Elgondolkoztam, hol és mikor találkoztam Fodor Ákossal és nagy meglepetésemre eszembe jutott, hogy legelőször Vavyan Fable könyvekben olvastam a haikuit jónéhány évvel ezelőtt, de sokszor szembe jött velem egy-egy népszerű idézete itt-ott. Mindegy milyen témában kerestem idézetet, egy Fodor Ákos haiku mindig ott volt közte.
Ezért legutóbbi könyvtárlátogatásom alkalmával kikölcsönöztem ezt a kötetet és szépen beosztogatva sok napra, olvasgattam. Fodor Ákos egy zseni! Valószínűleg ezt már nagyon sokan leírták előttem, de nem mondhatok mást.
Ahogy egy haikuba, abba a három sorba bele tudja sűríteni azt a sok mindent, amit elmond és közöl vele, az fantasztikus! Tudom, ez a haikuk lényege, de így egymás után egy egész kötet haikut még sosem olvastam egyszerre.
Fantasztikus, olyan élményeket adnak és olyan érzelmeket váltanak ki ezek a rövid versformák, hogy az csak növeli nagyságukat, amilyen kicsik olyan hatalmasak. Olvassatok Fodor Ákost.
ŐSZI JEGYZET
minden találkozásban
szemernyi búcsúzás van
GYAKORLAT, GYEREKEKNEK
Meg tudod állni?
ne cuppantsd el a puszit;
akkor tovább tart!
GYÖNGY
Szeretlek, mondom.
- Látod: már ez a nap sem
kelt s telt hiába.
AZ ÉRZELMI ANTITALENTUM DALA
"Egyszer már megmondtam, hogy szeretlek!
- Majd szólok, ha változott a helyzet."
JELENTÉS AZ ÚTRÓL
embertelenül hosszú,
istentelenül rövid
Árpási Zoltán: A fotográfia bűvöletében Beszélgetés Keleti Éva fotóművésszel
Napjainkban már nagyon nehéz elképzelni, hogy régen a pillanat megragadását sokkal komolyabban kellett venni, mert nem volt alkalom arra, hogy sorozatképeket készítsünk és azt gondoljuk, hogy készítettünk nagyon sok képet, biztos lesz a százból egy, ami jó.
Régen tényleg készülni kellett a pillanatra és megragadni azt. Nagyon érdekes volt, ahogyan Keleti Éva elmesélte, miként lett színházi fotós, és hogyan vált fantasztikus színházi fotóssá. Fotózás előtt végignézte a próbákat, lejegyezte a végszakavakat, és felírta magának, hogy mely jelenetben, mikor kell fotózni, hogy azt a bizonyos pillanatot sikerüljön elkapnia. Fantasztikus fotókat készített színészekről, előadásokról, pedig csak kényszerből lett élete egy szakaszában színházi fotós.
Ez a könyv tulajdonképpen egy önéletrajz, egészen kicsi gyerekkorától végigkövethetjük a pályáját, megtudhatjuk, hogyan lett belőle fotós, ami nagyon érdekes, mert nem is annak készült, milyen nagy mesterektől tanulta a szakmát, hogyan találkozott a férjével, majd a 60 évnyi házasságukról, és arról, milyen kanyarokat vett az élete.
Az életrajz mellett pedig igazi kordokumentum, mert olvashatunk háborúról, 56-ról, a Kádár-korszakról, az akkori hétköznapokról, Magyarország helyzetéről, lapok kialakulásáról és megszűnéséről, arról, hogy milyen élete volt egy nőnek akkoriban, aki véletlenül lett fotográfus.
Fantasztikus fotókat is láthatunk Keleti Éva képeiből és azt is megtudtam, hogy a publikált fotókon kívül rengeteg fotója van az ország színészóriásairól, amelyek soha sem láttak napvilágot.
Nagyon élveztem ezt a beszélgetést, Keleti Éva egy nagyon érdekes és nem hétköznapi életutat mesélt el nekünk. A könyvet nem csak a fotózás szerelmeseinek ajánlom, hanem azoknak is, akik szeretik az életrajzi könyveket.
(Utólag észrevettem, hogy sokat használtam a bejegyzésben a fantasztikus szót. De nem javítom ki, nem keresek helyette más szavakat, mert tényleg az volt ez az olvasmány, az Keleti Éva, és azok a fotói.)
Bea
"Az ember nemt tudja, hogy ő emlékszik valamire, vagy annyit beszéltek róla a családban,
hogy idővel saját emlékké válik."
*****
"Valójában úgy akartam abbahagyni, hogy hiányozzak, hogy ne sajnáljanak,
hanem azt mondják, de kár, hogy nem jön a Keleti Éva."
