2016. február 13., szombat

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki - miután egy balesetben teljesen lebénult - depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait...
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor mindent elveszített? A menő állása New Yorkban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások - mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül, hogy kikérték volna a véleményét. 
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve sem találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és pusztán a másik kedvéért - újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

Szeretem Jojo Moyest, ám valahogy ez a könyve eddig kimaradt. A fülszöveg és cím alapján azt gondoltam, hogy egy romantikus regényt fogok majd olvasni. Mennyire nem így volt! Itt ülök már egy órája a billentyűzet előtt, és rá kell jönnöm, hogy nem is könnyű írni erről a könyvről.
Kezdjük a szereplőkkel, talán majd közben megtalálom a szavaimat. Lou nekem szimpatikus volt már az elejétől fogva, bár nem értettem, hogy miért olyan furcsa, miért jár furi ruhákban, miért nem akar úgy kinézni, mint a többi lány. Kedveltem a családját, de azért nem mindenben értettem velük egyet.
Will eleinte undok volt, de persze sejteni lehetett, hogy majd talán nem lesz az. Döcögősen indultak a közös napjaik.  Mondhatnám azt, hogy mindkettőjük érzelmeit átéreztem, valószínűleg Lou-ét sikerült, de Will helyébe csak próbáltam beleképzelni magam.  Gondolkodtam azon, hogy miért olyan távolságtartó Will anyja, de aztán később kiderült, hogy nem feltétlenül távolságtartás volt ez. Nagyon érdekes volt a könyv felépítésében az, hogy több nézőpontból is láthattuk a történetet.
Ahogyan Will és Lou  szépen lassan megismerték egymást, és belemélyedhettem a történetbe, úgy lett egyre nehezebb letennem a könyvet. Szomorú történet volt, én mégis sokszor nevettem. 
Váratlanul találtam magam szembe az eutanázia kérdésével, nem számítottam rá. Ha az embernek joga van az élethez, akkor joga van a halálhoz is? Segíthetünk-e valakinek, egy szerettünknek meghalni? Szeretjük-e annyira, hogy elfogadjuk az ő akaratát?  Ilyen súlyos témát is boncolgat a könyv, véleményem szerint nem érzelgős módon. 
Meg kell állapítanom, hogy erről a könyvről nem tudok használható értékelést írni. Talán azért, mert annyira közel került hozzám, annyira szerettem olvasni, - hiába volt oly szörnyű -, hogy teljesen elfogult vagyok a könyvvel, a történettel és a szereplőkkel szemben. A történet tele volt szeretettel, tisztelettel, reménnyel és elfogadással.  Ebben a könyvben senki nem volt boldog, de az élet apró örömeit elfogadták és kihasználták lehetőségük szerint.  Általában hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy a MOST számít, nem az, ami lesz. Ezt a MOST-ot láttuk Will és Lou életében, a kettőjük egymásra gyakorolt hatását, és azt, hogy ez befolyásolta-e valamennyire az életüket. Szívfacsaró, felzaklató, megindító történet volt. Nagyon sírtam a végén.

10/10

Bea

7 megjegyzés:

  1. Szia Bea!
    Köszönöm az értékelést, ami egyébként remek kedvcsináló! :) Már egy ideje szemezgetek ezzel a könyvvel, de nagyon félek attól, hogy a végén meg fog hasadni a szívem, mert ez már ránézésre is egy ilyen történet.
    A film megjelenése előtt mindenképpen elszeretném olvasni, hogy legyen összehasonlítási alapom az adaptációval.
    Az eutanázia kérdés boncolgatását sokan írták, igazából erre is nagyon kíváncsi vagyok. Azt meg tudnád nekem magyarázni, hogy mit jelent az, hogy "nem érzelgős módon"? Vagy inkább olvassam el a könyvet és majd meglátom? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Orsi! A "nem érzelgős módon" esetében arra gondoltam, hogy nem éreztem nyálasnak, csepegősnek. Pedig a téma miatt akár az is lehetett volna, de mégis inkább mosolyogtatott, majd a következő pillanatban elszomorított. De a végén eljutottam odáig, hogy nindenkit megértettem,szerintem nagyon jó stílusban volt megírva. Szerintem érdemes elolvasni a film előtt a könyvet, mert a könyvben esetleg háttérinformációk lehetnek, amit a filmől kihagynak. A filmben viszont biztos ráerősítenek a hatásra az érzelmekkel, a szerelem kerülhet előtérbe, és a romantika. Nagyon kíváncsi vagyok én is a filmre. A képek alapján eddig tetszik. :) Igen, a szíved meg fog hasadni. :( Bea

      Törlés
    2. Értem. Köszönöm szépen! :)
      Igen, a filmekből általában kihagynak pár dolgot... Az előzetes alapján tényleg a szerelmes, romantikus rész lesz kiemelve és emiatt szeretném elolvasni a könyvet még a vászonra kerülése előtt. Főleg, mert érzem, tudom és olvastam, hogy ez sokkal többről szól. :)

      Törlés
    3. Akkor majd a filmet is megbeszélhetjük. :)

      Törlés
  2. Ezt én is feljegyeztem az olvasnivalók közé. Jó kis kedvcsináló értékelés.

    VálaszTörlés