék, ugyanúgy , mint szereplőink.  Zsófitól már úgy is megkaptam az "Anya, a konspirátor" címet, így be kell vallanom, hogy kutakodnék én abban a telefonban. 

Elcserélt telefonjaikon Madeline és Jonathan felveszik a kapcsolatot egymással, a másik telefonjára érkezett üzeneteket adnak át, foglalásokat, rendeléseket közvetítenek egymásnak. Mindkettőjük kíváncsisága szárba szökkent a telefonban talált érdekes dolgok kapcsán, és itt indul be igazán a cselekmény. 

A szerző nagyon jól váltogatja a nézőpontokat Madeline és Jonathan között, éppen akkor mindig, amikor már a feszültség körömrágásig fokozódna bennem, nemes egyszerűséggel átvált a másikuk nézőpontjába, hogy ott ugyanúgy felkorbácsolja az izgalmakat.
A történetben volt egy krimiszál is, ami miatt az izgalmak magával ragadtak, egyik fordulat, meglepetés követte másikat.  Nagyon jól összerakta Musso, mint egy puzzle, úgy kerültek egymás után helyre a kirakós darabkái, csak azért, hogy majd később még tekerjen rajta egy kicsit. A krimi részének számomra a vége nagy csavar volt, jól összekavarta, majd elrendezte az író az eseményeket.

Romantika is volt, mert Mussonál ez is megszokott elem, bár sokáig kétségek között tartott, sőt azt kell mondjam, hogy egészen a végéig nem tudtam, hogy a Sors hogyan gondolja továbbintézni ezeknek a szeretnivaló, ám lelkileg sérült embereknek a sorsát. Volt-e valami nagyobb célja velük, vagy a telefonok kicserélésével "csak" a lelküket akarta rendberakni? 


Ami látszólag véletlen, az lehet, hogy egyáltalán nem az, mert véletlenek nincsenek? Csak azokkal az emberekkel találkozunk, akikkel amúgy is találkoznánk. Ha pedig mégsem, akkor a Sors egy kicsit játszik velünk, vagy a megfelelő irányba terel. 

Guillaume Musso most is hagyott nekünk gondolkodnivalót, ha nem is történeten, mert ott minden megoldódott, minden kiderült, hanem a Sors és a Véletlen jelentőségén. 

A könyvet köszönöm a Park Könyvkiadónak!

10/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése