2017. február 17., péntek

Emily Brightwell: Mrs. Jeffries és a halott orvos

Angol? Krimi? Nagyon brit? Na, akkor ide vele nekem!
Nagyon aranyos és izgalmas kis történet volt ez, de hát már a címből és a borítóból is csak jóra lehetett számítani.

Az ilyen laza tempójú angolos, modoros (a modoros szót itt most egyértelműen pozitív jelzőként használom), nyomozgatós krimikben én először is a szereplőket szeretem a legjobban, aztán jön a könyv helyszíne iránti rajongásom, legyen az vidéki kastély, poros londoni külváros, vagy éppen szívélyes városi rezidencia, és bizony ám, csak itt a sor végén kullog a nyomozás, maga a bűntény s annak megoldása.

2017. február 16., csütörtök

Jodi Picoult: Magányos farkas

Kedvenc íróim között ott van Jodi Picoult is, így teljesen természetes, hogy mindig kíváncsian várom az új írásait. 

Szeretem a témaválasztásait, amelyek egyszerre megindítóak, nagyon fájdalmasak, mégis ott van bennük az a csöppnyi humor is, ami feloldja helyenként a történet keménységét, és mindeközben pedig nagyon elgondolkodtatóak. 

Regényeiben hol az egyik szereplőnek helyezkedem a helyébe, hol a másiknak és próbálom megérteni az adott szituációt, elképzelni, hogy ha én lennék hasonló helyzetben, milyen döntést tudnék hozni. 

2017. február 15., szerda

Veronica Roth: Árnyak és Jelek

Nem olvastam a Beavatott sorozatot, így Veronica Roth-ról sem tudtam semmit, teljesen ismeretlen írónő volt a számomra. Eddig valahogy nem is éreztem, hogy el szeretném olvasni, de most, az Árnyak és Jelek elolvasása után azt mondom, hogy mégiscsak teszek vele egy próbát. 

Nem is tudom, hogy milyen kategóriába sorolható ez a történet, sci-fi és fantasy, vagy csak inkább sci-fi? De mindegy is, azt kell mondanom, hogy még én is meglepődtem saját magamon, de nekem ez a könyv nagyon tetszett. Tetszett az a világ, amit felépített Veronica Roth, a különböző áramadományokkal megáldott mindenféle népek és emberek kavarodása. 

2017. február 14., kedd

Valentin napi kvíz


TitkOLVASás: Amy Harmon - Arctalan szerelem


TitkOLVASás keretében olvassuk el ezt a könyvet, értékelésem írásakor még Zsófi nem olvasta el. Nem olyan könnyű dolog nekünk amúgy titkosan olvasni, azaz egy szót sem ejteni a könyvről, miközben olvassuk, mert nap, mint nap együtt vagyunk, találkozunk, látjuk, hogy mit olvas éppen a másik, hogy halad vele, és ezért igen furcsa dolog, hogy nem tudjuk megosztani az első benyomásainkat, nagyon oda kell figyelni, hogy el ne szóljuk magunkat.

2017. február 13., hétfő

Stephanie Perkins (szerk.): Ajándékba adlak

Mielőtt azt gondolnátok, hogy csak karácsonykor érdemes elolvasni ezt a könyvet, elmondom, hogy bármikor érdemes, mert nagyszerű élményt nyújtanak ezek a történetek, így karácsony után is. Különlegesek és eredetiek. Igazi főszereplője a történeteknek nem is az ünnep, hanem azok a fiatalok, akik megélik ezeket az eseményeket. Az ünnep, a karácsony vagy éppen a szilveszter csak egy még különlegesebb keretet ad ezeknek az írásoknak.

Egytől egyik tetszettek ezek a novellák, bár azért volt, amelyik sokkal jobban és találtam kedvenceket is magamnak. Volt amelyik éveket ölelt fel és volt, amelyik csak napokat, de annyira változatosak és fantáziadúsak voltak, hogy öröm volt olvasni. 

2017. február 10., péntek

Saroo Brierley: Oroszlán

Nagyon megindított ez a történet. Elképzelhetetlen lehetőség, hogy egy anya két gyerekét is elveszítse egyszerre. Az is elképzelhetetlen, hogy egy ötéves kisfiú magára marad, elveszett, eltéved és sehogyan sem sikerül neki visszajutni a családjához. 

De Indiában olyan dolgok történnek meg, amelyek a mi világunktól nagyon távol állnak, és szinte lehetetlennek tartjuk, hogy kicsi gyerekek tömegesen koldulnak Kalkutta utcáin, csapatokba verődve próbálnak életben maradni, abból élnek, amit az utcán találnak, vagy kapnak és fogalmuk sincs sem a szeretetről, a tartozni valahová érzésről, vagy az otthon melegéről. Magukra maradtak és Kalkutta világában kell valahogyan talpon maradniuk. 


2017. február 9., csütörtök

Holden Rose: Hófehér kelepce

Ha akartam volna, sem tudtam volna Titusz előtt elolvasni a könyvet. Amikor meglátta, hogy megérkezett, felkapta és már vitte is. Nagyon örülök, hogy egy könyv ennyire lázba hozza. No és állandóan emlékeztet arra is, hogy nekem még hátra van a Howard sorozatból A fáraó jogara. De megígértem, hamarosan pótolom ezt az elmaradásomat.

Ami amúgy egyáltalán nem nehéz feladat, mert ha elkezdek egy új Howard esetet olvasni, hamarosan annyira belemerülök, hogy le sem tudom tenni. Igen, még én sem. :)

És az is nagyon vicces, hogy Titusz mindig jön kérdezgetni, hogy azt olvastam-e már, és én ilyenkor leállítom, hogy el ne mondjon valamit előre, ezért nekem kell elmondanom, hogy hol járok éppen, és így kiderítjük, hogy olvastam-e már az általa megvitatni kívánt részt. :D