Bíró Márta: Életem leckéi

Mindannyiunk életében vannak leckék, amelyek tanítanak bennünket valamire. Események, amik azért történnek velünk, hogy a javunkra fordítsuk őket, elgondolkozzunk azon, hogy azzal most mit akar nekünk megmutatni az élet és hogyan tudjuk a legjobban megélni, átélni, túlélni. 

Tragédiák, amelyeket nem értünk meg és nem tudunk felfogni, azt pedig végkép nem értjük, hogy ez miért történt éppen velünk. Ezt senki sem tudja, viszont azt megtudhatjuk magunkról, hogy mennyire vagyunk erősek, mit bírunk ki, miből meríthetünk erőt és kire támaszkodhatunk a bajban. 

Bauer Barbara: Az aranyműves fia

Első olvasásom Bauer Barbarától és azt már biztosan tudom, hogy szeretnék még tőle más történetet is elolvasni. Finom, lírai a stílusa, szépen, lassan, lágyan hömpölyögnek az események, van időnk arra, hogy átvegyük a ritmusát, hogy befogadjuk ezt a szép történetet, amely egyszerre tart a jelenben és repít el a múltba.

Olyan időkbe utazhatunk el a szerzővel, amikor az emberek hite mélyebb volt, erejük és kitartásuk hatalmas, ezáltal olyan dolgokat vittek véghez, amiket nekünk ma már talán nehéz elképzelni. 

Adam Csilinko: Az ifjú projekttitán

Úton a sikeres projekthez

Az ifjú projekttitán egy különösnek mondható könyv, ami tulajdonképpen a szakkönyv kategóriába sorolható, de nem teljesen a hagyományos értelemben. A könyv főhőse Alex, egy lipicai fehér mén, aki élete első munkahelyén dolgozik, és a történet kezdetén egy új feladattal, egy új munkakörrel bízzák meg, amely szerint egy lebetegedett kollégája helyett kell lebonyolítania egy fontos projektet. 

Alex természetesen izgul az új feladat miatt, azonnal kétségei támadnak, hogy fogja ő ezt a feladatot megoldani, amikor még sosem csinált ilyet, hogy fogja ellátni ezt az új munkakört és honnan tudja, hogy mit kell majd csinálni. 

Acsai Roland: Hunyadi László

Erkel Ferenc operája nyomán

Acsai Roland már a Pillangókisasszony történetének feldolgozásával levett a lábamról, nagyon szépen sikerült gyerekek számára érthetővé és befogadhatóvá tennie azt a szomorú, tragikus történetet, ezért hasonló élményre számítva már nagyon vártam, hogy a Hunyadi Lászlót is a kezembe vehessem.

Az a véleményem, hogy Roland az operamesék írásának nagy mestere, nagyon jó érzékkel dolgozza át ezeket a komor, tragédiákkal tűzdelt operákat úgy, hogy a gyerekek megértsék, sőt,  élvezzék is a történetet.

Náray Tamás: Zarah

Nagyon régóta szerettem volna elolvasni Náray Tamás regényét, hosszú előjegyzési listát vártam végig a könyvtárban, míg sorra kerültem.

Most viszont úgy érzem, kicsit nehéz helyzetben vagyok. Vegyesek lettek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban, de nem olyan módon, hogy túl nagyok voltak az elvárásaim, és most azt gondolom, hogy a könyv és a történet nem felelt meg a várakozásomnak. 

Tulajdonképpen nagyon is megfelelt, és a könyv elején, úgy a 200. oldal környékén meg is állapítottam, hogy Náray Tamás nagyon jó mesélő, és valójában alig tudtam letenni a 740 oldalas könyvet.

Gyerekeknek: Kisnyuszi, Sári, nagyok és kicsik, Visszhangország

Közeleg a Télapó, a karácsony, ebben a bejegyzésben az egészen kicsi gyerekektől kezdve az ovisokon, kisiskolásokon át a kicsit nagyobb gyerekekig mutatok néhány könyvet, melyeket egytől-egyig jó szívvel ajánlok akár a Télapó puttonyába, akár a karácsonyfa alá.

Blogfaggató Pierrot-val

Játszik a család rovatunk legutóbbi bejegyzésében az Underground Panic társasjátékról írtunk, melyben nagyon cuki kis ürgéket kell kalauzolnunk a föld alatti üregekben, elemózsiát gyűjtögetni és ügyelni arra, hogy el ne öntse az ürgelyukakat a víz, időben elhagyjuk az aktuális helyszínt és közben haladjunk előre.

IDE KATTINTVA olvashattok a játékról, mi  szeretjük ezt a nem annyira egymással versengős, inkább kooperatív játékot.

Mai blogfaggatónk vendége Pierrot, a játék tervezője, akit társasjátékokról, zenéről, az idő múlásáról kérdeztem. 

Jesztl József - Lencse Máté: Jól játszani

7 táblás játék

Bence:

Mindig is érdekesnek találtam a tényt, hogy régészek találtak olyan társasjátékokat vagy azoknak leírását, amelyek több ezer évesek. Ezek szerint már az ókori rómaiak, görögök és egyiptomiak, a mi modern társadalmainktól merőben eltérő kultúrák is fontosnak, a mindennapi életük részének tartották a játékokat.

Mintha az emberiségnek nem csak amolyan szórakozás, hanem mélyről jövő igénye lenne a játék. És mégis, bár gyerekkorunkban még tudjuk mit jelent játszani, ám a legtöbb felnőtt (sok minden mással együtt) ezt szinte teljesen elfelejti.

Beth Kempton: Wabi Sabi

Útmutató a belső békéhez

Időről időre jó és hasznos a kezünkbe venni olyan könyveket, amelyek figyelmeztetnek a lelassulásra, az elmélkedésre, arra, hogy értékeljük, amink van, örüljünk a mostnak. Hogy tudjunk örülni csupán pillanatoknak is, megszokott szépségeknek és örömöknek. Hogy rá tudjunk csodálkozni és tudjuk értékelni azt, ami körülvesz bennünket és ami éppen van.

Hogy örüljünk a természetnek, a nap sugarának, egy szép felhőnek, egy lágy szellőnek, és ezeket az érzéseket bele tudjuk vinni az életünkbe, a munkánkba, az érzéseinkbe, hogy harmóniában éljünk a természettel, önmagunkkal és ezáltal a szeretteinkkel vagy úgy egyáltalán az emberekkel.

Karen M. McManus: Lehull a lepel

 

Ennek a könyvnek sikerült meglepnie, mert sokkal jobb volt, mint vártam. Vagy sokkal több volt, nem is tudom, melyik a helyes kifejezés. Az alapsztori és a történet kezdete, hogy 5 gimnazista diák egy délután büntetését tölti egy osztályteremben, ahol egy tanár is jelen van. 

Egy hirtelen haláleset sokkolja a jelenlévőket, a diákok közül kerül ki az áldozat. Elárulhatom, hogy Simon az, a gimi pletykarovatának a szerkesztője. Azért árulhatom el, mert a könyv fülszövegében is benne van, és a történet elején történik meg, tulajdonképpen ez az egész történet alapja.