2016. július 10., vasárnap

Heti ez+az





Ezekről a könyvekről írtunk a héten:

Josh Malerman: Madarak a dobozban
Az olvasók között eléggé megosztó ez a könyv. Vannak, akiknek nagyon nem tetszik, és vannak, akiknek igen. Én az utóbbiak táborát gyarapítom, nagyon magával ragadott a történet, pedig sötét, baljós, félelmetes volt. A könyvhöz kapcsolódóan egy vicces félreolvasás is történt a családban Anyukám részéről, aki következetesen többször is Maradok a dobozban-t olvasott. :D Nos, a madarak biztos, hogy maradtak a dobozban, a könyvet pedig csak ajánlani tudom. Hogy eldönthessétek, melyik táborba tartoztok. :) 
Az eredeti bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok.

Tim Boltz, Jule Gölsdorf: Folyó ügyek
Mondjuk ki bátran, ez a könyv a pisilésről szól. :) Nem beszélünk erről egymás között, ha találkozunk rég nem látott ismerőseinkkel az utcán, és ez így is van jól. De azért nem is szégyellnivaló dolog, hiszen ezt minden ember naponta többször is csinálja. A könyvből pedig  sok érdekes dolgot megtudhatunk még erről a nagyon fontos emberi szükségletről, hol viccesen, hol tudományosabban. A hét elírása is ehhez a könyvhöz kapcsolódik, mert szerepelt a könyvben, hogy 1 kilométernyi wc papírt használunk el életünk során, és Zsófi szóvá is tette, hogy ezt ő kevesli. A moly.hu-n kedves molytársak pedig ki is számolták, hogy az tényleg lehetetlenül kevés. Mi utánanéztünk, és kiderült, hogy ez egy évi wc papír mennyiségként szerepel a könyvben. Így mindnyájan megnyugodhattunk, de legfőképpen Zsófi. :)
A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok.

Kordos Szabolcs: Turista from Hungary
Ez egy nagyon szórakoztató és meghökkentő könyv volt a magyar turisták szokásairól. Az idegenvezetők kalandos, ámde nehéz életéről, és a turistautak minden szépségéről, nehézségéről, furfangjairól és érdekességeiről. Többször is hangos felolvasást tartottam a családnak, és ajánlottam is nekik elolvasásra. :) A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok.




Chris Carter: Kivégzés
Egy letehetetlen krimi, amit Zsófi egynapos jelzővel illetett. Ezt dicséretnek szánta, és az is igaz, hogy aznap nem láttam, levonult a kertbe és fel sem jött, míg el nem olvasta. Én annyira még mindig nem vagyok krimirajongó, de miután elolvastam Zsófi értékelését, feltettem pár kérdést a történetre vonatkozóan, ám galád módon nem árult el semmit, így azt hiszem valamikor én is elvonulok egy napra a kertbe.
A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok.


Faludy György (szerk.) Japán költészet
Véletlenül talált kincs a könyvtárban. Tanka és haiku, népszerű versformák a japán költészetben, egészen évszázadokra visszanyúlóan. Japán az egyetlen ország, ahol a nagyon-nagyon múlt költőinek művei nagyrészt fennmaradtak. Ez a császároknak köszönhető, akik időnként antológiákat állítottak össze, hogy a szép verseket megőrizzék. És milyen jól tették! Gyönyörű, vidám, szomorú, pajzán versek, fantasztikus japán fametszet-illusztrációkkal.
A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok.

Miegymás:
Mikor a miegymás részhez érek, mindig az jut eszembe, hogy tulajdonképpen nem is történt semmi a héten, miről is írjak. Ez most is így van. :)
Azt azonban elmondhatom, hogy a nagyszülőknél nyaralókat hazahoztuk, egy nap alatt Apa levezetett 1000 kilométert, ami nagyon fárasztó és nagy dolog, és ha lenne rutinom, és nem lennék besz@ri, akkor igazán segíthetnék neki a vezetésben. Akkor kiabálhatnék én is a tutyimutyi vezetőknek, akik előttünk totyognak a pályán a belső sávban, mikor a külső is üres, az agresszívoknak, akik ránk dudálnak, hogy húzódjunk le a belső sávból előlük, mert haladnának, kérhetném, hogy masszírozza meg a nyakam, mert elzsibbadt vezetés közben, hogy bontsa ki a szendvicsemet, mert megenném, és bontsa ki az energiaitalomat. Kérhetném, hogy keressen nekem rágót, és nagyon alaposan törölgesse meg a napszemüvegemet, amit többször alaposan megnézegetnék, majd a sokadik törlés után végre azt mondanám, hogy tökéletes és megajándékoznám egy mosollyal, esetleg csücsörítenék, hogy puszit kérek. Persze neki kellene odahajolnia, mert én vezetek. De mivel, mint már mondtam, hogy kissé bátortalan vagyok, ezért mindezeket én csinálom, én csitítgatom, hogy ne idegeskedjen, biztos azért megy előttünk lassan az az autó, mert olyan tapasztalatlan vezető, mint én vagyok, vagy hagyja, hogy megelőzzön bennünket az agresszív és ne vágjon felé pofákat, és ne mutogassa az ujjait, persze szívesen megmasszírozom a nyakát, legfeljebb néha belecsípek, hogy el ne aludjon, szívesen adom a szendvicseket, hiszen én készítettem őket, és szívesen itatom, rágatom és törölgetem a napszemüvegét és adok puszit is. :)

Hazafelé arról beszélgettünk, hogy Tituszt, legkisebb lévén eléggé elkényeztetik a nagyszülők, ilyenkor még neki is döcögős egy kicsit visszaszokni a kiskirályságból az itthoni legkisebb tesó szerepbe, de azért nincs itthon sem rossz dolga. 
Erről pedig eszünkbe jutott egy 2-3 évvel ezelőtti történet. Nagyszülők nálunk töltöttek pár napot, valamelyik szomszédos faluban falunap címszóval árusok lepték el a falucska főterét. Mama és Papa autóba pattantak Titusszal, hogy megnézik eme rendezvényt.  Nem olyan sokáig voltak, gyanítom ennyi időbe telt, amíg megvették Titusznak a hőn áhított lebegő, azaz héliumos lufit.  Scooby Doo-hoz hasonlatos volt, és boldogan sétáltatta Titusz és Mama a kertben, közben nagy beszélgetésben voltak, amikor senki sem tudja utólag már rekonstruálni, hogyan történhetett, a lufi husssss elszabadult Titusz kezéből és szállni kezdett felfelé.

Titusz éktelen nagy sírásba kezdett, Mama kétségbeesetten próbálta vigasztalni, amikor Apa is ott termett, valami bajt gyanítva. Nahát, hogy ekkora a baj, azt ő sem gondolta, fejét vakargatva, kezét csípőre téve nézte a lufi útját, és látszott rajta, hogy nagyon jár az agya valamin. Egyszercsak a lufi, mintha nem felfelé szállt volna, hanem csak úgy egyenesen előre haladva lebegett tovább. Ekkor Apa villámgyorsan előkapta a bicaját, felpattant, és szó nélkül eltekert. Mi otthon csak találgatni tudtuk, hogy mire gondolhatott. Feltételeztük, hogy a lufi kergetésére bicajozott el, de elég valószínűtlennek tartottuk, hogy a bicajjal fel tud szállni olyan magasra, bármilyen gyorsan teker is. De a remény hal meg utoljára, mindenki lélegzetvisszafojtva várta vissza Apát. Aki sajnos lufi nélkül jött vissza, ám mielőtt Titusz újra bömbölni kezdett volna, Mama és Papa már hozták is a kocsikulcsot, hogy mennek és hoznak még egy lufit.  Így is volt, hoztak még egy héliumos lufit. Mama és Papa másnap hazautaztak, a lufi békésen lebegett a szoba plafonján, amikor Apának eszébe jutott, hogy kárba ne menjen a hélium, ezért mutat nekünk valamit. Ez a produkciója a bicajozást is felülmúlta, a héliumot beszippantva vékony egérhangon beszélt, és produkálta magát. Mi meg dőltünk a röhögéstől.

Szóval ezt a kalandot elevenítettük fel az úton, és most azon nevetgéltünk, hogy Apa mit is akart azzal a biciklivel. Azt mondta, hogy arra gondolt, hogy hátha felakad egy fára a lufi. - És akkor? - kérdeztük mi. - Hát azt nem tudom, talán fel tudtam volna mászni. :) 
Mi sem tudjuk, de ő egy hős, mert megpróbálta és nem utolsósorban lett egy jó családi sztorink.

Erről pedig eszembe jutott még egy sztori, remélem Apa megbocsátja nekem, hogy ma (is) ő a főszereplő.
Könyvparfé Bob Marley nyalókás bejegyzésének  (ami nem mellesleg fantasztikus) molyos karca kapcsán kialakult beszélgetés alatt jutott eszembe, hogy Apa egyszer gríznek nézte a zsemlemorzsát. A gyerekek eszegették a frissen főzött tejbegrízt, de gyakran mondogatták, hogy kicsit furcsa, mintha nem olyan lenne, mint máskor. A szobából hallva udvarias, óvatos megjegyzéseiket, gondoltam megnézem magamnak azt a tejbegrízt. Ha Apa főz, több órás késéssel szokott elpakolni maga után, vagy egyáltalán nem, ennek köszönhető, hogy megláttam a konyhaszekrényen álló zsemlemorzsás dobozt. Nem volt éppen rossz, de azóta nem főztünk tejbemorzsát. :D

A hét mondása is Apáé, amit hozzám intézett, amikor a családi költségvetést próbáltam nyomon követni:

"Olyan bonyolult számítási rendszert alkalmaztál, hogy Stephen Hawking is megemelné a kalapját, ha tudná mozgatni a kezét." 

Zsófit most nélkülöznötök kell, mert vagy a ritkán, de akkor nagyon erősen fellépő allergiája támadta meg, vagy valami nyári nátha uralkodott el rajta, de szegénykém az ágyat nyomja. Viszont pár általa készített képet mutatok nektek a nyíregyházi állatkertből.


Legyen szép jövő hetetek!

16 megjegyzés:

  1. A lufihajkurászós dolog szerencsére sosem történt meg velem, pedig minden búcsú alkalmával gazdagodtam eggyel. A csuklóra kötés mindig erősnek bizonyult.
    Szegény Zsófinak javulást kívánok! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük, már jobban van kicsit. :) Nem emlékszem, hogy az eset óta volt-e héliumos lufink, de ha lesz, akkor biztos vagyok benne, hogy Titusz minden biztonsági óvintézkedést meg fog tenni. :)

      Törlés
  2. Sziasztok!
    Jobbulást, jobbulást! A poszton pedig jót mosolyogtam a vasárnapi kora reggel, és tök jó fej a férjed, hízzon a mája, üzenem, és le a kalappal, vezetek, de utálok de figyelj csak...!
    Bea,benne voltál az álmomban, és akkorát nevettem a megismerkedésünk mikéntjént, hogy gyorsan sematikus és rövid formában leírom, illik a folyó ügyekhez is. Az, hogy hogyan kerültem egy autóból átalakult kerekesszékkel egy ikeás vécébe, ami úgy nézett ki, mint az autópályák melletti mellékhelyiségek, csak lépcsővel lefelé, azt nem tudom. Kocsival indultam az ikeába, és éppen rájöttem, hogy mit keresek én ebben a vécében, egy kerekesszékkel?!, Indultam kifelé, amikor láttalak téged kijönni a nőiből. Üvegajtó volt. S nem akartam égetni magam az első találkozáskor, így gyorsan megfordultam, hogy irány vissza!- de megismertél. :) Te tisztára olyan voltál, mint a profilképed. :D S jól rám köszöntél, örültünk a találkozásnak, majd - erről már beszéltünk....- elkezdted megmutatni az árnyjátékos kézjátékodat. Rengeteg állatot. És én annyira fellelkesültem, mer én ilyet nem tudok, hogy megbeszéltük, hogy minden tudományodat e területen megmutatod, és Zsófi pedig lefotózza, és elkülditek nekem, mert tök jó lesz, ha én így fogok mesélni az ovisaimnak. S akkor itt felébredtem. :D

    Szép napot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Őrült egy álom volt! :D :D Árnyjátékos kézjátékom??! :D Na ez új, de a kedvedért ellesek pár figurát. D És igen, igen, Zsófi lefotózza, és elküldjük neked.:D Most mondja valaki, hogy az álmok nem teljesülhetnek! :D De könyörgom, ne fordíts hátat, ha találkozunk valahol. :D Se kocsival, se székkel. :D Azért remélem nem egy wc lesz az első találkozási helyünk, amikor majd valamikor sikerül. :D

      Törlés
    2. Ja, és továbbítottam Zsófinak a jobbulást, és nagyon köszöni, egy fokkal már jobban van. :)

      Törlés
    3. Ahogy néztem a naptárat,ööö..... majd keresek egy szabad egész napot, és akkor egy reggeli-esti vonatot összenézek. :D

      Törlés
  3. Jobbulást Zsófinak, puszi :)

