2015. november 18., szerda

Helen Bryan: A háború jegyesei

„- Izé, Alice, te olyanfajta vagy, akinél mindig van zsebkendő. Tanninak kéne egy. - Alice mérgesen kitapogatott egyet, és átadta Elsienek.”

Crowmarsh Priors álmos kis falu Anglia déli partjainál. A második világháború azonban a helyiek életében is mindent megváltoztat: a fiatal férfiak bevonulnak, és új lakók jelennek meg a jól ismert házakban. Egy fiatal, titokzatos amerikai nő; egy botrányairól híres, londoni, jó családból való fruska; a bécsi zsidóüldözés elől menekülő, terhes fiatalsszony; London egy munkásnegyedéből származó csitri. A négy fiatal nő a megszokott kerékvágásból kiszakadva új életet kénytelen kezdeni, amelyben csak egymásra számíthatnak, és egy kortásukra, a néhai lelkész lányára. 
Szerelem, féltékenység, árulás, tragédiák sora alakítja sorsukat, a háború is egyre fenyegetőbb: a német vadászgépek már a falu felett húznak el, és mintha valaki a helyiek közül előre értesítené őket.

Ötven évvel később az asszonyok újra összegyűlnek a faluban, de nem csak ünnepelni és emlékezni. Visszatérnek, hogy bosszút álljanak, hogy végleg megtorolják annyi ártatlan ember halálát.

Vigyázzatok ti, írónők, kik hősnőiteket titkokkal és rejtélyekkel övezitek a borús, második világháborús történeteitekben (jó-jó, azért titeket is szeretünk), mert itt jön Helen Bryan az ő hősnőivel: Aliceszel, Evangelinnel, Tannyval és Elsievel, akik megpróbálják a legjobbat kihozni a legrosszabb helyzetekből, együtt megküzdenek a jegyrendszerrel, traktort vezetnek, evakuált gyereket fogadnak be, s egy széndarabbal rajzolják meg maguknak a harisnyájuk varrását. Együtt nevetnek és sírnak és még szerelmesek is együtt lesznek Rendkívül egyedi, és emberi karakterek, akik akár mi is lehetnénk.
Nagyon tetszett Helen Bryan könnyed stílusa, amivel bemutatta a történelemnek ezt a nehéz korszakát. A könyv történetének első helyszíne a barátságos kis angol, sussexi falucska Crowmarsh Priors, de alighogy megízleltük a vidéki levegő ízét, már a második fejezetben a fülledt New Orleansban találjuk magunkat, egy Mardi Gras karnevál közepén, és a wodoo varázslatok sötét hangulata leng körül minket.
Az események alakulását tekintve engem az írónő már az első fejezeteknél nagyon meglepett, nagyon jó volt olvasni, hogy vezetett főhősnőink útja Crowmars Priorsba, ahol aztán bármennyire is különböző háttérel rendelkező emberek voltak, szép lassan mind összebarátkoztak.
Az olvasás folyamán az összes lány a szívemhez nőtt, mind Frances a nagyvárosi lány, Evageline aki reménytelenül szerelmes volt, és egy szerencsétlen helyzetbe keveredett, Tanny, aki egyedül, ifjú menyasszonyként menekülni kényszerült a hazájából, a mindig gyakorlatias és segítőkész Alice, és a cockney akcentussal beszélő, London szegény negyedéből érkező Elsie. A könyv remekül bemutatta a kor, bombáktól sújtott Angliáját és az egyszerű emberek nehéz életét is, az óvóhelyekre való rohangálást, a légoltami szirénák hangját, a gyerekek vidékre való menekítését, és a jegyre kapható gusztustalan bálnahúst is.
A történetben sok volt még a vicces és szívet melengő helyzet is, az olvasás során többször hangosan felnevettem, de volt bizony olyan is, hogy összeszorult a szívem.

A könyvet köszönöm a General Press Kiadónak!

10/10

Zsófi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése