2015. október 13., kedd

Dan Wells: Ruins/Romok

„A legjobb döntést a legnehezebb meghozni.”

Ha figyelemmel kísértétek a Részleges sorozat bejegyzéseimet, akkor láttáttok, hogy az első résznél még nem nyert meg teljesen magának. Nem is a történettel volt bajom, csak egyszerűen valahogy távol maradtam a könyvtől. Érdekes volt olvasni, nagyon izgalmas volt a Részlegesek és az emberek alkotta világ, nagyon jól volt felépítve, de valahogy mégsem...

Aztán jött a második rész, amelyikben már teljesen átéltem az izgalmakat, sikerült magamévá tenni a történetet. Tetszett az eleje, a közepe és nagyszerű volt a vége. 

Nagy izgalommal vártam a harmadik részt, ami nagyon jól sikerült. Több szereplő útját kísérhetjük párhuzamosan végig, és olyan dolgok történtek, hogy csak kapkodtam a fejem. Akkor is, amikor újabb és újabb teremtmények bukkantak fel. A szereplőket kedveltem, már akik nem voltak gonoszak, de mindenképpen közel éreztem őket magamhoz, tehát eltűnt az a problémám, ami az első részben volt. A nehézségeket nagyon jól oldotta meg az író, és a gyógymód is nagyon tetszett, logikusnak tűnt. Amiért nem adok tíz pontot a könyvnek, az a befejezés volt. A befejezés rövidsége, túl hamar kerültek  helyükre a dolgok, egy egészen kicsikét lehetett volna részletesebb is. Vagy egy epilógus is jól jött volna a végére. Csak azért, hogy örüljön a lelkem, és ne maradjak kétségek között. Vagyis nem maradtam, mert egyértelmű a vége, de akkor is kellett volna oda még nekem valami. De amúgy egészen jó kis sorozat volt.:)

9/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése