Olvastam még...

Két olyan könyvet mutatok ebben a bejegyzésben, ami teljesen másról szól, mégis nagyon sok hasonlóságot, párhuzamot lehet vonni köztük. Mindkettőben nagyon fontos szerepe van a családnak, annak, hogy mennyire ismerjük a saját gyerekeinket, mennyire boldogak a gyerekeink, ismerjük-e az összes titkukat, kell-e ismernünk a titkaikat és tehetünk-e többet annál, mint amit teszünk. 

Mindkét könyv nagyon kemény történet, fontos mondanivalókat hordoz és felhívja a figyelmet arra, hogy mindig lehet jobban figyelnünk egymásra és bár vannak helyzetek, amikor tehetetlennek érezzük magunkat, de fontos, hogy mindig ott legyünk a gyerekeink számára. És még fontosabb, hogy jól legyünk ott. 

David Yoon: Frank Li és a szerelem

Rögtön itt az elején el is árulom, hogy ez a könyv kedvenc kategóriába került nálam. Annyira magával ragadó a stílusa, a mondanivalója, a karakterei, a története, hogy csak azt tudom mondani, zseniális! És ezzel mindent elmondtam. 

Hála és köszönet - mint már sok esetben - a molynak, mert ott figyeltem fel rá, és tettem a könyvtárból kikölcsönzendők listájára. Amikor a férjem kérdezte, hogy mit olvasson, ezt a könyvet nyomtam a kezébe úgy, hogy én még nem olvastam. Ritkán teszek ilyet, értem ez alatt azt, hogy olyan könyvet ajánlok neki, amit én még nem olvastam, de igazság szerint nem volt kedvem éppen akkor keresgélni, ez meg ott volt a könyvtári könyvek tetején.

Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka

Egy kivétellel Musso összes könyvét olvastam, és az egyik kedvenc szerzőmként tartom számon, mert szeretem a történetvezetését, a stílusát, és engem mindig meg tud lepni egy-egy csavarral a könyveiben. Könnyed, olvasmányos, rejtélyes, általában letehetetlen.

Természetesen vannak jobb és gyengébb könyvei, de egy rajongó, az mindig rajongó marad, és nagy várakozással néz elébe kedvelt írója minden új megjelenésének. Mint ahogyan én is ennek a könyvnek, annál is inkább, mert előttem a férjem olvasta és neki nagyon tetszett, bár ő is jelezte, hogy más, mint a többi.  De szerintem az nem baj, ha egy író nem csak egy kaptafára ír, mert akkor meg azt hányhatják a szemére.

Marie-Aude Murail: A lélekdoki

A megváltó 1. évad

Ismét egy fantasztikus könyvélmény! Marie-Aude Murailtól nem ez az első olvasásom. A Lakótárs kerestetik könyvéről a blog  első bejegyzései között olvashattok, nekem is érdekes volt újraolvasnom. Az a könyv családi kedvenc lett. 

Az Oh, boy-ról nem tudom, miért nem született blogbejegyzés, pedig az is nagyon-nagyon tetszett és a Lakótárs kerestetik után olvastam. A Tartós hullámról van fent bejegyzés, a címre kattintva el is olvashatjátok. Tulajdonképpen az összes magyarul megjelent könyvét elolvastam a szerzőnek, és ha ennyi könyv alapján kedvencnek jelölhetek valakit, akkor Marie-Aude Murail a kedvenc szerzőim egyike.

Hahó királyfi, merre vagy? és A lány, aki csillagász lett

Kertész Edina: A lány, aki csillagász lett

Szeretem a Naphegy Kiadó eme sorozatát, melyben híres magyarok életét mutatja be. Ez a negyedik kötet, az első részben Erdős Pál matematikust ismerhetik meg a gyerekek, a második rész Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő életét mutatta be, a harmadikban Bartók Béláról olvashattunk.

Ez a negyedik kötet Balázs Júlia, az első magyar női csillagász életét mutatja be, a 6 évestől nagyobb gyerekek érdeklődésének megfelelő szinten. Bevallom őszintén, én sem hallottam még Balázs Júliáról, és ha nem olvasom ezt a könyvet, nem tudom, hogy szembe jön-e velem valaha is az ő története.

