2018. július 16., hétfő

Erika Knight: A kötés iskolája

Amint megjelenik egy kötéssel vagy horgolással, de akár hímzéssel kapcsolatos könyv, én azonnal érzem a birtoklási vágyat, miszerint nekem az a könyv kell. Mindegy, hogy ezekben a tevékenységekben nem számítok már kezdőnek, úgy gondolom, hogy mindig tanul valami újat az ember és mondhatom azt is, hogy a kreatív könyvek a gyengéim, vagy inkább nagy kedvenceim.

Ezzel magyarázom, hogy ezt a nagyon minimál stílusú borítóval rendelkező könyvet szerettem volna a kezembe venni és megcsodálni. Nagyon tetszik az egyszerű, letisztult borítója, és ez a nagyon szép egyszerűség a könyv képeinek egészére jellemző.

2018. július 13., péntek

John Douglas és a sorozatgyilkosok

Nagy krimi- és thrillerrajongónak tartom magam, érdekelnek mind a fiktív, mind a valós bűnügyi történetek, s általában szeretem ezeket nagy mennyiségben fogyasztani. :)
John Douglas szuper könyvei azonban eddig még nem kerültek az utamba, így most az övék lesz ez a bejegyzés.

2018. július 12., csütörtök

Cecelia Ahern: Lantmadár

Cecelia Ahern nagyon sokoldalú író, remekül szökell stílusról stílusra, valamint meglepően váltogatja könyvei témáját és stílusát. Legutóbb a két kötetből álló A Vétkes-t olvastam tőle, ami egy disztopikus regény volt, és nagyon szerettem.

A Lantmadár egy teljesen más stílusú könyv,  bár az alaphelyzet hordoz magában némi mesebeliséget.  A világtól elzártan élő felnőtt ikerpár és a róluk készült dokumentumfilm szép momentuma volt a történetnek, Laura, a később Lantmadár nevet kapó lány felbukkanása és élete pedig egy váratlan, csodaszámba menő, meseszerű fordulat volt.

2018. július 11., szerda

Paul Auster: Brooklyni balgaságok

Figyelem, figyelem! Egy kedvenccé vált könyv következik!

Paul Austertől első olvasásom volt a Brooklyni balgaságok és ismerkedésünk meglehetősen jól sikerült. Az első oldaltól az utolsóig imádtam ezt a könyvet, annyira szórakoztató és különös volt, hogy egyszerűen lehetetlen nem szeretni.

Egy nyugodtnak és megállapodottnak ígérkező regény helyett egy fordulatokban és eseményekben bővelkedő történetet kaptam, amelynek minden egyes sorát élveztem. És nem akármilyen fordulatokban volt részem, hanem igazán meglepő, váratlan és imádnivaló eseményekben. 

2018. július 10., kedd

Sudi Pigott: Dobd fel!

Palacsinták a világ minden tájáról

Palacsintasütéskor még a szomszéd is tudja, hogy mit készítünk, ugyanis nem csak az egész lakást járja át a szaga, hanem kiillan az ablakon, és még az utcán arra járók is tudhatják, hogy itt bizony palacsintát sütnek. Egy palacsintaimádónak azonban ez inkább egy kedves illat, amely a finom desszert ígéretét hordozza.

Már amennyiben édesen készítjük el, mert éppen az a jó palacsintában, hogy nagyon sokféleképpen el lehet készíteni. Lehet édes és sós. Töltött és töltetlen. Rakott és rántott. Ehetjük pudinggal, lekvárral, de akár hússal, pizzakrémmel és sajttal is.

2018. július 9., hétfő

Dienes Lilla: Egyetlen év

Nagyon örülök, hogy utamba került ez a könyv, mert elolvasásával egy nagyszerű élményben volt részem. Egy fantasztikus időutazásban, hiszen több, mint 100 évet ugrottam vissza az időben a könyv története által, és máris a századforduló Budapestjén találtam magam.

Egy pillanatra 1883 karácsonyán időztem, ahol néhány percig megfigyelhettem a Wohl lányok, Ella és Margit karácsonyi izgatottságát, de már utaztam is tovább egészen 1900-ig, amikor már a felnőtt, fiatal lányokat láttam viszont.


2018. július 6., péntek

Ava és Maya - avagy miért is jó mágikus realista könyveket olvasni


Ha jól emlékszem, az első könyv, amit ebben a műfajban olvastam az Isabel Allendétől a Kísértetház volt. Imádtam a könyvet, s imádtam a varázslatosságát is. De akkor még nem tudtam, hogy ennek a realisztikus varázslatosságnak külön műfaja is van. Ezt igazából egészen az első Alice Hoffman könyvemig nem tudtam, de utána viszont rájöttem, hogy olvastam én már néhány mágikus realista könyvet, amit egytől egyig imádtam, s innentől fogva elkezdtem tudatosan keresni az ilyen műfajú regényeket. (Itt most zárójelben muszáj említést tennem egy hatalmas nagy kedvencemről a Chiquitáról, ami egy fantaszikus mágikus realista könyv, és most kerek 300ft-ért lehet megvenni a Líra hőségakcióján belül. Nem, ez nem reklám, csak ez tényleg egy annyira jó könyv, hogy ennyiért igazán megéri megvenni.)

És hogy miért szeretek annyira mágikus realista könyveket olvasni? Mert imádom ezeknek a történeteknek a lapjain megbúvó mindennapi csodákat, varázslatos fordulatokat, s az egyedi hangulatvilágot, ami minden jóravaló mágikus realista regény kötelező eleme.
Úgyhogy nézzük is meg a két, már a bejegyzés címében említett könyvet egy kicsit közelebbről:

2018. július 5., csütörtök

Holden Rose: Holtidő

Holden Rose, azaz Kovács Attila nevét egyre több gyerek ismerheti meg, mert a detektívregény sorozata után egy kicsivel idősebb korosztályt is megcélzott ezzel az ifjúsági regényével, és egy fiatalabbat a Leonardo lovag című mesekönyvével.

Ez az olvasás számomra érdekes kirándulás volt egy új stílusba, mert távol áll tőlem a steampunk témája, de nem feltétlenül azért, mert nem szeretem, hanem inkább azért, mert nem igazán találkoztam még ilyen jellegű olvasmányokkal. Az ifjúsági- és gyermekirodalmat viszont szeretem, tehát nagyon kíváncsian vágtam bele Holden Rose új könyvébe.


2018. július 4., szerda

Mese, mese...

Tor Age Bringsvaerd: Locspocs, a kis tengeri szörny izgalmas kalandja az emberekkel

Ez már a második Locspocs történet, amit olvastam. Az elsőről IDE KATTINTVA olvashattok. Ez a rész éppen annyira tetszett, mint az első, az illusztrációk még mindig gyönyörűek és eredetiek, a figurák aranyosak, talán a történetből adódóan itt még jobban kibontakozhatott a könyv látványvilága.

A történet nagyon kedves és szerethető volt, amelyből megtudhattuk, hogy máshol is élnek tengeri szörnyek és levelet is szoktak írni egymásnak. Így történhetett, hogy Locspocs is kapott egy levelet távoli nénikéjétől Nessietől, Skóciából, aki meghívta magához egy szünidei látogatásra. 

2018. július 2., hétfő

Lovász-Horváth Nikolett: Vastapsfelelősök

A kulisszák mesterei a színház titkairól

Bizonyára mindenki járt már színházban és nézett végig egy, vagy akár sok előadást. Amely előadások általában olajozottan mennek, legalábbis nekünk nézőknek, mindig úgy tűnik. És ez az esetek többségében valószínűleg így is van, de ha véletlenül történik valami apró baki, akkor a színpad hátsó részén tartózkodó emberek tesznek arról, hogy mi, nézők lehetőleg semmit se vegyünk észre.

Ebben a könyvben legfőképpen ezekről az emberekről lesz szó, azokról akik időt, energiát nem kímélve dolgoznak hosszú heteken át, hogy színpadra állítsák a következő darabot.