2015. szeptember 30., szerda

Jane Shemilt: Lányom

Amikor a 15 éves Naomi az iskolai színjátszó kör előadása után nyomtalanul eltűnik, az édesanyja, Jenny rádöbben, talán nem is ismeri a lányát igazán....
Egy évvel később még mindig nem bukkantak a kamasz lány nyomára. Az eltűnés napját követő sokk szétzilálja Jenny ideálisnak tűnő életét, a családja széthullik. És bár a nyomok kihűltek, az asszony számára a kutatás csak most kezdődik. 

Ez a könyv egy anyáról szól, aki nem találta meg az egyensúlyt. Az egyensúlyt a karrier és a családja között. Ezért szörnyű árat fizet. A bizonyosságot, hogy eltűnt 15 éves lánya. A bizonytalanságot, hogy él-e még. A családja széthullik, miközben ő maga is azzal küzd, hogy ne hulljon darabjaira. Hogy tudjon hinni abban, hogy a lánya él. Hogy másik két gyermekét ne veszítse el. Vagy már mindent elveszített? 

A regény történései két részre oszlanak, az egyik a Naomi eltűnése körüli időszak, a másikban Jennyt látjuk egy év múlva. Az ő szemén, gondolatain, érzésein keresztül látjuk Naomit, a fiúkat és Tedet, a férjét. Jenny próbálja életben tartani a testét és a lelkét. Miközben újra végiggondolja és átéli a múltat. Hogy hol hibázott és mit tehetett volna. Nyomasztó könyv volt, mert bár én nem tudom elképzelni, hogy ennyire ne ismerjem a gyerekeimet, azt viszont tudom, hogy egy anyának iszonyú nehéz dolga van... Egy dolgozó anyának még nehezebb. Egy dolgozó anyának, akinek a munkáján életek múlhatnak, pedig iszonyatosan nehéz. Néha könnyebb elnapolni a dolgok megoldását, ahogyan Jenny is tette. És általában nem is következik be semmi rossz, és nincs is késő ahhoz, hogy megoldjuk a problémákat. Hacsak nem történik valami tragédia. Mint ahogy ebben az esetben.  Jennynek késő volt.
Megértettem  Jenny szenvedését, a gyengeségét, mert miközben nap, mint nap látta ébren és álmaiban a lányát holtan, reménykedett benne, hogy talán csak elszökött.... A remény adott neki erőt, de a kétségek letaglózták. De azért megpróbált élni, mert ha Naomi él, akkor egyszer szüksége lesz az anyjára...  Közben megtett mindent, hogy megpróbálja egyben tartani a családot, több-kevesebb sikerrel, a festészetből merített erőt, és barátok is szegődtek mellé. Miközben pedig gondolataiban visszatért a múltba, próbálta megismerni a lányát, a reménnyel, hogy válaszokat kap, a jelenben egy újabb tényező bukkan fel a múltból, ami talán segíthet megtalálni Naomit... 
Tele részvéttel olvastam ezt a könyvet, nem is akartam magam Jenny helyébe beleképzelni, azon viszont nagyon elgondolkodtam, hogy tényleg 100 %-ban ő, mint anya-e  hibás (no és persze a férje), hogy így alakultak a dolgok. Vagy a kamasz lánya akkor is elfordul tőle, csak azért mert tini.. Hmmm... Nem egyszerű dolog ez. Nekem szerencsém volt ezzel a korszakkal.


A könyv nagy tanulsága számomra az, hogy mindig figyeljek oda a családtagjaimra, mindig hallgassam meg őket, minden pillanatban legyenek ott a gondolataimban, persze ne nyomjam őket agyon a szeretetemmel, hanem találjam meg magamban az egyensúlyt, úgy, hogy az ő életük is kiegyensúlyozott legyen. Akkor semmi rossz nem történhet. 

A könyvet köszönöm a General Press Kiadónak!

10/10

Bea

6 megjegyzés:

  1. Én épp jelenleg olvasom a könyvet, kb. még 50 oldal van hátra, így még nem állt össze teljesen bennem a történet, de eddig nagyon tetszik. :o)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök neki, és annak is örülnék ha elmondanàd majd, hogy tetszett a vége. :)

      Törlés
  2. Legjobb könyv amit olvastam ! Ajánlom mindenkinek !:)
    A nem gondoltam volna hogy így lesz vége :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj de örülök, hogy megírtad ezt nekünk! Mert ugye nekem is nagyon tetszett, de a moly. hu oldalon elég vegyes volt a fogadtatás. Voltak, akiknek kifejezetten nem tetszett, ezért örülök egy ilyen véleménynek. :) Hát igen, a vége az engem is meglepett, de végülis igy elképzelhető bármiféle folytatás. :) Bea

      Törlés
  3. Nekem is tetszett, bár a végén gyakorlatilag a semmiből robban be a "megoldószál". Szép és fájdalmas könyv volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye, hogy szép és jó könyv volt?! Örülök, hogy egyre többen vagyunk, akik így gondoljuk. Köszönöm, Bea

      Törlés