2015. április 28., kedd

Roald Dahl Meghökkentő élete

Itthon szinte már az egész család elolvasta ezt a könyvet, és mindenkinek tetszett. Én valahogy kimaradtam, így most olvastam el. Nekem is nagyon tetszett. 
Roald Dahltól még csak pár novellát olvastam, és láttam pár részt a Meghökkentő mesék  című tv sorozatból (ezeket is egyébként ajánlani tudom mindenkinek, remek családi néznivalók), így azért nem vagyok valami nagy ismerője a műveinek, de ezt az önéletrajzot ezektől függetlenül is nagyon jó volt olvasni. Már a novellák olvasása során is nagyon élvezetem Roald Dahl egyedi, nagyon szórakoztató stílusát, így jó volt élvezni ezt egy egész könyvön keresztül is. 
Megtudhatjuk, hogy az író igazából norvég származású, olvashatunk érdekes gyerekkoráról, családjáról, csínytevéseiről és az érzéstelenítő nélküli orvosi beavatkozásokról (áúú). :)
Kendőzetlenül ír az angol elit bentlakásos iskolák világáról. Nagyon meghökkentő volt amikor, leírta, hogy bizony egy nyolc éves gyerek esetében sem riadtak vissza a testi fenyítéstől.
A norvégiai vakációkat olyan jól, szépen festette le, szinte én is azt éreztem, hogy egy kis norvég szigeten süttetem a hasam. 
Az Afrikában töltött békés évekről is nagyon jó volt olvasni, ugyanúgy ahogy a háborús, az író által vadászpilótaként átélt időszakról is. Érdekes volt, hogy a könyvében csak egyszer olvashatunk arról, hogy az egyik újságban megjelent egy novellája, egyébként semmi mást nem írt az írásról.
Azoknak is ajánlom ezt a könyvet akik, még semmit nem olvastak az írótól, mert úgy is nagyon érdekes lehet. 
Nagyon tetszett még a könyv „angolsága”, ezt a vonást nagyon szeretem az Agatha Christie könyvekben is.

Volt, hogy épp erről vagy arról beszélt nekünk, amikor hirtelen megállt a mondat közepén, és mély fájdalom borította el idős ábrázatát. Ekkor fejét fölemelve nagy orrával szippantgatni kezdett, majd hangosan felkiáltott:
- Istenemre! Ez már igazán sok! Ez már túl megy minden határon! Ez megbocsáthatatlan!
 Pontosan tudtuk, hogy ezután mi fog következni, de mindig végigjátszottuk vele a játékot.
- Mi a baj, uram? Mi történt? Minden rendben van, uram? Betegnek érzi magát?
A nagy orr ismét fölemelkedett, és a fej lassan mozgott ide-oda, és kifinomultan szippantgatott a levegőbe, mintha gázszivárgást, vagy valamilyen égett szagot érezne.
- Ezt nem lehet tolerálni! - kiáltott föl -  Ez elviselhetetlen!
- De hát, uram, mi a baj?
- Elmondom én, mi a baj – harsogta Corkers. - Valaki szellentett!
...Ezen a ponton fejedelmi módon fölemelkedett, és hangja maximális erejével felkiáltott:
- Legyezzetek az ajtóval! Nyissatok ki minden ablakot!
Ez volt a jeladás az őrjöngésre, és az osztályban mindenki talpra ugrott. Alaposan betanult művelet volt, és mindannyiunk pontosan tudta, mit kell tennie. Négy fiú kezelte az ajtót, és sebesen elkezdték ki-be nyitogatni. A többiek elkezdtek fölmászni az óriási ablakokra, melyek a terem egyik egész falát beborították, kitártuk a lejjebb lévőket, és egy hosszú rudat használva, melynek kampó volt a végén, kinyitottuk a felsőket is; majd színlelt gyötrelemmel kihajoltunk, hogy egy kis friss levegőt szívjunk magunkba. Eközben Corkers higgadt méltósággal kimasírozott a szobából, magában motyogva: 
- A káposzta teszi ezt! Csak undorító káposztát adnak nekik, és úgy durrognak, mint a tűzijáték!”

Zsófi 
10/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése