2015. szeptember 19., szombat

Lori Nelson Spielman: Édes megbocsátás

„A remény a balfékeknek való. Hinned kell benne.”

New Orleans csinos és fiatal tévésztárja, a népszerű műsorvezető Hannah Farr foggal-körömmel óvja a magánéletét. Erre minden oka megvan, hiszen egyrészt a város főpolgármesterével jár, másrészt pedig egy régi konfliktust követően sosem sikerült rendeznie megromlott viszonyát édesanyjával.

Ami először eszembe jutott a könyvről, hogy gyönyörű. Olyan a szemnek, mint egy rózsaszínű vattacukor, vagy azok a pici, finom, puha, többszínű  gumicukrok. Azt hittem, egy könnyed, laza, romantikus lányregényt kapok. Ráadásul egy olyan közegben, a reggeli szórakoztató műsorok és beszélgetős showműsorok világában, amiket ki nem állhatok, tíz éve láttam ilyet utoljára. 

De egyáltalán nem volt könnyed, nem volt rózsaszínű a történet. Elgondolkodtató, komoly és megindító volt. Szólt emlékekről, életekről, tettekről, amik teljesen megváltoztatták az érintettek életét, sokszor jóvátehetetlenül, egész életen át tartó bűntudatról, teherviselésről, nyomasztó titkokról, kételyekről, bocsánatkérésről és megbocsátásról. Mit nehezebb megtenni, bocsánatot kérni vagy megbocsátani? 

Fiona Knowles, Hannah egykori,  íróvá lett iskolatársa indítja el a megbocsátásköveivel a lavinát. Fiona úgy véli, ha az ember a belső béke elérésére törekszik, a múltbéli sérelmek levezeklése elengedhetetlen lépés. Nem kis bátorság kell ahhoz, hogy felvállaljuk szégyenletes tetteinket, még nagyobb ahhoz, hogy bocsánatot kérjünk érte. Fiona tetteivel is igazolja elméletét, 35 bocsánatkérő levelet fogalmazott meg és küldött el, ezek egyikét Hannah kapta, akitől az iskoláskorukban, tinédzserként ellene elkövetett gonoszságaiért kér bocsánatot. 

Hannah 14 éves kora óta édesapjával él, 18 évesen látta utoljára édesanyját. Idős barátnője Dorothy noszogatására, miszerint béküljön ki édesanyjával, egyre többet gondol arra, hogy lehet, nem is úgy történtek a dolgok, ahogyan ő emlékszik, vagy ahogyan ő akarja látni. Meg kell vizsgálni a másik oldalról is a történteket, ki kell nyitnia elméjét és szívét, hogy az édesanyja szemszögéből is láthassa a dolgokat. Biztos, hogy édesapja, mindent az ő, Hannah érdekében tett? Vagy egész életében manipulálta a lányát, szeretetébe jól elrejtve, becsomagolva?
Hannah-nak ki kell derítenie mi történt, el kell döntenie, hogy megbocsátania kell-e vagy bocsánatot kérnie. Eleinte nagyon naívnak tartottam Hannah-t, mintha egy rózsaszín ködfátyolban élne (talán innen a szép rózsaszín a borítón:)), nem látta át, vagy inkább nem akarta látni főpolgármester szerelme valódi természetét, nem vette észre fiatal, csinos, gátlástalan kolleganője mesterkedéseit. Naívsága ellenére a történet előrehaladtával megszerettem, szorítottam érte, és azért, hogy el tudja magát szánni a megbocsátás-kövek elküldésére. 
Szerettem a mellékszereplőket is, és bár romantikus történet volt, nem volt giccses és habos, hanem igazi érzelmeket csalt ki belőlem. Voltak szívszorító, erősen papírzsepi-igényes pillanatok. És bár a címében ott a történet lényege, mégsem volt minden teljesen fekete vagy fehér, mert a "megbocsátás épp olyan bonyolult, mint a szerelem és az élet". 


A könyv elolvasása után visszatértem a borítóhoz; a sárga gumicsizma, a piros horgászláda, a kő és a színek, mind-mind értelmet nyertek. Szép, akár a történet.

Köszönöm a Magnólia Kiadónak a könyvet! 

10/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése