2015. május 31., vasárnap

Stephen King: Mr. Mercedes

Egy pangó közép-nyugati kisvárosban, a fagyos kora hajnali órákban munkanélküliek százai állnak sorban az állásközvetítő előtt. Egyszer csak egy magányos sofőr a tömegbe hajt egy lopott Mercedesszel, visszatolat, majd újra gázol, aztán elmenekül a helyszínről, nyolc halottat és tizenöt sérültet hagyva maga után.
Amikor Bill Hodges, a nyugdíjas zsaru levelet kap a Mercedeses Gyilkostól, reaktiválja magát, hogy meghiúsítsa az immár ezrek életét fenyegető  tervet, és innentől hajmeresztően izgalmas versenyfutás kezdődik...


-Már elegem van abból, hogy sosem olvasod el azokat a könyveket, amiket én ajánlok neked! Bezzeg én mindig elolvasom amit te mondasz!- ez voltam én.
- Miért, mit nem olvastam még el eddig amit te mondtál? Egyébként azt olvasok következőnek, amit én akarok- ez volt Anya.
- Jó, ezt megjegyzem, én sem olvasok el többet semmit, amit te ajánlasz.
- Nem azt mondtam, hogy nem fogom elolvasni, csak most nem ezt akarom olvasni.
- De ezt kell olvasnod, mert elő van jegyezve, és hamarosan vissza kell vinni a könyvtárba.

Itt tartottunk a már hamarosan komolyra forduló vitánkban, amikor Apa felkelt, és azt mondta, hogy ő még két ilyen hülyét nem látott, akik azon veszekednek, hogy mit olvassanak el következőnek. Erre mi azt mondtuk neki Anyával (immár nagy egyetértésben), hogy inkább ezen vitatkozzunk, mint máson. És végülis Anya is elolvassa a Mr. Mercedest, de szerintem csak azért, hogy véletlenül még úgy ne találjak dönteni, hogy nem olvasom el új kedvenc könyvét a Wesley, kedvesemet, amiről egyébként már (majdnem) mindent az olvasása közben el is mesélt. De végül természetesen én is elolvasom majd. :) :)

Na de térjünk vissza a Mr. Mercedesre, ha azt nézzük, nem volt benne semmi extra, de éppen ezért, mert Stephen King az, aki (például az egyik kedvenc szerzőm), egy ilyen egyszerű történetet is nagyon jól meg tud írni.
Nagyon szimpatikus volt az összes főszereplő (persze a főgonosz kivételével), nagyon közel került hozzám mindegyikőjük. Jó volt az is, hogy a nézőpontokat váltogatva olvashattuk a fejezeteket, és beleláthattunk a gyilkos mindennapjaiba, világába is.
A könyv végére pedig már nagyon beindultak az események, így le sem tudtam tenni, egészen addig, míg el nem olvastam az utolsó oldalt is.
Nagyon fogom várni az esetleges folytatást. (És remélem, hogy Anyának is tetszeni fog :) )



10/10

Zsófi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése