2016. június 16., csütörtök

Mary Higgins Clark: Téged nem lehet elfelejteni

Egy manhattani baleseti sebészt a kisfia szeme láttára ölnek meg 

Amikor Laurie Moran férjét brutálisan meggyilkolták, csak a hároméves Timmy látta az édesapja gyilkosának arcát. Az átható kék szempár  még öt évvel később is kísérti álmában Timmyt.
Laurie-t még nagyobb félelem nyomasztja - a gyilkos fenyegetése, amelyet odakiáltott a fiának, miközben elmenekült a helyszínről: "Mondd meg anyádnak, ő lesz a következő, utána pedig te jössz..."

És az asszonynak most ismét gyilkossággal van dolga, ezúttal egy megtörtént, de megoldatlan bűnügyekkel foglalkozó tévésorozat producereként.
A sorozat első részében egy nő húsz évvel korábbi, felderítetlenül maradt meggyilkolása a téma. Az élénk társasági életet élő asszonyt a friss diplomás lánya tiszteletére rendezett gála után megfojtva találták az ágyában. A nagy port kavaró gyilkosság országszerte szerepelt a hírekben, így Laurie biztos benne, hogy az ügy - a maga pazar környezetében és az akkori éjszaka vendégeinek közreműködésével - sikerre viszi majd a műsort. Ám amikor megkezdik a forgatást Betsy azóta elhidegült barátaival, világossá válik, hogy valamennyiüknek titkai vannak - kinek kisebbek, kinek nagyobbak.

És közben rájövünk, hogy az átható kék szempár még mindig figyel...

Előző komorabb olvasmányom után igazi felüdülés, kikapcsolódás volt ez a könyv. Nem mondanám kifejezetten kriminek, mert egyik gyilkosság sem a jelenben történt, és nem is határozottan nyomozás folyik az ügyben, hanem egy induló tévéműsor kapcsán valamiféle rekonstruálás. 

Két különböző cselekményszál borzolja a kedélyeket, az egyik Laurie Moran tévéproducerre és kisfiára Timmyre leselkedő veszély, a kékszemű gyilkos személyében, a történet másik vonala pedig a készülő tévéműsor kapcsán újra felszínre került gyanú, a húsz évvel ezelőtti friss diplomás, ma már érett nőkkel, és meggyilkolt Betsy férjével szemben.

Tetszett, hogy mindenkit külön fejezetben bemutatott az író, és minden fejezetben újabb és újabb informácóval látott el. Már a legelső fejezetek után próbáltam találgatni, hogy ki lehetett a gyilkos, de akkor a következő fejezetben ismét megtudtam egy plusz információt az adott személyről, és máris mentesült a gyanúm alól, csak azért, hogy a legközelebbi, róla szóló fejezetben ismét  gyanakodjak rá. 

Kikészített ez a könyv, minden fejezet után az a szereplő került gyanúm alá, akiről éppen szólt az a rész, sőt, már azt is gyanúba kevertem, akinek aztán végképp semmi oka, és indítéka sem volt meggyilkolni az áldozatot, sőt ott sem volt, de én azért gyártottam magamnak teóriákat, meg voltam győződve, hogy akár ő is lehet. 

Olvasmányos történet, remekül adagolta a szerző mindenkiről lassan a tudnivalókat, teljesen beleláthattam az adott szereplők életébe, akiket néha sajnáltam, néha utáltam.

Voltak még más személyek is a négy friss diplomáson és a férjen kívül, akik szintén a gyanú árnyékába kerültek, valamint végig ott settenkedett a kékszemű gyilkos is, és tervezgette a gyilkosságot, amit elkövetni készült.

A könyv vége meglepetés volt, mert először is  kiderült, hogy ki ölte meg  Betsyt, másodszor pedig nagyon gyorsan derült ki, nem voltak drámai helyzetek, a végsőkig felfokozott nagyjelenetek a fináléban,  amire én számítottam a cselekményből és a szereplőkből, a gazdag környezetből adódóan, hanem egyszerűen csak történt valami, ami elindította az események gyors egymásutáni láncolatát, és hirtelen minden megoldódott. Aztán volt egy epilógus, ami lelkileg is megnyugtatott, én pedig elégedetten csuktam be a könyvet.


Remek kikapcsolódás volt, nem voltak nagy bonyodalmak, de zseniális csűrés-csavarás a szereplőket illetően igen.  Kíváncsian várom, milyen bűnügyet visz képernyőre legközelebb Laurie Moran, és hogyan alakul a továbbiakban a magánélete.

A könyvet köszönöm a 21. század Kiadónak!

9/10

Bea

2 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Ha olvastál már az írónőtől, akkor tudod mire számíthatsz. Vannak jó és kevésbé jó könyvei, ez a nagyon jók közé tartozik. :) Bea

      Törlés