2016. július 15., péntek

Naszvadi Judith: A mi '56-unk

Milyen lenyomatot hagyott bennünk 1956?
Történelem alulnézetből, avagy családi emlékek, személyes történetek az ominózus őszről, ami után minden más lett. 
Hogyan lesz egy 17 éves gyárimunkás fiúból néhány nap leforgása alatt forradalmár? Mi történt Erdélyben '56-ban? Mikor eszmél rá a hatéves kislány, hogy a nagyapja Magyarország legfontosabb embere? Hogyan él tovább az, akinek a menyasszonya örökre elhagyta az országot? Hogyan válik a távoli kultúrából érkező idegen október 23. szellemiségét átérző emberré?

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre válaszol többek között Horgas Eszter, Varga Miklós, Kiss Zoltán Zéro, Tordai Teri, Vámos Miklós, Bornai Tibor és sokan mások. A különös szívszorító kalandos emlékekből megismerhetjük az ezerarcú forradalom néhány emberi mozzanatát.
Naszvadi Judith családi érintettsége okán is kezdte el feltenni a kérdéseket előbb szűkebb, majd tágabb környezetében.
A 60. évfordulóra így, ezekből az interjúkból állt össze A mi '56-unk.

A könyvben közölt riportok engem is arra késztettek, hogy kérdezősködjek egy kicsit a családunkban '56-ról. Anyukámat tudtam megkérdezni, aki akkor 5 éves kislány volt. Egy rémisztő saját emléke biztos, hogy megmaradt. Egy kelet-magyarországi kis faluban éltek, ő az udvaron játszott, amikor hatalmas dübörgéssel, nagyon alacsonyan szállt el felettük egy repülőgép. A nagymamájára volt éppen akkor bízva, aki kirohant az udvarra, elkapta a kezét, és lélekszakadva behúzta anyukámat a házba. A háborús emlékei válthatták ki belőle ezt az ösztönös menekülést. A falu viszonylag közel van a román határhoz, ahol szovjet helyőrség működött és ez a gép élelmet, ellátmányt szállított nekik, az akkori információk szerint. 
Emlékezett még arra, (de ezt már valószínű, hogy nagyszüleim elmondásaiból), hogy a falusi emberek között házról házra járva terjedt a hír, miszerint kitört Pesten a forradalom! Az emberek izgatottak voltak, csillogó szemmel suttogtak a férfiak, és titokban hallgatták azt a kevés rádiót, ami a faluban fellelhető volt.
Élelmet gyűjtöttek és Budapestre küldték. 
Pedig nekik sem volt sok, a megélhetéshez úgy maradhatott mégis nekik is valami, hogy ebben az időben falusi emberek a beszolgáltatás elől a terményeket "bekazlazták", azaz ástak egy gödröt, beletették a babot, a krumplit, és más elrejteni valókat,  befedték szénával, azaz szénakazlat raktak fölé. 
Most tudtam meg azt is, hogy nagyapám, milyen bátor volt. Szintén a beszolgáltatások miatt a szerszámokat, az ekekapát, boronákat sokszor a padláson dugták el az emberek. Amikor egy ilyen szalmatetős padlás kigyulladt, az én nagyapám bevizezte az ingét, leöntötte magát egy vödör vízzel és felrohant megmenteni a földművelő szerszámokat. Sikerült neki, ő is megégett egy kicsit, de soha nem beszélt erről az esetről. Az állatokat is kihajtották a határba, így dugták el a beszolgáltatás elől. Nehezen éltek az emberek, ezért örültek a változásnak. 
A falusi lányok, asszonyok élelmet, babot, burgonyát, lisztet, tojást cseréltek a fővárosi lakosokkal, csodaszép ruhaanyagokat kaptak cserébe, olyanokat, amikhez addig nem jutottak hozzá, sőt nem is láttak.

Ezeket az emlékeket Naszvadi Judit könyvének köszönhetem, mert ha nem olvasom, nem kérdezem meg Anyukámat erről az időszakról.   Azok közé tartozom, akiknek 1956-ban ellenforradalom volt a tananyag szerint, az utolsó években pedig már valahogy sosem jutottunk el odáig, itt már fújdogáltak a változás szelei. Mint ahogyan a könyvben is mondták páran, nehéz úgy átérezni ennek a forradalomnak a jelentőségét, hogy az számunkra egy távoli dolog, és az oktatásban is félig elhallgatott téma volt. No és lássuk be, a száraz iskolai anyag nem mindig alkalmas arra, hogy a gyerekek, fiatalok magukévá tegyék, átérezzék a történelem nagy pillanatait. 

Ezt a könyvet szívesen ajánlanám a tananyag mellé, amikor az 1956-os forradalomhoz ér az iskolai oktatás, mert ezek a személyes történetek teszik igazán megérthetővé, átérezhetővé a  forradalmi történéseket. 
Nagyon megilletődött hangulatba kerültem tőle, és úgy érzem, többet megtudtam '56-ról, mint az összes történelemkönyvbemből együttvéve. Még akkor is, ha nem volt csak fekete és fehér, ha nem volt minden egyértelmű, nagy volt a káosz és zűrzavar. Csak próbálom átérezni, milyen lehetett nap mint nap ellentétek, besúgók között élni, gyerekként, felnőttként megélni az 50-es, és azt azt követő éveket Magyarországon. Sok nézőpontból lehet nézni az eseményeket, sokféleképpen lehet elmesélni a mai fiataloknak mi történt, ez a könyv segíthet ebben, megérintheti azokat az embereket is, akik eddig csak egy történelmi tényként kezelték az '56-os eseményeket. 

Egyetértek azokkal a nyilatkozókkal, akik szerint '56-ot kisajátította a politika, és szinte csak látszatünnepségeket tartanak, nem feltétlenül érinti meg az embereket október 23., meg kellene találni a módot arra, hogy az emberek igazán átérezzék a forradalom eszmeiségét, azt hogy akkor ott a magyar emberek összefogtak, küzdöttek egy célért, nem széthúzás volt, hanem összetartás.  Ezt kellene ünnepelni, és emlékezni ...

Olvashatunk még a rendszerváltásról, ami azért is volt érdekes számomra, mert azt már éppen felnőttként éltem meg, tévén keresztül figyeltem a romániai forradalom eseményeit, valamint az oroszok kivonulását. Előtte jó  pár évvel  kisdobos voltam, úttörő voltam, oroszul tanultam, és az orosz himnuszt magyarul és oroszul is énekeltem az általános iskolai énekkarban. Akkor ez nekem nem volt furcsa, gyerek voltam és ebben nőttem fel.


A kötetben szereplő interjúkban nagyon érdekes emberekkel találkozhatunk, van köztük énekes, színésznő, népzenész, gimnáziumi igazgató, lelkipásztor, zeneszerző, 56-os forradalmár, sportoló, újságíró. Ez a sokféle ember garancia arra, hogy nagyon színes, sokféle nézőpontot kapunk a forradalomról megőrzött emlékekről, véleményekről. 

Nagyon örülök, hogy elolvashattam ezt a könyvet, felemelő élmény volt, amit ezúton is köszönök a szerzőnek Naszvadi Judithnak.

10/10

Bea

2 megjegyzés:

  1. Saját kis emlékeiddel, vagyis hallott történeteiddel izgalmassá, érdekessé tetted a leírást. Nagy érdeklődéssel olvastam, és a könyvet is keresni fogom. El szeretném majd olvasni. Gratula.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm. Csak ajánlani tudom, a könyv elolvasását. Szeretném hallani, ami még eszedbe jut az olvasásakor. :)

    VálaszTörlés