James Gould-Bourn: Szívedbe cammogva

Régen láttam ennyire cuki könyvcímet, hozzá pedig a szuper borító, no meg a sokat ígérő fülszöveg. Ki ne akarná elolvasni ezt a könyvet? Természetesen én igen, és nagy várakozással néztem a történet elébe.

A könyv egy apa és fiú története, akik mindketten elvesztették a számukra legfontosabb személyt, a fiú az édesanyját, a férfi a feleségét és most próbálják egymáshoz megtalálni az utat. Illetve nem annyira próbálták, de az élet úgy hozta, hogy mutatott nekik egy utat, amelyen mégis közeledhetnek egymáshoz.

Blogfaggató Ecsédi Orsolyával

Ecsédi Orsolya eddig három kiváló ifjúsági regénnyel örvendeztetett meg bennünket, melyek csöppet sem sablonosak, hanem nagyon eredetiek,  könnyen közel kerülhetnek az olvasókhoz, mert a témák igazán maiak és időszerűek.

A szerző honlapján pedig megismerkedhetünk gyermek- és felnőttverseivel, én mindkét kategóriát nagyon szeretem, olyan versek ezek, melyek viccesek, komolyak, különösek és hétköznapiak. 

2018-ban Ecsédi Orsolya nyerte az Álljon meg egy novellára! novellapályázatot, mely novellák busz- és villamosmegállókban voltak olvashatók. Ha még nem olvastátok a Lakásétterem című novellát, a szerző honlapján elolvashatjátok, szerintem fantasztikusan jó történet, méltán lett első helyezett.

Julie Buxbaum: Remény és más csattanók

Julie Buxbaumtól ez a harmadik olvasásom, már első könyve után felvettem a kedvenceim közé, és nem csalódtam a következő két könyvében sem. 

Először a Hogy folytassam című könyvét olvastam, ami teljesen magával ragadott, a címre kattintva el is olvashatjátok az arról írt bejegyzésemet. Utána a Három dolgot mondj könyvét már tudatosan kerestem a könyvtárban és azt is nagyon szerettem. 

Egy rejtély, hogy miért nem írtam róla értékelést, mert amúgy meg voltam győződve róla, hogy írtam, de nem találom a blogon, így mégis lehet, hogy írtam, csak elkeveredett a gépemen. Előfordult már, hogy egy év múlva került elő egy megírt értékelés, és én szentül meg voltam győződve, hogy már fent van a blogon. Na mindegy, ez nem tartozik a témához, mindenesetre az egyik értékelést elolvashatjátok.

Zsebtenger és 3-5-8 perces mesék

Rutkai Bori: Zsebtenger

Tavaszi-nyári versek, mesék, játékok

Rutkai Bori könyve igazi csemege. Találunk benne mesét, verset, receptet és kreatív csináld magad ötleteket. Hogy még extrább legyen az élmény, meg is hallgathatjuk a könyvhöz/könyvből készült zenét,  Spotify-on a teljes albumot megtaláltam. 

A címe jól tükrözi, hogy mit kapunk ettől a könyvtől. Egy zseb, melyből tengernyi mindent kihúzhatunk, ha úgy tartja kedvünk mesét olvasunk, ha úgy, akkor verselünk, de ha valamit éppen tevékenykedni szeretnénk a gyerekekkel, arra is remek ötleteket találunk.

Dr. Váczi István: Kapitány voltam 2.

Újabb rendőrségi történetek

Dr. Váczi István könyve olyan könyv, amiből mindig örömmel és szívesen lehet olvasni a folytatást, mert az ember örül egy kis lazításnak, élvezi az olyan pillanatokat, amikor semmire nem gondolva, könnyen kikapcsolódhat, elmélázhat vicces eseményeken és megmosolyoghat tréfásra sikerült pillanatokat.

A rendőrviccek valamiért mindig népszerűek, még egy jó humorérzékkel bíró rendőr is tud mosolyogni ezeken. Mint ahogyan a könyv szerzője, dr. Váczi István volt rendőrkapitány mondja, a rendőr is ember, ezért miért is ne mosolyoghatná meg a rendőrvicceket, miért is ne fordulnának elő vele olyan vicces esetek, amilyeneket a könyvében  István összegyűjtött.