    LOL, ez a lufis sztori még jobb, mint a zsemlemorzsás tejbegríz :D isteni, jót röhögtem, köszi.
    (ó, az én jogsim is lejárt, mindig kérdezi mindenki, hogy miért nem újítom meg, de én is Nyúl Béla vagyok - pont elég az anyósülésből, vagy a hátsóról nézni mit művelnek egyesek az utakon ://
    120-nál az autópályán nekiállni gyorsulási versenyt rendezni, mert túléltünk a balatoni hétvégét, de nem volt elég az adrenalin :( ezt egy hete láttuk)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, átadtam Zsófinak, már kicsit jobbult. :) Helyesbítenem kell, nem zsemlemorzsás tejbegríz, hanem tejbezsemlemorzsa. :D Grizt egy szemet nem tartalmazott. :D Hát igen, a lufis sztori vidám emlék nekünk is. Az autópálya egy külön vilag, mi tolató oroszrendszámos autót is láttunk. :o:

      Törlés
  4. Fantasztikusak vagytok! Zsófinak javulást, ez a bicajos-lufis eset szuper. :)
    Szép vasárnapot nektek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük, neked is szép vasárnap estét. Zsófi határozottan javulgat, az előbb említette, hogy olyan kevés ruhája van. :D Pedig több van neki, mint nekünk többieknek összesen. :D Azonban, ha már tud a ruhákkal foglalkozni, akkor nagy baj nincs. :)

      Törlés
  5. Sziasztok Lányok! És Család persze! :D
    Haláli ez beszámoló is! :D Tejbemorzsát még nem próbáltam, de azért én is tudnék mesélni egy-két ilyen el-főzésről. Persze fele olyan humorosan sem, mint Te Bea! :D
    A lufi-sztori hatalmas, Apa tényleg egy hős. És baromi jó a beszólása is a családi költségvetésedre, frappáns.
    De a legfontosabb, Zsófinak jobbulást és nagy puszit küldök!
    Ó igen és ne aggódj a vezetés miatt, abszolút így vagyok vele én is. ;)
    Puszi, csodás vasárnapot Mindannyiótoknak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Timi! Örülünk, ha tetszett a mai bejegyzésünk, szívesen meghallgatnám, elolvasnám a te el-főzési történeteidet is. :) Átadtam Apának a dicséretet, elpirult. :D Zsófi is köszöni, javulasát mi sem bizonyítja jobban, hogy itt csacsog egyfolytában, miközben én írnék. :D Az orra pirosabb, mint egy bohócorr, és egy papírzsepvel..... Ááá ezt nem mondhatom el..., mert bosszúja üldözne. :D Nagy vigasz, hogy nem vagyok egyedül ezzel a vezetes-dologgal. :)
      Puszi neked is, szép vasárnap estét. :)

      Törlés
  6. Jó kis vasárnapi történet. Megint megmosolyogtattatok. A lufis történeten ismétjót nevettem. A vezetést csak el kellene kezdeni, hiszen olyan bátran és jól vezettél, hogy csodáltalak de egy kis szunyoghiba miatt nem kéne igy lemondani. Zsófikámnak küldöm a papirzsepit, és a zöldteát.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Mami! :) Elkezdtem a vezetést, valamennyire már belerázódtam, de amúgy alapból nem szeretek annyira vezetni, nem mondtam le róla, mert ha dolgom van, akkor kocsiba ülök.. Pályán te sem vezetsz. :D

      Törlés
  7. Ma is jól szórakoztam, köszi csajok! Meg persze neked is Apa. :) :) A kocsikázás nálunk is így zajlik, elég ismerős... :)
    És nagyokat nevettem a lufis sztorin. Nem hiába, Apa egy hős! :) A tejbemorzsa elég fura lehetett, bár talán több tápanyagot tartalmaz, mint a koleszos vízbegríz. :D
    Szuper bejegyzés, feldobtátok vele a mai napom. Az állatkertes képek szintén jók lettek, a mosómedvét Zsófi remekül elkapta. Jaj, Zsófi... JOBBULÁST!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szívesen! :) Apa egy hős, azért is, mert megengedte, hogy leírjam ezt a sztorit. :D Zsófi is köszöni, az imént már veszekedett is velem egy picikét. :) Határozottan jobb a tegnapihoz képest. Koleszos vízbegríz, pfff, bár Apa is mesélt a fősulis étkezési szokásaikról.

      Törlés