2015. október 20., kedd

Nicol Ljubic: Bonaca

A Németországban született Robertet soha nem foglalkoztatta horvát származása, mígnem egy nap találkozik Anával a szerb egyetemista lánnyal. Szerelme visszavezeti saját családja és egy kettészakított nemzet múltjához, hogy végül eljusson Hágába, Zlatko Simichez, ahhoz a férfihez, akivel a sorsa összeköti. A hágai bíróságon ülve megpróbál képet alkotni magának a férfiról, akiről Ana oly sok szeretettel mesélt. Igyekszik választ kapnia a kérdéseire: Simic tényleg elkövette-e azt az ördöig bűntettet, amely miatt most háborús bűnösként áll a bíróság előtt?  Hogyan férhet össze ez az aljas tett az imádott apa, anglisztika-professzor és elismert Shakespeare-kutató alakjával? És ami ennél sokkal lényegbevágóbb: Vajon a szülők bűnei átszállnak-e a következő generációra?

A könyv egy hágai bírósági tárgyalás lefolytatását mutatja be, ahol Zlatko Simic szerb háborús bűnös a vádlott. Személy szerint én nem sokat tudok erről a háborúról, a könyv segített egy kicsit megértenem, nekünk kívülállóknak ez egy televíziós hír volt, ami elborzasztott, felháborított, sajnálkozásra késztetett bennnünket, de mindezt a kényelmes otthonunkból néztük végig. A könyv Robert és Ana kapcsolatán keresztül azt a kérdést (is) feszegeti, hogy bűnösek-e a gyerekek az apáik vétkeiért. Mi zajlott le Anában, amikor kiderült, hogy a szeretett, bálványozott apját háborús bűnökkel vádolják, és bár személyesen nem ölt meg senkit, de több mint 42 ember megölésében működött közre a vád szerint. El  tudta-e hinni, fel tudta-e dolgozni, hogy az apja ilyen szörnyűségekre képes. Hogyan tudta tovább élni a hétköznapjait?  Anáról nem kapunk nagyon konkrét válaszokat, inkább Robertet követhetjük nyomon, az ő részvételét a tárgyaláson, az ő gondolatait. Mert hiába nem öröklődik a bűn, azért az ő lelke belefájdult abba, amit megtudott, és az is szenvedést okozott neki, hogy Ana nem volt vele nyílt és őszinte. Szerelmük megsínylette ezt a dolgot, de Robert nem akarta, hogy a múlt bűneiért ők ketten is fizessenek.
Elmegy hát a tárgyalásra és nézőként van jelen, úgy követi végig nap, mint nap a tanúvallomásokat és közben emlékezik a kapcsolatukra Anával. Azért ment el Hágába, hogy megértse őt. Esélyt adjon a szerelmüknek, segítsen túllépni a múlton a jelen megérzéseivel. 

A tárgyalás kegyetlenségét is láthatjuk ebben a történetben, amikor a tanúnak olyan kérdéseket tesznek fel, ami által újra kell élnie a szörnyűségeket, azokat a szörnyűségeket, amiben a családtagjai a szeme láttára égtek halálra. És akkor a bíróság azt kérdezi, hogy hányszor vert rá az ablaküvegre, mielőtt kitört volna. Az áldozatok itt ismét áldozatokká válnak, és még nekik kell bizonygatniuk, hogy tényleg Zlatko Simic volt-e, akit akkor láttak, úgy 16 évvel ezelőtt.


Egy háború azon dolgok közé tartozik, amelyeket nem lehet megérteni. Szubjektív a bűn megítélése, az elkövetők között is vannak áldozatok, és az áldozatokból is lehetnek bűnösök, ha rákényszerülnek. Milyen ösztön lesz úrrá azokon az embereken, akik lemészárolnak olyan embereket, akikkel egész eddigi életükben szomszédok voltak, miféle felsőbb erő tesz annyira kegyetlenné egy férfit,  hogy a másikban nem egy embert lát, hanem egy célpontot, amit el kell pusztítani. Gyerekeket, asszonyokat, családokat, életeket. A háború alatt elkövetett bűneiért mindenki megbűnhődik, ha nem a bíróság előtt, akkor önmagában nem fogja megtalálni többé a nyugalmat. Az éppolyan rossz. 
...a  Bonaca szélcsendet jelent...

A könyvet köszönöm a Tarandus Kiadónak

Bea 

2 megjegyzés: