2015. június 2., kedd

Natalie Babbitt: Örök kaland

Winnie Fostert, a tízéves kislányt gazdag szülei még a széltől is óvják. Winnie unatkozik a kerítésekkel körbevett birtokon, és bosszantja a sok óvintézkedés, ezért kiszökik a közeli erdőbe. Itt ismerkedik meg Jessie Tuckkal, aki nagyjából tizenhétnek néz ki, de elmondása szerint száznégy éves. A Tuck család ugyanis minden jel szerint megtalálta az örök élet forrását.
Az öröklét misztériumát kutató regény izgalmas formában fogalmazza újra az emberiséggel egyidős kérdéseket: miért vagyunk halandók, és ha tehetnénk választanánk-e az öregedés helyett az örökkévalóságot.



Régebben már láttam a filmet, ami nagyon tetszett, így amikor megláttam a könyvtárban a könyvet,  kikölcsönöztem. 
Egy kicsit (végül is nagyon) más volt mint a film, de azért tetszett. A filmben például előkerült egy szerelmi szál is Jessie és Winnie között, mivel ott Winnie is vele egyidős.
Általában a könyvekből készült filmekből nagyon sok mindent ki szoktak hagyni, hát ebben az esetben ez pont fordítva történt, a filmben sokkal tovább élvezhettük a történetet, a könyv sajnos nagyon rövid volt.
Nagyon érdekes kérdéssel foglalkozott a könyv, egy nagyon érdekes szemszögből. Az örökkévalóság egy kislány szemével. Vajon mi hogy döntöttünk volna Winnie helyében, ittunk volna a vízből? Hát én nagyon nehezen tudnék dönteni.
Kellemes kis olvasmány volt, és a filmet is mindenkinek csak ajánlani tudom. 



8/10

Zsófi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése